[HUN] Mikojan-Gurevics MiG-23 "Flogger"

[Allesmor Obranna]

Helló,

aki akarta, az tudta tovább üzemeltetni a MiG-23MF változatot is. (Bár az MF, számára rossz korba született.) A kilencvenes évek közepén, a bolgár plovdiv-i üzem (ahol a magyar MiG-23MF-ek nagyjavításai is folyt) az akkor épp aktuális gyári limiteken felül, állapottól függően a

• 1500-1750 repült órát
• 17-20 év naptári időt

megnövelték még plusz 500 repült órával és öt naptári évvel! Ezt például India és Algéria ki is használta. Mindkét légierő egyaránt 1982-es gyártású MiG-23MF-eket rendszeresített és mindketten 25 naptári éven keresztül repülték a típust, egészen 2007-ig. (És ők nem líbiai, vagy szíriai jellegű MadMax üzemeltetést nyomtak.) Sajnos a repült órákról nem, csak a naptári üzemidőről van információm. A bolgárok is meglépték ezt három saját MiG-23MF-jük esetében, de aztán pénz hiányában kivonták az összes MiG-23-as alváltozatot. Ez után jelentek meg visszabontott bolgár MiG-23-asok Szíriában és Etiópiában. Így több pénzt kerestek.

A MiG-23ML/MLD változatok esetében szintet léptek. A fentieken túl további tíz év naptári élettartamot adtak. Így ezek már nem csak 25 évet, mint a MiG-23MF, hanem 35 évet üzemelhettek. Így például Angola és Kuba is 35 évig repülte a MiG-23ML/MLD változatokat és 2018-ban vonták ki azokat. Valószínűleg Irak és Líbia is tovább üzemeltette volna az ML/MLD gépeiket, ha nem bombázzák szét őket. Szíria és Észak-Kórea még mindig repüli az ML/MLD típust, de az már valóban MadMax kategória.

A HH után, a felsorolt európai üzemeltetők valóban azt nézték, hogy hogyan lehet inkább megszabadulni tőle. De ne csak a jól ismert ex. VSz tagokból induljatok ki. Ahol láttak a típusban fantáziát, ott volt lehetőség a tovább üzemeltetésre is. A bolgárok, ukránok és oroszok ehhez biztosították az ipari hátteret.

Tény, hogy ezeknek a gépeknek alacsony volt az élettartama, de nem az a tizenx év, mint az európai ex. VSz tagok kivonási dátumaiból gondolnánk.

Köszi a kiegészítést. Én csak "népi megfigyelésből" indultam ki, de számítottam a pontosításra.
Ezek alapján szerinted lett volna még egy 500 óra a mi gépeinkben is 1996-97 után?

Már csak azért kérdezem, mert annak idején a PG-nek a költségkeret miatt három típusból egyre kellett ajánlatott tennie 1995-re. Ez a három típus a MiG-23, a Szu-22 és az An-26-os volt.
A Szu-22-esek állapota ismert számomra, itt az 1990-es évre kellett volna felkészülni a nagyjavításra, amit a szovjetúnióbeli belarusz Baranovicsiben kezdtek el (a 08-as UM el is jutott ide), ez az a folyamat, ami a Gerecse eredményeként ennél az egy példánynál meg is rekedt. Tehát a Szu-22-esek nagyjavítása (vagy akár kivonása) 1995 nyarára már elodázhatatlan kérdés volt, így az, hogy a PG-nek ezzel a típussal számolnia kell, az nyilvánvaló volt.
(Ezért is szomorú, hogy bár végül a nagyjavítás mellett döntött a HM, utána ostobán ki is vonta a típust).

Az An-26-os is egy logikus lépés lett volna, mert bár az egy régebbi beszerzés volt, ennek ellenére a nagyjavításuk - üzemidőhosszabbításuk reális opciónak számított.

Számomra a kérdés a MiG-23-as flotta, mert akkor a te állításod szerint ezt is lehetett volna választani, ezekben a gépekben is lett volna még egy nagyjavítást követő releváns üzemidőkeret.

