Többnyire így kezdik a mondatot: ráférne a mai fiatalokra... pedig inlább így kellene: ráférne a honvédségre... amennyiben a haza megvédése a téma.
Sőt, akkor mondjuk inkább úgy, hogy ráférne a magyar nemzetre, hogy a hazája iránt elkötelezett, a haza megvédésre kész fiatalok részt vegyenek a katonai szolgálatban.
Azonban én is pont abban látok egy lehetséges problémát hasonlóan az itt hozzászólókhoz, hogy amennyiben nem motivált fiatalok kerülnének be a szolgálatba az bomlasztaná az egész közösséget. A tiszteknek előbb-utóbb a fegyelem fenntartása vinné el az energiáját és a jó katonává képzés emiatt háttérbe szorulhatna. Ez egy ördögi kör, és néhány bevonulási turnus után megint elkezdene terjedni a híre, hogy mekkora szívatás a honvédség, hasonlóan az érem másik oldalához, ahol a hivatásosok mondanák, hogy "a mai fiatalok szellemileg is mennyire alkalmatlanok, fegyelmezési gondok vannak velük, stb.". Ezért nem sok értelmét látom a korábbi rendszer szerinti sorkötelességnek.
Én inkább úgy vezetném vissza a sorkatonai szolgálatot, hogy
"kötelező, amennyiben a fiatal önként vállalja" - magyarul: be kell vonulni, de csak azoknak, akik tényleg azt szeretnék. Így mondjuk a sorköteleseknek csak kb a 30-40%-a vonulna be, de azok legalább elkötelezett, motivált fiatalok lennének, akik szeretik a kiképzést. Hogyan lehet kötelező, ha önkéntes? A "kötelező" jelzés arra utalna, hogy minősített helyzetben - pl. háború - egyébként is kötelező, vegyék ezt figyelembe. Békeidőszakba (de még az utóbbi időben sokszor előfordult "vészhelyzeti" időkben is!) viszont önkéntesen vállalható.
És így a kiképzésnek nem fegyelmező vagy sokak szemében fenyítő jellege lenne. Ha pedig valaki nem akar bevonulni, az jobb, ha egyébként is elkerüli a honvédséget. A bevonulóknak annyi időt kellene bent tölteni, amennyi a kiképzéshez és a katonás élet megismeréséhez, illetve a szakkiképzéshez kell. (Nem tudom mit írtak itt, hogy ez mennyi lenne. Kb 6-9 hónap max.) Semmi felesleges bent tartás. Ha kész az alapkiképzés és utána szolgált pár hónapig egy alakulatnál, akkor mehet Isten hírével... vagy továbbszolgálhat mint szerződéses. A sorkatonaság idejére szakképzett minimálbért kapnának, beszámítana a nyugdíjba is a bent töltött idő. Odabent pedig pszichológus nézné meg az állományt az első 3 hónapban az alapkiképzés során, hogy mire, mely szakterületre lenne a legalkalmasabb, és oda kerülhetne szakkiképzésre (illetve alkalmas lehet-e később a további szolgálatra). A nagy átlagból pedig lehetne sima lövész.
Szerintem ilyen rendszer mellett egy idő után még jobb fénye lehetne a honvédségnek, mert a társadalom valóban azt látná, hogy értékesebb emberek kerülnek ki a sorkatonaságból, mint akik nem voltak bent. És ez tovább motiválhatná a fiatalokat a bevonulásra.
Nézzünk egy példát a közelmúltból. Lynx kiképzés, Hódmezővásárhely. Az egyik bevonult katona elmondta, hogy milyen jó fejek voltak a kiképzők, meglepte, mert nem erre számított. Hát persze, nem kell rajta csodálkozni, mert aki bekerült, az azért került oda, mert akarta, Lynx-en szeretett volna szolgálni, motiválta a fizetés is, és ezen a vonalon remélte látni a jövőjét. Kell ennél több? Kiképző oldalról nézve öröm lehet ilyen állománnyal dolgozni!
Az elméletemre visszatérve 18 év körüli, épp csak érettségizett, vagy az iskolát befejezett embereknek elég a szakképzett minimálbért adni. Sokuknak kevés lesz talán, de sokuknak nagyon is jó, ha hátrányos helyzetből érkeznek. Pont ezért gondolok a szakképzett és nem a szakképzetlen minimálbérre, mert előbbi magasabb, és plusz motivációt jelenthetne. Ha meg továbbszolgál (mert akarja és alkalmas is rá), utána már kaphat valami szolgálati bértábla szerinti illetményt. Egyfajta kiugrási lehetőség is lehetne a hátrányos közegből. Ezt kellene megértetni a bevonulókkal is, ugyanakkor felhívva a figyelmet arra, hogy ez nem csak ajándék, hanem kötelezettség is jár vele. A lehető leghasznosabban kell eltelnie a kiképzésnek, ez nem egy fizetett üdülőtelep, elvárások vannak, és ha megfelel, a megszerzett készségeknek majd a civil életben is hasznát veheti. Mert fegyelmezett, koncentrált, módszeres ember lehet belőle, aki nagyobb eséllyel állja meg a helyét bármilyen munkaterületen.
Másik eleme a témának: a
nők helyzete. Vajon velük mi legyen? Mivel szerződéses katonának szoktak jelentkezni önként nők, ezért a nőket úgy szólítanám meg az új rendszerben, hogy
"nem kötelező, de lehetőség van rá". Aki akar jelentkezhet. Utána viszont ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg őket, mint a férfiakat. De figyelembe venni a női biológiai sajátosságaikat (eddig is volt, hogy pl. a fizikai szintfelmérőknek mások a követelményei).
Szerintem a fent kifejtett rendszer szerint a jövőben nem lennének létszámgondok, valamint a társadalom és a honvédség szorosabb kapcsolatát érnénk el.