Szerintem ez a tipikus "mi volt előbb a tyúk vagy a tojás" esete. Azért rossz a tömegközlekedés mert az emberek úgyis kocsival járnak (vagy tíz éve volt tèma a MÁV utasainak egyharmada vesz teljesárú jegyet a többiek ingyen/kedvezménnyel utaznak). Vagy a rossz tömegközlekedés miatt autózik mindenki?
Pedig egyszerű, mint a szög:
A minőségi tömegközlekedés nem tud nyereséges lenni. A minőségi alatt azt értem, hogy a járatsűrűség elég magas ahhoz, hogy reális alternatíva legyen az egyéni gépkocsihasználattal szemben. Meg mellesleg legyen olcsó is...
De ennek ára van: Egyrészt akkor is sűrűn kell közlekednie, amikor már a többség alszik, (Különben pl. az esti színházelőadásra is kocsival fog menni a kultúrpolgár, merthogy hazafele nem akar 20-30 percet várni, amikor már elálmosodott, meg nyűgös)
Ekkor két alternatíva van:
1, Járatod pár százalékos kihasználtsággal a nagy utaskapacitású járműveket - ami nem gazdaságos
2, Veszel
pluszba kis kapacitású járműveket ezekre az időszakokra.
Utóbbi eredménye az időben dupla amortizáció, meg kétszeres logisztikai háttér: Dupla költség, fele öröm.
Nyilván változik a világ, változnak a cserearányok. Pl. a 80-as években egy hi-fi torony - több ok miatt is - hazánkban csillagászati áru volt a jövedelmekhez viszonyítva.
Az autó dettó. Főleg a mai ár/bér arányhoz viszonyítva.
A szocializmusban az emberek igen- igen kis része járt dolgozni autóval - még ha volt is neki -, mert rohadt drága mulatság volt. Meg tegyük hozzá, hogy a KGST autók üzembiztonsága nem vetekedett még egy mai 20 éves autóéval sem... Hétvégi autóknak megfeleltek.
A tömegközlekedés viszont államilag erősen dotálva volt. Jártak is a buszok Miskolcon is 7-10 percenként. Még este is negyedóránként.
Hülye lett volna bárki is este kocsival közlekedni, amikor inkább nyugodtan piálhatott...
Igények: Na azok is megváltoztak. Nem akarunk látszani (sötétített üvegek), nem akarunk érintkezni, se főni, se megfagyni. Tehát autó.
Erre érdekes módon nem voltunk annyira kényesek a nyolcvanas években, inkább ültünk a tűzforró/jéghideg buszokon a tömegnyomorban, az autó meg maradt hétvégékre .
Mert az a kompromisszum volt akkor a racionálisabb.
Ma meg könnyen elérhető az autóvásárlás; már két-három havi keresetből használható egyéni közlekedési eszköz vásárolható, még a járulékos költségekkel együtt is racionálisabb, mint az óránkénti átlag kettő városi busz Felsőzsolcára. (Mondom, nyolcvanas években 7-10 percenként járt. Három okból is biztos az adat: Előttünk volt a végállomás, s a középiskolában autóforgalmi szakon - tehát pl. tömegközlekedés) tanultam, s még érdekelt is a téma.
Ma egy hónapban egyszer teletankolok 100-asból húszezeré', abból a párommal ketten bejárunk dolgozni, plusz időnként hétvégén meglátogatjuk a nagymamát, stb.
Két bérlet (városi, plusz zsolcai viszonylat kettőnknek lenne vagy 28000 Ft) + az időfaktor.
Időfaktor: a
legdrágább.
Az élet egyszeri és megismételhetetlen. (Már előző életemben sem hittem a reinkarnációban)
Amúgy a jogosítvány nélküli diákok egész jól elvannak a tömegközlekedéssel. Ha van net (+ buszon, villamoson wifi), van mobil, meg hozzá fülhallgató, akkor kibírja, hogy nem kell idegelni az araszoló kocsisorban.
Aztán felnőnek, jogosítvány, élménytárs, később gyerekek.
S meglepő és önző módon ezután autózni akarnak...
Összegezve:
A mindenkori állam/kormány döntése az, hogy inkább besepri e a pénzt a munkába járó autósoktól, s elnyeli a feneketlen költségvetésben - magasról téve pl. a környezetterhelésre - vagy ilyen olyan ideák miatt tolja pénzt a tömegközlekedésbe.
A választ 30 éve mindannyian tudjuk.