"Ка-52-es pilóták. Babona, védelem és fegyverzet" Dmitrij Zemkin riportja
"Medve" (repülőmérnök): "Az a jó ezekben a gépekben, hogy sokféle különböző fegyverzet függeszthető rá. A 30mm-es gépágyútól kezdve a B8V20-as blokkokat, amik 80mm-es nem irányított rakétákat tartalmaznak, az irányított rakétákig. Függeszthetők 130mm-es nem irányított rakéták is. Minden fegyverzetet különböző feladatokhoz használunk. A gépágyút mostanában elég ritkán használjuk, mert a jelenlegi feladatokhoz nem szükséges. Viszont a 80mm-es NIR-t minden nap többször is. Ezeket nagy tömegben használjuk, területcélok lefedésére. Ilyenkor nem egyetlen konkrét célpont van. Hanem a pilóták megkapják egy adott terület koordinátáit,hogy fedjék le. Ilyenkor a nagy mennyiségű NIR alkalmazásával lefedett területen az ellenséges élőerő eredményesen zárható és elpusztítható.
D.Zemkin: Amit ott látok az ugye a védelmi rendszer?
"Medve": Igen, az a fedélzeti önvédelmi rendszer. Felforrósodik és infravörös sugárzást bocsát ki, amivel egy nagy infravörös felhőt hoz létre a megfelelő irányban és így megzavarja, elvakítja az ellenséges légvédelmi rakétákat. A rakétát pedig vagy el sem indítják, vagy nem talál célba, és a helikopter életben marad.
Félelem az nincs egyáltalán. A mi pilótáinkkal, a csapatrepülő erőktől időnként vannak vitáink, de alapvetően baráti a légkör. Mindannyian segítjük egymást. Ha bármi van, ami problémás, ami nincs rendben, azt együtt megoldjuk közösen, és gyorsan.
Itt bármely ember megmutathatja a felkészültségét a legnehezebb helyzetekben. Azt, hogy mire készült fel, mit tanult. Ez az igazság pillanata, a legvalódibb teszt. Itt nincs idő nagyon hosszan gondolkodni, hanem hamar operatívan kell reagálni, hogy ne szard el az egész repülést.
D.Zemkin: Ha a srácok például feladatra szállnak fel akkor nincs bennük aggodalom, vagy ez a feladat jellegétől függ?
"Medve": Nem szabad engedni, hogy aggódva, félve menjenek feladatra. Oda magabiztosan, és jó hangulatban kell menniük.
D.Zemkin: Benned, mint mérnökben, repülőműszakiban, meg azokban még akik szintén a földön maradnak, ugyanúgy nincs félelem?
"Medve": Persze, hogy aggódom értük. Ezekkel a srácokkal minden nap látjuk egymást, viccelődünk egymással, jóban vagyunk. Sajnos volt olyan helyzet, hogy nem tért vissza a személyzetem. Az nagyon nehéz volt.
D.Zemkin: Mi történt?
"Medve": Lelőtték a gépet.
D.Zemkin: Látom a kis templomot is. Oda is járnak a srácok, például imádkozni?
"Medve": Természetesen. Akár közvetlenül a felszállás előtt is. A pilóták nagy többsége hívő, és akad sok ehhez kapcsolódó "babona" is a felszállás előtt. Van például olyan is, hogy a felszállás előtt adományt adsz a perselybe, majd miután visszatértél a feladatról, újra adományozol. Ez egy nagyon jó babonának számít.
D.Z: Mi a döntő a feladat sikerénél, a sikeres visszatéréshez mi kell? Szerencse, vagy tudás?
"Medve": Mindkettő kell hozzá.
D.Z: Nagyon aggasztó, őrülten nehéz helyzet lehet ez.
D.Z: Íme az orosz hadsereg egyik előnye. A csapatrepülő erők. Nagyon jelentős a szerepük a fronton, a jelenlegi ukrán támadás megállításában. Az ukránoknak tömegesen vannak nagyon "forró" technikai eszközeik, többek közt nyugatiak.
D.Z.: Mi a pilóta életének a különlegessége, miben más, mire figyeltek?
"Ka-52 navigátor-operátor": Úgy gondolom, hogy az apróságok. Szerintem minden élet az apróságokra, apró részletekre való odafigyeléssel kezdődik. Ahogyan a repülésben, úgy az életben is fontos minden apróság. Szerintem a civilek alacsonyabb szinten vannak az apró részletek megfigyelésében.
