Én sem értek egyet. Játszunk el a gondolattal, hogy gondos gazda módjára bántunk a kapott 24 db Mig-29A és 4 db kétüléses géppel (tehát annyira gondosak voltunk, hogy nem zuhant le 3 db, nem jégtelenítettük seprűnyéllel az egyik borítását és nem csuktuk be a futóit az egyiknek álló helyzetben).
22+6 gépet kaptunk, illetve ennyivel törlesztett az orosz fél Merthogy nem ingyen volt, csak ez a "kaptunk" egy régi magyar frázis. Kapni kapta maximum az alakulat a gépeket, a technikát az állambácsitól, de mindenért fizettünk. Így, vagy úgy. Részint ez a "kaptunk" dolog vezetett a 29-esek elherdálásához is, meg a hozzáálláshoz. Ami mindekié, az senkiés se igazán. A MiG-23-asoknak csak annyiban volt nagyobb szerencséjük, hogy akkor még komolyabban vették a beérkező technikához hozzáállást és a gépek - szerencséjükre - időben kirepülték az összes reptechnikai üzemidejüket.
Ha az orosz-ukrán háborúig húztuk volna a cserét (amit nyilván nem lehetett megmondani, hogy mikor lesz, de a Mig-29-eseink 2032-ig elméletben még akár repülhettek is volna), akkor most ott állnák, mint a szlovákok és bolgárok, hogy nincs bevethető gépünk, valaki segítsen már, sőt az USA naponta győzködne minket, hogy ingyen adjuk át a gépeinket az ukránoknak.
Ezt a képet nagyban árnyalta volna az a tény, ha (és ez egy nagyon nagy HA) a Szuhojokat nem vonjuk ki a nagyjavítás után. Ezzel nem szoktak szinte sehol sem számolni, mert a rajtuk repülő állomány már mind korban, mind rendfokozatban öreg volt, újak képzése meg először és egyben utoljára kb 1990 körül merült fel és merült ki összesen három főben, akik közül csak kettő repülte a típust és abból is csak egy maradt a végéig rendszerben, mi több, még most is aktív kiképző státusza van Szolnokon, ha jók még az infóim).
Szóval ha a Szuhojok megmaradtak volna, az részben kiegyenlítette volna a terhelést, illetve növelte volna a hadrafogható merevszárnyú technika számát, habár mi egy olyan országban élünk, ahol a rendelkezésre álló többlet gép az nem előny, hanem inkább hátrány, mert csak a gond van velük.
De normál üzemtani megközeítéssel ha 1997 márciusában nem vonják ki a frissen nagyjavított Szuhojokat, akkor azok kb 2010-ig még repülhettek volna. Mive maradt még két darab kétüléses is 1995 után, így új hajózók képzése is megoldható lett volna, ha lett volna rá szándék.
Ebben az esetben a MiG-21bisz-ek 2000-es kivonása nem jelentett volna akkora kiesést, illetve a MiG-29+Szu-22 páros a képességek terén is potensebb lett volna. Mi több, a légtérrendész+felderítő/alacsonytámadó légierős képesség eleve kompatibilisebb lett volna a későbbi nyugati multirole típus elsajátításához.
Újat mondanék? Nem, hiszen a lengyelek pontosan így tettek.
És igen, így valószínűleg a MiG-29-es 2010-ig történő önfelszámoló elherdálása helyett is a 2000 nyara - 2001 körüli valamilyen modernizációja is aktuális lehetett volna. Az izraeli-román Sniper program keretében? Akár, így, akár a német-orosz kooperációban, akár a tisztán orosz modernizációval.
Maradva a jelölt évszámnál, ekkor még volt papíron 26 darab gépünk, hiszen két gépet már 1995 előtt szétvertek - ahogy te is írtad. Viszont 2000 nyarán ajánlották fel a németek egy euróért a saját gépeiket, ami további gépeket jelentett volna és emiatt a pápai átfegyverzés is megoldható lett volna.
Ha ez megesik, akkor feltételezhető, hogy az utolsóként nagyjavított MiG-21bisz és UM gépek is tovább húzzák ki (ne feledjük, hogy az utolsó UM-eket, melyek eleve 1986-ban jöttek be és akkor is gyári újként, 1998-ban, a kivonásuk előtt két évvel nagyjavítottak, de a biszek közül is számos példány 95-ben került ki a PG-ből!) és akkor Pápa egy vegyes ezred lett volna, fokozatosan egytípusos alakulattá evolválódva, de a személyi állományát nem veszítve.
Szóval az egymást erősítő negatív folyamatok helyett 1997-ben nem vonják ki a Szuhojt, emiatt 2000-ben nem zárják be Pápát, nem vonják ki a MiG-21-esek legfrisebb pár tagját és emiatt nem mondanak nemet a német 29-esekre, melyek miatt nem szűnik meg a PG és végül a 21-esek kb 2003-ig, a Szuhojok 2010-ig, a 29-esek pedig még akár mostanáig is tudtak volna repülni.
A PG megmarad, megmarad a know-how és a külföldi gyártók is jobban megizzadnak, mikor normális ajánlatot kell tenni, hogy kiszolgálják az igényeinket. Ja, igen, mert lettek volna igényeink, eléképzeléseink, meg jártasságukat nem veszítő személyi állományunk és működő infrastruktúránk.
Igen, ennyi kellett csak, hogy a lavina beinduljon, most meg számolgassuk a 14 darab, nem sok kis egyszázados légierőnket és nézegessük, hogy ebből a sarokból hogy és merre lehetne kifarolni mindenféle emberanyag, pénz, ipari háttér és koncepció nélkül.
Végezetül még egy gondolat az elmúlt harminc évről:
Vegyes ezred - logisztikai rémálom?
Na ettől mászok a falra. A legszarabb bullshit, amit az utóbbi harminc évben arra találtak ki, hogy a szarból erényt kovácsoljanak. Először is, egy vegyes ezred nem logisztikai rémálom, ha rendesen meg van szervezve a típusok üzemeltetése, az alkatrészek kezelése, a karbantartások ütemezése. Magyarán a logisztikai rémálom az akkor van, mikor maga a logisztika szar, csak megpróbálják másra fogni a dolgot. Az egytípusos ezredek semmivel sem jobbak, mert a nettó logisztikai munka ugyanakkora, csak egy esemény idején legalább senki se fog tudni repülni.
