Majdnem tökéletesen megértelek.
Nyilván megteheted, neked ezek tetszenek, a használati profilod is megerősítő.
Nem vita tárgya.
Biztonság. Alapvetően logikus.
Csak a tendencia rossz általában, mert elszállt a világ a 850 kilogrammos autóktól a mai 2+ tonnás monstrumok irányába.
Pedig akkor is működött a világ és élt a társadalom, amikor 1 tonna alatt volt az autók tömege. Pedig akkor is voltak balesetek.
Most meg lassan a 4 tonnás elektromos Hummer a normális?!
Statisztikailag nagyobb esélyed van egy, a tiedtől kisebb autóval való ütközésre - és azok utasainak megölésére.
S igen; kisebb esélyed van, de van arra neked is, hogy egy Liebherr mobildaruval ütközz. Ott pedig nem fog számítani az sem, ha a 4 tonnás Hummerrel mész.
Mindeközben szignifikánsabb nagyobb sérüléseket, és gyakoribb halálesetet okoznak gyalogosoknak és kerékpárosoknak (akik velünk, autósokkal teljesen egyenjogú tagjai a forgalomnak) a SUV, pick-up dögök, mint az átlagos szgk.-k.
Te és a családod is jár gyalog, meg tán mobil sport eszközökkel, s Isten ne adja, de statisztikailag ilyenkor számotokra ugyanolyan potenciális veszély egy ilyen monstrum (ami személyautóként gyakorlatilag évtizedekkel ezelőtt nem is létezett, csak mint kuriózum a Range Rover formájában).
Ennek a tendenciának hol a vége? Polgári verziós MaxxPro?
Nem, nem túlzok: A G Merci is célgépként kezdte, most meg pl. műveletlen kivagyi bátorak tápláléklánc indikátora.
(Nem; téged nem látlak annak; azok nem járnak ide...)
Hummer? Addig volt jópofa, amíg Schwarzenegger bohóckodott vele, most meg 150 centis girnyó anyukák viszik oviba a gyerekeikket ezekkel a dögökkel, mert
a biztonságos...
Kérlek félre ne értsd, nem téged akarlak provokálni. Csak egy, már beteg tendenciára mutatok rá.
Túl komolyan vesszük magunkat. Igen, én is. Nekünk is elég lenne a mindennapokra egy I10, de az évi két alkalom miatt az I20 is (szüleimmel, gyerekemmel együtt utazás).
Ehelyett vettem Volga szélességű I30-at...
igen, én is meg tudom indokolni; az I20-tól csak 300000 ezerrel került többe és összehasonlíthatatlanul csendesebb, komfortosabb, kifinomultabb.
Eleget vezettem eddig autót életemben - úgy 40000-47000 órányit; össze vagyok már törődve, szerintem már eleget zötykölődtem.
De ezt leszámítva indokolatlan nekem is az 1270 kilogrammos, majd négy és fél méter hosszú acélketrec.
(Közben 15 személyes Transittal, meg emelőhátfalassal dolgozom, tehát én sem nem vagyok elájulva egy személyautó méreteitől)
Biztonság a családnak?
Mint faj, túltoljuk a saját fontosságunkat.
Amióta egy családnál nem 5, meg több gyerek van, azóta már-már betegesen óvjuk őket.
Nem mehetnek sehova egyedül, gyalog, mindig szem előtt kell lenniük mer jaj mi lesz velük!?
(Mondjuk régen, ha egy gyerek leforrázta magát, akkor nem is vonult ki a rendőrség vizsgálódni...)
Mi lenne; ami velünk. Pedig nálunk nem volt mobil, sehol egy térfigyelő kamera, pedig felnőtt felügyelet nélkül fürödtünk a Sajóban, meg elbringáztunk négy falunyit a főúton, s szürkületkor értünk haza a 6 voltos Trabant lámpák fényében...
S most miért vagyunk a régebbi generációkhoz képest idegalapon, ha utódainkról van szó? Mert kevés gyerek van átlagosan egy családban (no meg a média is totálisan becsibészelte, meg egoizálta a társadalmakat)
Nem, ne mondjátok, hogy könnyen pofázok.
Nekünk csak egy gyereket adott a sors, több nem lehet; a feleségemet úgy hozták vissza az utolsó pillanatban az életbe a szülése után.
Nem győzték pótolni az elömlő vért.
Azt soha nem fogom elfelejteni, amikor elvesztette az eszméletét, a keze szorítása megszűnt...
S egy gyerek az abszolút fogalom. ismerem az érzést.
Vele
nem történhet semmi végzetes, mert akkor nincs (nekünk már) másik esély, nincs tovább.
Akkor vége.
Mert az égig érő fának már nem nő újra ága.
De akkor a Hummer és tettestársai a megoldás mindenkinek!?
Mind a 8 milliárd közlekedni akaró,/vágyó embernek!?
Akkor nekem is inkább egy használt csőrös ZiL billencset kellett volna vennem? (Fejvakarás)