Ezzel az érveléssel csak annyi a bajom, hogy a baseline meghatározása, illetve a cél, hogy hova kéne eljutni a "környezetvédelmi" akciókkal számomra teljesen homály. De ha már szóba hoztad, hogy "visszaállítsuk" - pontosan meddig szeretnél elmenni a visszaállításig? Mennyivel legyenek kedvezőbb állapotok az ott élő fajok számára.
Erre megvan a válasz a természetvédelmi kezelési tervben:
- tájidegen ( = nem mocsárrétre való) növényzet eltávolítása: például aranyvessző fajok (Solidago spp.), fehér akác, gyalofakác, keskenylevelű ezüstfa, szerencsére nincs belőlük sok;
- ahol túlzottan megszaporodnak, ott az amúgy őshonos rekettyefűz részleges eltávolítása;
- az invízív/tájidegen fák helyére a tájba illeszkedő fafajok telepítése, hogy segítsék a mikroklíma fenntartását;
- a fafajok kiválasztásánál szempont, hogy könnyen odvasodó fajok legyenek, ezzel élőhelyeket biztosítva a szekunder odúlakó fajoknak;
- szabályozott vízvisszatartás: a szomszédos belvízelvezető csatornákra fonott vesszőből készített műtárgyak telepítése, ezzel részlegesen visszaduzzasztva az elvezetni kívánt vizet;
- intenzív vízkivétel nem engedélyezett a szomszédos ingatlanokon.
Egyáltalán, konkrétan hogyan definiálod az ott élő fajok számára kedvező állapotot?
Összegezve: a cél egy jó vízellátású, az élőhelynek megfelelő növényzettel rendelkező élőhely kialakítása és fenntartása. Ez éves szinten 1-2 millió forintból megoldható és remélhetőleg a kezelési terv 10 év múlva esedékes felülvizsgálatáig megvalósul minden.
Ha például korábbi lakhelyemet tekintem (Békásmegyer), az egy komoly pocsolyás ökoszisztéma volt, most pedig több, mint 30000 ember lakik ott. Ott meddig kéne elmenni a visszaállítással?
Semeddig. Egy megszüntetett élőhelyet nem lehet 100%-ban visszaállítani. Ahhoz, hogy megközelítsük a korábbi állapotokat több évtizedre lenne szükség.
Okkal csinálták akkor is a környezetgazdálkodási munkákat, mondhatni akkor az volt korszerű. A magam részéről igazából a vízgazdálkodásunkra gyakorolt negatív hatásai miatt gondolom, hogy valami vissza kéne csinálni belőle.
És remélhetőleg erre most meglesz a jogszabályi környezet is. Téged idézve:
Aztán ráérős aktivisták nyomás alá helyeznek törvényalkotókat, amely folyományaként EU direktíva születik, és utána az alapján idehaza valamilyen törvényi kötelezettség.
Most ugyebár született egy EU-s jogszabály arról, hogy első körben az élőhelyek 30%-át természetes állapotukba kell visszaállítani. Belgiumban (vagy Hollandiában?) egy folyó mentén elbontották a védműveket és hatalmas területeket adtak vissza a víznek. Ez segít alkalmazkodni a szárazodó éghajlathoz, továbbá új élőhelyeket teremtünk számtalan fajnak.
A monokultúrális haszonnövények meg az embernek fontosak (többek közt megeszi azokat). Mi alapján mondod, hogy az egyik értékesebb a másiknál?
A monokultúra
ökológiai szempontból egy sivatag. Egy mocsárréthez képest töredék annyi fajnak képes élőhelyet biztosítani.
A természet számára biztosan.
A kosborok a hazai flóra természetes részei, azonban az emberi tevékenység negatív következményeinek hála az élőhelyeik visszaszorultak.
A védetté nyilvánításra általam érdemesnek tartott további területen ezek vagy olyan fajok (1 -> erdei zsurló, 2-> mocsári csorbóka), amelyek itteni előfordulása meglepő, mert
- dombvidéki, hegységi elterjedésű faj, ennek ellenére a kies Alföld szélén fordul elő;
- a környéken nincs ismert élőhelye.
Vagy olyan faj (réti csík), mely a túlzásba vitt folyószabályozások miatt szinte eltűnt az országból. Ma már csak elszigetelt kubikgödrökben vagy védett lápokban fordulnak elő, de még ott is veszélyeztetik őket az idegenhonos fajok. Jelen esetben elektromos halászgépes vizsgálat során
104 kifogott halból 99 idegenhonos vagy egyenesen EU inváziós faj volt (80 ezüstkárász, 18 kínai razbóra, 1 naphal).
Téged valamiért ez beindít, hogy valakik által megritkultnak kikiáltott fajokat "megőrizz".
Valakik = kutatók, akik a terepen látják, hogy anno volt egy fajból (szalakóta) 20.000 példány, ma meg már csak 2500 van. Ennyi is csak azért, mert 20-30 éve elkezdtek aktívan dolgozni a faj itthoni megmentésén.
Szerintem ez lenne mindenki kötelessége, számomra ez a norma.
Honnan fogod tudni, hogy egy fajnak úgymond már lejárt az ideje? Ha egy faj egyébként is kihalásra van ítélve (ahogy fajok ezreivel megtörtént ez a földtörténet során)? Akkor is meg akarod őrizni majd a megritkult fajokat?
Nem az én tisztem ennek a megállapítása. Másrészt, ha egy faj itthon el is tűnik, attól még jó eséllyel máshol életben maradhat.
Az én szerepem annyi, hogy ha módomban áll, akkor valamilyen formában (adminisztratív úton, élőhelykezelésben való részvétellel, vagy akár itthon fészekodúk kihelyezésével, itatók kihelyezésével) segítsek nekik.
(Az etetés a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem életbevágó tevékenység: kizárólag az a célja, hogy mi szemmel tarthassuk a madarakat. Nem fognak éhen halni, ha nem etetjük őket.)
Az emberi jólét sosem volt a fő érdeklődési köröm.
Nocsak! Azokból az adatsorokból az látszik, hogy minden kétséget kizáróan csak a légi szúnyogirtás miatt következtek be ezek a jelenségek? Komolyan érdekel, ha így van!
Nem csak, azonban része volt benne. Ahogy a mezőgazdasági rovarirtó használatnak is.
Annyit tapasztaltam az elmúlt években, hogy amióta utcaszintről, egy szakadt furgonból pöfékelik tele a levegőt az akármivel, sokkal több szúnyog marad meg, mint korábban, amikor az Ancsa húzott el a fejünk felett. Nem tudom pontosan mit használnak most.
Ugyanazt: deltametrint használtak mindkettőhöz. Azonban szerencsére a környezetvédelmi érdekek győztek az emberi hülyeség helyett.
Nem kéne panaszkodnod, ha itthon haladnának a korral és Bt toxint használnának. Most 2-8% az aránya a biológiai védekezésnek itthon, míg nyugaton ~90-95%. Lenne hova fejlődni.