A történelmi tényeknél maradva, megértem a PG - HM választását.
A MiG-23-asok egy nagyjavításon már túl voltak, majd ezután közel nullára futottak ki és a PG után elvileg nyertek volna 500 üzemórát, úgy hogy már megvolt a MiG-29-es.
A Szuhojok 1990-es nagyjavítása viszont elmaradt, a gépek ekkor már 5 éve repültek korlátozásokkal és a képességeik egyedülállóak voltak, párhuzamos, vagy váltótípus nélkül.
Minden esetre érdekes lett volna, ha a 23-as tovább élt volna, mondjuk az ezredfordulóig.

 

[borisz]

Etiópia:
1977 és 1983 között gyártott MiG-23BN-eket vett át, amiket 2020/21-ig üzemeltetett. Ami kb 38-40 év naptári üzemidő, ha a legfiatalabbakat nézzük. Ehhez hozzátartozik, hogy a etióp flotta egy része tárolt bolgár szerkezeti elemekkel lett felújítva (komplett bolgár géptörzsek vannak náluk), míg a másik része a kilencvenes éveket ukrán tárolóban töltötte, nem repülve. Egyébként sem repültek sokat.
https://forum.htka.hu/threads/mig-23-flogger-mikojan-gurjevics.461/post-1017521

Mintha dolgoztak volna kint PG-sek is Etiópiában, talán MiG-23-on is.
A link viszont nekem valamiért nem működik.

 

[Allesmor Obranna]

Mintha dolgoztak volna kint PG-sek is Etiópiában, talán MiG-23-on is.
A link viszont nekem valamiért nem működik.

Mi-24A-n biztosan dolgoztak, a PG-s berepülőpilóta, Papp István repülte be az etióp Mi-24A gépeket, de arról nem tudok, hogy bármiféle merevszárnyú típuson dolgozott volna PG-s.

 

[Galcom]

Köszi a kiegészítést. Én csak "népi megfigyelésből" indultam ki, de számítottam a pontosításra.
Ezek alapján szerinted lett volna még egy 500 óra a mi gépeinkben is 1996-97 után?

Számomra a kérdés a MiG-23-as flotta, mert akkor a te állításod szerint ezt is lehetett volna választani, ezekben a gépekben is lett volna még egy nagyjavítást követő releváns üzemidőkeret.

Nos, nem az én állításom. Alexander Mladenov bolgár szak íróé, aki még 2002-ben írt az AFM-be egy részletes összefoglalót a bolgár MiG-23-asokról. Ebben kitér a bolgár plovdiv-i üzem által végzett ipari tevékenységre is. E szerint a kilencvenes évek elején a MiG-23MF/UB hivatalos gyári élettartama

• 1500-1750 repült óra
• 17-20 év naptári idő

állapot függően egy ipari szintű nagyjavítást közbeiktatva. (A kétüléseseknek a több)

Ez megfelel, a plovdiv-i üzemben végzett nagyjavítás után, a magyar MiG-23-asok számára adott élettartamnak:

• 1500-1800 repült óra
• 17-20 év naptári idő

Itt bejön az az érdekes kérdés, hogy mi alapján döntötték el, hogy melyik gép kap többet vagy kevesebbet?

• Mondhatnánk, hogy állapottól függően, ami nagyon műszaki és jól hangzik
• De nekem gyanús, hogy a több repült időt (1800 óra) a 1988-89 között nagy javított gépeink, míg a csak 1500 órát a 90-91 között javítottak kaptak. Így felmerült bennem a gyanú, hogy kevesebbet fizettünk később? Nem tudom, de gyanús.

A sztorit folytatva a bolgár plovdiv-i üzem a nyolcvanas évek második fele és a kilencvenes évek eleje között nagy mennyiségben végezte a líbiai, bolgár, magyar, román és lengyel MiG-23-asok ipari javítását. Ezek tapasztalata és a bolgár légierő közel száz MiG-23-asának támogatása során szerzett tapasztalatok alapján úgy döntöttek, hogy lehet a fenti gyári életartamot még növelni.

