Olvasom a fentebbi(22:50-ig) hozzászólásokat és az általam megszépített múltba révedek, amikor még szintén az autósok egyik fele rohanó gyökér volt, a másik fele meg kalapos tetű (érdekes élőlények mi?
), e hozzászólás írója meg természetesen a Buddha, aki körül a gizda világ rajzott.
DE!
Még kevesebb volt a közlekedő autó, s szabadabbak az autózás keretei.
A keskeny "A" oszlopok mögül nyugodtan lehetett nézelődni 90-es tempónál az országutakon nemcsak messze előre, hanem jobbra-balra is!. Nyugodtan megállhattál az út szélén tájékozódni a térképen ( de gyakrabban már megint szerelni azt a rohadt tragacsot...), nem kellet kerülni 30 kilométert, ha éppen újratervezett a navi az elkerülő út kihajtójánál.
A városokban bárhol megállhattál érdeklődni, az út mentén (leginkább kocsmáknál, csárdáknál, boltoknál, vagy templomoknál), sőt parkolhattál(!), a főutakról szinte mindenhol fordulhattál nemhogy jobbra, de még balra is!!!
A lakosok el tudtak igazítani, vagy nyugodtan beugorhattál egy boltba s nem pár utcánként más gyártású parkolóórákkal kellett hadakoznod, mielőtt intézni valódhoz sétálhattál volna.
Viszont ma végre vannak parkolóházak, amikben, ha rosszul jegyzed meg, hogy hol parkoltál, vagy eltévedsz kifele a labirintusban, akkor neked véged, mint a botnak.
Bárhova bekanyarodhattál, s nem sorompók állták az utad, ami előtt elolvashatatlan sokaságú - Lenin összest tartalmazó - információk tömegéből kellett kihámoznod, hogy ezt most benézted, a számítógép már postázza is a csekket, vagy morcos biztonsági gorillák helyett kedélyes - mindig lecsót evő - portás bácsikák igazítottak útba. . Ferihegyen stopperre állított telóval izzatsz, hogy 4perc 59 másodpercen belül kiverekedd magad a sorompón.
A vezetés élménye megvolt, hiszen az akkori reszketeg erejű járgányok (ha KGST, ha 1,2-es nyugati) erejét ki tudtad használni, mi több végig tudtad pakolni mind a négy sebességet (csakhogy rájöjjél az országutakon, autópályákon, hogy te most nem száguldasz, hanem száztízzel éppen szétforgatod a motort...), s sikerélményed volt, mert a fordulatszám tartomány pengekeskenységű használható részébe tudtál fel/vissza váltani.
A kormányon érezted a támolygó futómű dolgozó geometriáját, s az úttal való kapcsolatodat is.
Nem tudom elég türelemmel elmagyarázni huszonéves gyermekemnek és barátainak, hogy amit ma művelünk vezetés alatt, az szakbarbárság, mert egymás seggében autózik mindenki semmi követési távolsággal.
A városi forgalom, mintha birkák terelése lenne karámrendszerben (semmi félreállás), s sikerélmény ha a melletted hömpölygő sort egy autónyival elhagyod.
A vastag "A" oszlopban nem látod az eléd kerülő bringást, a bezombult gyalogost.
A városi autózásgatás élményének maradéka délelőtt 10 és 13 óra közé szorult, amikor leginkább azok közlekednek, akiknek ez a dolguk, s a befeszült munkába/munkából igyekvők már/még nincsenek az utakon. Na meg talán éjszaka azután, hogy a tuning gyerekek is elmentek csucsulni.
Az országutakon, autópályákon nem tudsz úgy 10 másodpercet vezetni, hogy csak Te vagy meg az út, meg az autód.
Megfigyeltétek, hogy az autóreklámokban mindig üresek az utak!?
Nem volt minden jobb, semmi nem volt jobb; másabb volt.
De az autózás - mi több az utazás(!) illúziója, ha hangosan is, rezonálva is, de megvolt.
Ma meg nincs. Csend van, meg villanyszervó, mégis szétvető ideggel érsz úticélodhoz.