D.Z: Mik azok a nüanszok, amire például repülés közben figyelsz?
"Ka-52 navigátor-operátor": Először is a légteret, hogy nem közelít e felénk péládul rakéta. Ez ugye főleg a harci útvonalhoz kapcsolódik. Nézem az esetleges földfelszíni robbanásokat. Légvédelmük nekik már nem nagyon van. De a tüzérségük megpróbálhat ránk dolgozni, azt pedig jobb előbb észlelni, mert kaphatunk belőle repeszeket. Meg persze a kapcsolók özönét, és a fegyverzeti képernyőket is. Szóval van bőven mire odafigyelnem.
Az Izvesztija újság operatőre: Ez a horpadás itt a gép orrán, mi? Ez rendben van?
"Ka-52 navigátor-operátor": Persze, teljesen rendben van. Az egy belövés a páncéllemezre. Jól mutatja, hogy klasszul sikerült a gyári öntése.
D.Z: Ez az egész akkor itt egy páncéllemez? Mitől véd, mit véd?
"Ka-52 navigáror-operátor": Igen, az ott egy páncéllemez. A kabin és a hajózószemélyzet védelmére van.
D.Z: Az ellenség lőfegyvereitől, ugye?
"Ka-52 navigátor-operátor": Igen, az ellenséges tűzfegyverektől.
D.Z: Mondj valamit az infacsapdákról! Miért kellenek, hogyan segítik a munkátokat, mennyit kell belőlük használni?
"Zöld" (Ka-52 pilóta): A rendszer nagyon egyszerű, hosszú évek során bizonyított. Egyetlen fegyveres konfliktusban sem csapott be minket. A hőkereső fejes rakéták indításakor besugárzás történik. Ekkor a pilóta előtti képernyőn megjelenik a figyelmeztetés, hogy rakétát indítottak, támadás történt. Elmondja milyen irányból, milyen távolságból. Ezzel együtt többek között automatikusan elkezdi kilőni az infracsapdákat. Ezeknek mindegyike jóval nagyobb hőt sugároz ki magából, mint a helikopter hajtóművei. A rakéta pedig a forróbb cél felé fog menni. Tömegesen indítjuk, nem egyesével, a rakáta pedig azt fogja gondolni, hogy ott jóval nagyobb a meleg, oda kell repülni. Ez mehet bal oldalról, jobb oldalról, mindkét oldalról. Az egész helyzetfüggő. Ha például jobbról közelít a rakéta, akkor jobb oldalon kerülnek kilövésre az infracsapdák. Ha valahonnan elülső féllégtérből, vagy hátsó féllégtérből jön a rakéta,akkor mindkét oldalról indulnak az infracsapdák. A technika okos, megoldja saját maga az egészet. Azonban különleges esetekre lehetősége van a hajózóknak kézi indításra is, ha úgy érzik, hogy eltalálhatják a gépüket. Ekkor annyit és úgy, arról az oldalról indíthatnak, amennyit és ahogy akarnak.
D.Z: Vannak már automatizmusok, amik minden alkalommal ugyanúgy mennek?
"Zöld": Itt nem beszélhetünk semmiféle rutinról. Minden felszállás más, mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai. Nagy fokúkomoly felkészülést követel minden alkalom. Minden felszállást komolyan kell venni. Még egy sima átrepülést is. Itt ezen a területen semmi sem egyszerű.
D.Z: Elő szokott fordulni, hogy a lakosok, főleg a gyerekek a földről valahogy köszöntenek titeket?
"Zöld": Talált, elő szokott fordulni. Nem messze van egy strand. Integetni, ugrálni szoktak nagyon sokan. Mi pedig visszaintegetünk nekik kézzel, és a szárnyainkkal is (szárny billegtetés). Ha jövünk vissza a harci feladatról, mindig átrepülünk a strand felett. Rengetegen integetnek nekünk. Nem messze van egy ház, ahol egy férfi lakik. Ő mindig, amikor meghallja a helikoptereink hangját kijön, és egy szovjet zászlóval integet nekünk. Szinte minden alkalommal átrepülünk a háza felett, és így köszönt minket, mi pedig természetesen visszaköszönünk. A többi személyzet is jár a háza felé, megbeszéltük velük."
everestmodel.com
t.me