Kidolgozták egy második ipari nagyjavítás terveit, munkautasításait a kilencvenes évek közepén. Ennek több szintje volt:

• Van ami csak 5-8 év további naptári élettartamot
• Illetve volt ami repült időt is kiterjesztette a típusnál

Ennek alapból a PG-hez nem volt köze, hiszen a PG nem javított korábban MiG-23-ast. Bár a bolgárokkal együttműködni lehetett volna, de ahogy írtad is, már itt voltak a MiG-29-esek...

Viszont ahogy korábban írtam, például az algériai és az indiai AF 25 naptári évig üzemeltette a MiG-23MF-eiket. A líbiai MiG-23MF-ek közel 30 évesek voltak, mikor az utolsóként aktív pédányokat szétbombátzák a Franciák 2011-ben. Igaz ezeket egy bő tíz évet, urajnában tároltak korábban, így a repült idejük alacsony lehetett. Illetve a bolgár plovdiv-i üzem, a leállított bolgár MiG-23-asok kanibalizálásából tartotta fenn a szíriai és etióp MiG-23 változatok repülőképességét.

 

[Galcom]

Mintha dolgoztak volna kint PG-sek is Etiópiában, talán MiG-23-on is.
A link viszont nekem valamiért nem működik.

El b...tam a linket:
https://forum.htka.hu/threads/mig-23-flogger-mikojan-gurjevics.461/page-54#post-1017521

Az etiópiai MiG-23BN/UB ipari nagyjavítását a kilencvenes évek végén egyrészt Ukrajnában, másrészt a helyi erők, bolgár támogatással végezték:
https://forum.htka.hu/threads/mig-23-flogger-mikojan-gurjevics.461/post-740332
https://forum.htka.hu/threads/mig-23-flogger-mikojan-gurjevics.461/post-738893

 

[dudi]

A Néphadseregnek a 80-as évek legelején (81-82), milyen típusú repülői voltak?

 

[borisz]

A Néphadseregnek a 80-as évek legelején (81-82), milyen típusú repülői voltak?

MiG-23, MiG-21PF, MF, Bisz. A MiG-21 F-13 változat utolsó példányait pont 81-ben selejtezték le, de nem tudom, hogy meddig repültek. Mi-8, Mi-24.
A Szuhojok '83-ban jöttek.
Volt még néhány An-24 és 26. Az első néhány Mi-2 '82-ben jött.

 

[dudi]

MiG-23, MiG-21PF, MF, Bisz. A MiG-21 F-13 változat utolsó példányait pont 81-ben selejtezték le, de nem tudom, hogy meddig repültek. Mi-8, Mi-24.
A Szuhojok '83-ban jöttek.
Volt még néhány An-24 és 26. Az első néhány Mi-2 '82-ben jött.

MF volt a 23-asokból?

 

[borisz]

MF volt a 23-asokból?

MF és néhány UB.

 

[enzo]

MF és néhány UB.

MiG-23 Flogger

Harci repülés - https://legibazis.hu

www.legibazis.hu

 

[Allesmor Obranna]

MiG-23, MiG-21PF, MF, Bisz. A MiG-21 F-13 változat utolsó példányait pont 81-ben selejtezték le, de nem tudom, hogy meddig repültek. Mi-8, Mi-24.
A Szuhojok '83-ban jöttek.
Volt még néhány An-24 és 26. Az első néhány Mi-2 '82-ben jött.

Az F-13-asokat 1976-ban vonták ki, de néhányat reaktiváltak 1977-ben az augusztus 20-i Vízi és Légiparádén való részvételre. Szóval a típus utoljára 1976-ban adott fegyveres készültségi szolgálatot, de 1977-ben repült utoljára.
1976-ban jöttek ugyanis a bisz-ek első változatai. Majd 1979-ben a 23-asok, melyeket kb 81-ben követte volna a 23ML, pont, ahogy a csehszlovákoknál és az NDK-ban is.
A lengyeleknél is ez volt a terv, csak azt elmosta a szükségállapot, míg nálunk a hetvenes években felvett nyugati hitel törlesztése (1.5 milliárd felvett dollárra 1982-ben már 22 milliárd dollár volt az adósságunk...) kezdte ki a védelmi beszerzéseket.
Így 1979-ben mi inkább rendeltünk még 12 darab biszt, melyek október - december között érkeztek Pápára, 1980 januári átvételi, illetve rendszerbeállító berepülésekkel.

