Én rohadtul haragszom az elmaradó fejlesztések miatt, különösen a vasút és a Galvani híd elhagyása miatt mérgelődöm.
De sajnos ilyen forráshiányos időkben kell meghozni azt a döntést, ami mára már fájdalmassá terebélyesedett.
Nevezetesen, hogy a vízfej Budapest a saját gravitációja révén már egészségtelenül nagyra nőtt és ez egy öngerjesztő, fékeveszett folyamattá vált.
Lehet, hogy nagy lózungnak tűnik, mi több , ez is a kályhától elindulás, de bizony itt bosszulja meg magát Trianon.
Akkor ugyanis a kiegyezés után rohamos fejlődésnek indult Budapesttől még egészséges távolságban levő, de azzal infrastrukturálisan összekapcsolt, mégis alternatívát nyújtó polgári-ipari-gazdasági erőközpontokat veszített el az ország.
Ami maradt, az egyszerűen nem volt elég messze a fővárostól, így bár a második világháború után azért próbáltak ipart, gazdaságot diverzifikálni, az 1951-es Nagy Budapest megmutatta a lehetőségeket.
1989 után pedig a vidék kvázi bedőlésével a főváros úgy vitte el a fókuszt, hogy maga sem tudott az ezzel azonos arányban fejlődni.
De még így is inkább opció a fővárosi, vagy agglomerációs betelepülés az úgynevezett "félúton" levőknek, mint Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Szombathely, Zalaegerszeg, Békéscsaba, stb.
Ha ez a folyamat nem fordul meg, akkor totál elsekélyesedik a vidék.
Most Lázár János látványosan betart a fővárosnak, de méglátványosabban próbálja a megcsappant erőforrásaiból kedvezményezni a vidékieknek, hogy valahogy homogenizálja az infrastruktúra eloszlását.
A direkt szándék a vidék elővétele, az indirekt pedig a főváros hátrébb sorolása, amely ha nem is kicsinyes bosszú, de mindenképp egy kényszerítő szándék, hogy kezdjenek meg az emberek és a vállalkozások, illetve a figyelem elvándorolni, átmozogni a vidék többi pontjára.
Ez fájdalmas és frusztráló a fővárosnak, de valljuk be, még nekünk is elengedhetetlenül fontos.
Bizarr módon a rossz a jó. Ugyanis a főváros vonzereje teszi egyúttal élhetetlenné azt. Arról nem is beszélve, hogy a betelepülők tömegnövekedése, olyan extra amortizációt okoz a főváros infrastruktúráján, hogy az ezáltal sokkal több forrást von el, köt le, vagy igényel, mintha azt kevesebben használnák.
Egy egyszerű példával élve, ha a vidék felzárkózásával javulna az országos termelékenység, de ezzel párhuzamosan a fővárosból kiinduló elvándorlás révén annak lélekszáma lecsökkenne mondjuk egymillió alá ÉS ilyen feltételek mellett zajlana az infrastrukturális rekonstrukció, akkor annak élettartama a szerényebb amortizáció miatt nagyobb lehetne.
Ezzel szemben, ha folyamatosan csak a fővárosba pumpálunk minden erőforrást, azzal csak az amortizációs hatást fokozzuk, így lényegében egyhelyben égetjük a pénzt.
) Mondtam, csak 800 schillingem van. Na, adja ide és menjen a fenébe mondták. Akkor egy idegennél behajtani egy büntetést még teljesen reménytelen volt. Hasonló többször is előfordilt akkoriban.
