Helló,
aki akarta, az tudta tovább üzemeltetni a MiG-23MF változatot is. (Bár az MF, számára rossz korba született.) A kilencvenes évek közepén, a bolgár plovdiv-i üzem (ahol a magyar MiG-23MF-ek nagyjavításai is folyt) az akkor épp aktuális gyári limiteken felül, állapottól függően a
megnövelték még plusz 500 repült órával és öt naptári évvel! Ezt például India és Algéria ki is használta. Mindkét légierő egyaránt 1982-es gyártású MiG-23MF-eket rendszeresített és mindketten 25 naptári éven keresztül repülték a típust, egészen 2007-ig. (És ők nem líbiai, vagy szíriai jellegű MadMax üzemeltetést nyomtak.) Sajnos a repült órákról nem, csak a naptári üzemidőről van információm. A bolgárok is meglépték ezt három saját MiG-23MF-jük esetében, de aztán pénz hiányában kivonták az összes MiG-23-as alváltozatot. Ez után jelentek meg visszabontott bolgár MiG-23-asok Szíriában és Etiópiában. Így több pénzt kerestek.
- 1500-1750 repült órát
- 17-20 év naptári időt
A MiG-23ML/MLD változatok esetében szintet léptek. A fentieken túl további tíz év naptári élettartamot adtak. Így ezek már nem csak 25 évet, mint a MiG-23MF, hanem 35 évet üzemelhettek. Így például Angola és Kuba is 35 évig repülte a MiG-23ML/MLD változatokat és 2018-ban vonták ki azokat. Valószínűleg Irak és Líbia is tovább üzemeltette volna az ML/MLD gépeiket, ha nem bombázzák szét őket. Szíria és Észak-Kórea még mindig repüli az ML/MLD típust, de az már valóban MadMax kategória.
A HH után, a felsorolt európai üzemeltetők valóban azt nézték, hogy hogyan lehet inkább megszabadulni tőle. De ne csak a jól ismert ex. VSz tagokból induljatok ki. Ahol láttak a típusban fantáziát, ott volt lehetőség a tovább üzemeltetésre is. A bolgárok, ukránok és oroszok ehhez biztosították az ipari hátteret.
Köszi a kiegészítést. Én csak "népi megfigyelésből" indultam ki, de számítottam a pontosításra.
Ezek alapján szerinted lett volna még egy 500 óra a mi gépeinkben is 1996-97 után?
Már csak azért kérdezem, mert annak idején a PG-nek a költségkeret miatt három típusból egyre kellett ajánlatott tennie 1995-re. Ez a három típus a MiG-23, a Szu-22 és az An-26-os volt.
A Szu-22-esek állapota ismert számomra, itt az 1990-es évre kellett volna felkészülni a nagyjavításra, amit a szovjetúnióbeli belarusz Baranovicsiben kezdtek el (a 08-as UM el is jutott ide), ez az a folyamat, ami a Gerecse eredményeként ennél az egy példánynál meg is rekedt. Tehát a Szu-22-esek nagyjavítása (vagy akár kivonása) 1995 nyarára már elodázhatatlan kérdés volt, így az, hogy a PG-nek ezzel a típussal számolnia kell, az nyilvánvaló volt.
(Ezért is szomorú, hogy bár végül a nagyjavítás mellett döntött a HM, utána ostobán ki is vonta a típust).
Az An-26-os is egy logikus lépés lett volna, mert bár az egy régebbi beszerzés volt, ennek ellenére a nagyjavításuk - üzemidőhosszabbításuk reális opciónak számított.
Számomra a kérdés a MiG-23-as flotta, mert akkor a te állításod szerint ezt is lehetett volna választani, ezekben a gépekben is lett volna még egy nagyjavítást követő releváns üzemidőkeret.
A történelmi tényeknél maradva, megértem a PG - HM választását.
A MiG-23-asok egy nagyjavításon már túl voltak, majd ezután közel nullára futottak ki és a PG után elvileg nyertek volna 500 üzemórát, úgy hogy már megvolt a MiG-29-es.
A Szuhojok 1990-es nagyjavítása viszont elmaradt, a gépek ekkor már 5 éve repültek korlátozásokkal és a képességeik egyedülállóak voltak, párhuzamos, vagy váltótípus nélkül.
Minden esetre érdekes lett volna, ha a 23-as tovább élt volna, mondjuk az ezredfordulóig.