(Ebből a friss kontingensből az elsőt elég korán, 1981 július 7-én már el is vesztettük. Az 52-es oldalszámú, legutolsóként átvett harci 21-esünk egy elbaltázott keszi riasztásból felszállva osztrák területen egy uborkaföldre zuhant. Történt ugyanis, hogy a két keszibe osztott hajózó közül a tapasztalatlanabb, fiatal hadnagyot riasztották kis magasságú és sebességű légi célra, turbulens időben, dombvidék fölé, határközelébe. A fokozott stresszháttér és a tény, hogy neki ez volt élete első felszállása teljesen felfegyverzett és póttartállyal is szerelt géppel, amit tetézett a terepet követő, eltévedt osztrák Cessna bizonytalanul vett céljele, megtette hatását. Nem a srác hibája volt, de később, a katapultálás során megsérült gerince miatt végül nem folytatta többé a repülő pályafutását).

A pontossághoz hozzá tartozik, hogy a nyolcvanas években voltak még merevszárnyú típus beérkezések az 1983-ban bejövő Szuhojokon kívül is.
Az első rögtön 1981-ben, mert mi három MiG-23UB-t rendeltünk, de csak kettő jött meg 79-ben. A 14-es és 15-ös gépek emiatt még a többihez hasonlóan teflonszürke festest kaptak, míg a két évvel később beszerzett 16-os gépet a szovjetek már a szovjet front légierő akkori kamuflázsával adták át.

http://hunavia.freeweb.hu/TYPE/MiG-23%20base/SERIALMiG-23/MiG23UBIDNo16HuAF/photos/photo4.jpg

MiG_23_ser_JG_030_16a.jpg

hunavia.freeweb.hu

Illetve 1986-ban jöttek még MiG-21UM-ek.

A 20-as MiG-23UB majd csak 1990-ben jön át Lacházáról a szovjetektől.

 

[enzo]

(Ebből a friss kontingensből az elsőt elég korán, 1981 július 7-én már el is vesztettük. Az 52-es oldalszámú, legutolsóként átvett harci 21-esünk egy elbaltázott keszi riasztásból felszállva osztrák területen egy uborkaföldre zuhant. Történt ugyanis, hogy a két keszibe osztott hajózó közül a tapasztalatlanabb, fiatal hadnagyot riasztották kis magasságú és sebességű légi célra, turbulens időben, dombvidék fölé, határközelébe. A fokozott stresszháttér és a tény, hogy neki ez volt élete első felszállása teljesen felfegyverzett és póttartállyal is szerelt géppel, amit tetézett a terepet követő, eltévedt osztrák Cessna bizonytalanul vett céljele, megtette hatását. Nem a srác hibája volt, de később, a katapultálás során megsérült gerince miatt végül nem folytatta többé a repülő pályafutását).

Az az "eltévedt" Cessna úgy tudtam, hogy leszállt egy útszakaszra Magyarországon, és felvett két (?) NDK állampolgárt. Vagy az egy másik eset volt?

 

[Allesmor Obranna]

Az az "eltévedt" Cessna úgy tudtam, hogy leszállt egy útszakaszra Magyarországon, és felvett két (?) NDK állampolgárt. Vagy az egy másik eset volt?

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi volt a sorsa. De, ha volt ilyen sztori, az magyarázná, hogy miért volt nyomás a keszit adókon abban az időben, ha kis magasságú és sebességű légi célra ment a riasztás.

