http://airbase.blog.hu/2012/02/18/palyamodositas_iv
Ami nagy különbség volt a típusátképzésben az az, hogy a Gripennél már volt szimulátor, a 29-esnél nem. Ráadásul a MiG-29-es kétüléses változatán nincs radar, ezért amit a földön elméletben leoktattak azt egyedül kellett a harcival megcsinálni gyakorlatban, bár ez azért nagy gondot nem okozott. Mind a 29-esen, mind a Gripenen igyekeztünk úgy tervezni a repüléseket, hogy inkább az együlésessel repüljünk, mert úgy tanultuk a legtöbbet. Amikor az ember egyedül van, akkor talán még jobban figyel, mint amikor van segítsége is. Más világ volt a MiG és más a Gripen. A 29-esen első ránézésre is látszik, hogy egy erős szörnyeteg, a Gripenre pedig azt mondanám, hogy egy okos repülőgép. A Nagyvas egy kiváló közel-légiharcos. Nagyon jól manőverezik, hiszen ott az erő számít, de addig a közel-légiharcig el is kell jutni. A 29-es egy frontvadász, a Gripen pedig egy nagyon jó többfeladatú gép. Az biztos, hogy amíg a közel-légiharcig el kell jutni, addig én inkább a Gripenben ülnék.
Képzeljük el, hogy egy 4-4 elleni szituáció alakul ki. Ez egy borzasztó összetett dolog, egy hatalmas sakkjátszma, ahol tudnom kell, hogy mi négyen mit csinálunk és a másik négy gép hol van. Ne feledjük el, hogy a gépek szinte végig látótávolságon kívül vannak! Na, most ahol van adatátviteli rendszer, ott látom a kijelzőn, hogy ki hol van, és mit csinál. A mi régi MiG-29-es típusunkon maximum hallgathattam az irányítót, aki nyilván nem tudott egyidejűleg hét másik gépről információt adni nekem, de ha adott volna is, nekem fejben kellett volna a helyzetképet összeállítani és azt fejben tartani. Az igazi nagy különbség tehát, hogy az információkat feldolgozva kapjuk. Ez leveszi a terhet az agyunkról, ami persze nem azt jelenti, hogy pihenünk a kabinban, viszont marad időnk másra.
Ezt is magyaráztam már párszor... A jenki és NATO AWACS is data link előtt kb. a kötelékeket irányított kötelékek ellen. A Gripen és minden köteléken belül jeleníti meg az infót. Az F-15 írás AIMVAL ACEVAL részét és a célkiosztás problméját is olvasd el. És ezek még csak az előnyök egy töredéke. A 29-esben ülve minnél több gép van fent, annál inkább vagy süket és vak a Gripenekkel összevetve, mert képtelenség fejben összerakni a helyzetképet. A Gripenen jenki terminológiával az HSD-n meg ott van minden felderített cél, bárki is derítette fel a data linken. A 29-esen meg a nagy büdös semmit, rádión kaphatsz adatok és fejben matekozol. Hát izé... Az HSD-n a Gripenen meg HMZ-ket felrajzol neked, becsül és extrapolál rakás dolgot. Te csak döntesz, a segged kinyalja a gép. A 4v4 BVR-nál a Gripen rendszere 99%, hogy a gépek helyzete alapján azt is megmondja, hogy ki melyik célt támadja, hogy melyik gép melyik ellen rendelkezik legjobb HMZ-vel. Én mindenki látja, hogy a másik mit jelölt ki célnak.
A 29-es BVR terén kb. annyira korszerű, mint a zászlójelek és fényjelzés a digitális internet korában.
Halkan jegyzem kb. HMS és kéttucat IRIS-T vagy AIM-9X esetén a MiG-29 flotta dogfight képessége is kb. zárójelbe lenne téve, a "de szép is volt" rész. Én HOBS rakétából tényleg nem kell több, mert ez a végszükség esetére van. Egy 14 gépes flottának gyakorló és kb. két 3 tucat éles példány elég.
http://airbase.blog.hu/2016/07/11/elfogas_tizenketezer_meteren
Amíg a MiG-29-esen repültünk, azt hittük, hogy a világ legtökéletesebb gépén repülünk. Igen, a világ legszebben repülő gépén repültünk, most meg az egyik legokosabbján.
Köszönet Szórád Tamásnak az két linkért
.
!
