Ez volt a projektek egyik lényegi eleme! Az előre tervezett fejlesztési terv:
KWS I: 120/44
KWS II: 120/55
KWS III: 140
Most tartunk a KWS II-nél, mi is ebből a szériából rendeltünk újonnan gyártottat, és van még hozzá egy eredetileg kifejlesztett 140mm-es ágyú is a még meg nem valósult KWS III modernizációhoz (NPzK-140). Itt ugyanazokról a harcjárművekről beszélünk. Tehát egy Leopard IIA4 harckocsi elvben ezen a három modernizációs cikluson kellett volna átmenjen élete folyamán a szovjet fejlesztések üteméhez igazítva. A mi tizennégy A4-es harckocsinkra igaz ez és elvben az utána következő fejlesztésekre is.
Az előre tervezett Kampfwertsteigerung olyan előnyt biztosított amivel indokolni lehetett a jelentős költségnövekedést. Így próbálták csökkenteni, hogy harcértéknövekedést előre tervezik, így nem kell új harckocsit rendszeresíteni, csak modernizációs csomagokat lehívni. A szovjetek anno belebuktak és visszaléptek az egyre durvuló költségek miatt a szintlépésbe, ezért állnak még mindig a T-90 szériánál a nyolcvanas évek végén (az akkori technológiai színvonalat képviseli akárhogy is nézzük). A nyugatiak meglépték az új tankokkal és az előre tervezett harcértéknövelés révén próbálták ócsítani. A németeknél ez megvalósult, az amerikaiaknál annyira nem, mert a hadiipari lobbi a szép tervek ellenére azóta is az új típusok kendácsolásával van elfoglalva, mert az drágább és ezer dolláros csavarhúzók országában ez a fő szempont. Ezért született meg a CATTB torony a meglévő torony szimpla lövegcseréje helyett és ezért halad az eredeti jó ötlethez képest (a 105-120 ugrásnál még tartották magukat hozzá!) eltérő irányba végül az Abrams modernizációja (AbramsX).
Bár a helyzet az, hogy a Leopard III helyett most Európában is letértek erről a jó útról és a KWS III lehívása helyett nekiláttak mindenféle drágaságot kendácsolni (EMBT, KF51)...