Amúgy a szentkirályszabadjai Mi-24-eseket ilyen célok elfogására csak relatíve elég későn, kb a nyolcvanas évek második fele - végétől kezdték el használni.
Ne feledjük, hogy konkrét határközeli tettenérésre a 24-es pont a sebessége miatt nem is jó. Ha megvan már a cél, akkor persze sokkal jobb, de odáig mire kiér...

Talán a MiG-23-asok lettek volna igazán jók erre, hiszen jó gyorsulásssal hamar kiérnek a célhoz, radarjuk is jobb erre a célra, 16 fokos szárnyálláson pedig kifejezetten jól tudták volna "fogni" a célt.
De egyrészt kevés volt nekünk belőle, drága is volt, 81-ben meg még új is.
És még az R-60-as se volt meg hozzá, ami majd csak 82 után kerül a Néphadsereg gépeire (21bisz, 23-as és a Szuhojok).

Később aztán fordult elő riasztás 23-assal nyugati kisgépre:

Egy osztrák sportrepülőgép megsértette Magyarország légterét

Egy sportrepülőgép Szombathely közelében megsértette Magyarország légterét. A Franz Fagerer hobbipilóta meteorológiai okokból sodródott a magyar légtérbe

nava.hu

 

[kelepisti]

A hozzászólásokat olvasva, azért mindig bennem van egy kérdés. Miért gondolkodunk egyetlen elaggott 23-as századunkat meddig lehetett volna továbbéltetni, azzal a kitétellel, hogy alkatrész utánpótlás, szupport hogy lett volna, ráadásul manapság ez a repülőgép típus és + a mi általunk használt változatok L-L harcra alkalmatlanok, L-F-re szintén. A lokátora, fegyverzete elavult. A 29-esen gondolkodni még csak-csak értelmes lett volna, de egy század nem csinál nyarat. A Szu22 szintén gondolkodás téma lehetett volna fehérorosz segítséggel nagyjavítva hajítottuk ki.

 

[ravenlord]

(Ebből a friss kontingensből az elsőt elég korán, 1981 július 7-én már el is vesztettük. Az 52-es oldalszámú, legutolsóként átvett harci 21-esünk egy elbaltázott keszi riasztásból felszállva osztrák területen egy uborkaföldre zuhant. Történt ugyanis, hogy a két keszibe osztott hajózó közül a tapasztalatlanabb, fiatal hadnagyot riasztották kis magasságú és sebességű légi célra, turbulens időben, dombvidék fölé, határközelébe. A fokozott stresszháttér és a tény, hogy neki ez volt élete első felszállása teljesen felfegyverzett és póttartállyal is szerelt géppel, amit tetézett a terepet követő, eltévedt osztrák Cessna bizonytalanul vett céljele, megtette hatását. Nem a srác hibája volt, de később, a katapultálás során megsérült gerince miatt végül nem folytatta többé a repülő pályafutását).

Ki volt az a hülye, aki a közismerten rossz kis sebességű repülési tulajdonsággal rendelkező Mig-21-est (azon belül is a Bist, amely a legrosszabb ebben a műfajban) riaszt a fenti légi célra?
Értem, hogy nem nagyon volt más, de ekkor még az L-29-ek üzemben voltak tudtommal, '83-ig, Szolnokon, mint felderítő gépek.

 

[Allesmor Obranna]

A hozzászólásokat olvasva, azért mindig bennem van egy kérdés. Miért gondolkodunk egyetlen elaggott 23-as századunkat meddig lehetett volna továbbéltetni, azzal a kitétellel, hogy alkatrész utánpótlás, szupport hogy lett volna, ráadásul manapság ez a repülőgép típus és + a mi általunk használt változatok L-L harcra alkalmatlanok, L-F-re szintén. A lokátora, fegyverzete elavult. A 29-esen gondolkodni még csak-csak értelmes lett volna, de egy század nem csinál nyarat. A Szu22 szintén gondolkodás téma lehetett volna fehérorosz segítséggel nagyjavítva hajítottuk ki.

Nem ez volt sosem a kérdés.
Hanem, hogy mi hol rontottuk el azzal, hogy csak egyetlen MiG-23MF századunk volt, mondjuk egy három százados MiG-23ML + UB homogén ezred helyett.
A Magyar Néphadsereg és Honvédség egyedülálló volt abban, hogy nálunk volt csak egyetlen századnyi 23-as és csak az MF. Továbbá nálunk volt a legtöbb gépvesztés is. Nem arányaiban, hanem ténylegesen.

A MiG-23ML család idehaza ismeretlen volt, ahogy az is, hogy az már egy totál más radarral és komplett avionikával volt szerelve.
Utólag könnyű okosnak lenni, de talán már a MiG-21bisz-eket se kellett volna 75-ben beszerezni, ahogy 79-ben a 23MF-et se.

(Ne feledjük, a MiG-23-as, amit nálunk úgy számoltak, hogy háromszor került többe, mint a MiG-21bisz és hatszor, mint a MiG-21MF, csak azért volt nekünk drága, mert a nyolcvanas évek elején már nagyon csúnyán szorítottak a nyugati hitelek. Melyeket 1986 után tetézett a szovjetek növekvő államadóssága, ami az olajtermékek árzuhanásából származott. Nem a haditechnika volt drága, hanem mi adósodtunk el, szenvedtünk el egyre nagyobb hiányt)

1982 körül kellett volna három század MiG-23ML-t és három század Szu-22M4-est beszerezni, majd 88-ban jöhetett volna két szazadnyi 29-es.
Persze, ha ezeket összeadjuk, akkor az is kijön, hogy vehettünk volna 48 darab Szu-27-est 1992-ben. Akkor minden reptérre jutott volna egy-egy 16 gépes szűkített, dupla százados (8+8 gépes) ezred.
Ha nem adósodunk el 1982-re és ha nem szűnik meg a VSz 1990-ben.

De ez már a For All Mankind filmsorozat kategóriája...

 

[Allesmor Obranna]

Ki volt az a hülye, aki a közismerten rossz kis sebességű repülési tulajdonsággal rendelkező Mig-21-est (azon belül is a Bist, amely a legrosszabb ebben a műfajban) riaszt a fenti légi célra?
Értem, hogy nem nagyon volt más, de ekkor még az L-29-ek üzemben voltak tudtommal, '83-ig, Szolnokon, mint felderítő gépek.

Először is a keszi rendszer nem tette lehetővé rávezetésre alkalmatlan típus vezénylését.
Egy L-29-es nem alkalmas a Honi Légvédelmi Repülőcsapatok vadászirányításával az együttműködésre.
Itt most nem a Lazur rendszerre gondolok, mert az az 52-es gépen se volt (75AP, RSzBN). Hanem a gép nem rendelkezett se fedélzeti lokátorral, se fegyverzettel.
A gép dinamizmus továbbá teljesen kizárja ilyen jellegű feladatok végrehajtásából.
Ennél nagyobb baj volt, hogy Szolnok és Sopron környéke nagyon nincs egymáshoz közel. Szóval soha fel se merült a dolog.
De lássunk jól a kérdésben.
1981-ben vagyunk.
Az úgynevezett kis sebességű és magasságú légi célok fenyegetése még újkeletű dolog. Ne feledjük, hogy a VSz-ben még az ALCM elfogasokra se volt ekkoriban módszertan, nemhogy releváns technika. Ami azért egy gyorsabb és kevésbé manőverező légicél.

Nos a Cessna 172 az minden paraméterében kívül esik nemhogy az ALCM, de bármiféle légicél halmazon, ami ekkoriban a VSz-nél szóba jöhetett volna.
És a "nyugati kisgép", mint "fenyegetés" egy olyan feladatkör volt, amire még ennyire se számítottak.
Az egyetlen jó megoldás az lett volna, ha a 23-ast küldik fel, kellően tehetséges vadászirányítóval aznap, aki intuitív módon ráérez a céljelleg és az elfogó géptípus képességei közti kapcsolatra.
De az is beszédes, hogy aznap vajon miért a 21-esek adták a keszit?
Mi volt a 23-asokkal, csak nem akkor is "betegszabadságon" voltak épp?
(Nálunk a 23-asok minden más típushoz képest több, hosszabb, hónapokig tartó leállása volt. És nem csak az életszakasza végén, a forráshiányos 90-es években. Egyszerűen lehetetlenül szerencsétlen szériából voltal a mi gépeink)

 

[svajcibeka]

Nem ez volt sosem a kérdés.
Hanem, hogy mi hol rontottuk el azzal, hogy csak egyetlen MiG-23MF századunk volt, mondjuk egy három százados MiG-23ML + UB homogén ezred helyett.
A Magyar Néphadsereg és Honvédség egyedülálló volt abban, hogy nálunk volt csak egyetlen századnyi 23-as és csak az MF. Továbbá nálunk volt a legtöbb gépvesztés is. Nem arányaiban, hanem ténylegesen.

A MiG-23ML család idehaza ismeretlen volt, ahogy az is, hogy az már egy totál más radarral és komplett avionikával volt szerelve.
Utólag könnyű okosnak lenni, de talán már a MiG-21bisz-eket se kellett volna 75-ben beszerezni, ahogy 79-ben a 23MF-et se.

(Ne feledjük, a MiG-23-as, amit nálunk úgy számoltak, hogy háromszor került többe, mint a MiG-21bisz és hatszor, mint a MiG-21MF, csak azért volt nekünk drága, mert a nyolcvanas évek elején már nagyon csúnyán szorítottak a nyugati hitelek. Melyeket 1986 után tetézett a szovjetek növekvő államadóssága, ami az olajtermékek árzuhanásából származott. Nem a haditechnika volt drága, hanem mi adósodtunk el, szenvedtünk el egyre nagyobb hiányt)

1982 körül kellett volna három század MiG-23ML-t és három század Szu-22M4-est beszerezni, majd 88-ban jöhetett volna két szazadnyi 29-es.
Persze, ha ezeket összeadjuk, akkor az is kijön, hogy vehettünk volna 48 darab Szu-27-est 1992-ben. Akkor minden reptérre jutott volna egy-egy 16 gépes szűkített, dupla százados (8+8 gépes) ezred.
Ha nem adósodunk el 1982-re és ha nem szűnik meg a VSz 1990-ben.

De ez már a For All Mankind filmsorozat kategóriája...

Talán ide is tartozik a Hír tv-n a mostani Globál című műsorában elhangzottak.Talán add némi magyarázatot,hogy miért így történtek az akkori beszerzések.Plussz a KGB is látta hogy mi történik az akkori Maon.,ès ennek megfelelően viselkedett Velünk szemben az akkori Szovjetunió.Mármint "árkèpzès", darabszám, szállítási határidők és eleve számunkra elérhető típusok tekintetében.

 

[ravenlord]

Talán ide is tartozik a Hír tv-n a mostani Globál című műsorában elhangzottak.Talán add némi magyarázatot,hogy miért így történtek az akkori beszerzések.Plussz a KGB is látta hogy mi történik az akkori Maon.,ès ennek megfelelően viselkedett Velünk szemben az akkori Szovjetunió.Mármint "árkèpzès", darabszám, szállítási határidők és eleve számunkra elérhető típusok tekintetében.

Nem, ez a mi haderőfejlesztőink ostobasága volt.
Mi a VSZ országokkal egy kalap alá tartoztunk, csak rajtunk múlt, hogy nem szereztük be a ML-t és az M4-et.
Azt pedig nem hiszem, hogy az ML-ről az alapinfókat ne adták volna át az érdeklődés felkeltése céljából.

 

[svajcibeka]

Nem, ez a mi haderőfejlesztőink ostobasága volt.
Mi a VSZ országokkal egy kalap alá tartoztunk, csak rajtunk múlt, hogy nem szereztük be a ML-t és az M4-et.
Azt pedig nem hiszem, hogy az ML-ről az alapinfókat ne adták volna át az érdeklődés felkeltése céljából.

Èn pènzügyi oldalról közelítettem meg a dolgot.Akkoriban meg már ezerrel működött az "Impexek kora".