Lehet hogy ekkora kötelékek gyakorlatán még nem lehettél jelen, ha fiatalabb korosztályhoz tartozol.
Egy kétoldalú harcászati gyakorlaton (harcászati) döntnökök vannak, akik az ellenőrzött (gyakorló) kötelékek parancsnokaival azonos vagy magasabb beosztásban szolgálnak, nyilván azoknál nagyobb tapasztalattal. Az, hogy az egyes harcászati mozzanatokat hogyan értékelik a döntnökök, az nagyban függ az értékeléshez kiadott kritériumoktól. Ilyenek lehetnek, hogy:
- parancsnoki munka (parancsnokok és törzsek munkája, okmányok megléte és minősége);
- normafeladatok (körletfoglalások, menetek végrehajtása, szétbontakozás harcrendbe, harcalakzatok váltása, stb.);
- lövészeti feladatok értékelése (kötelék lőgyakorlatok, légvédelmi géppuska lőgyakorlatok, stb.), nappal és éjszaka;
Ha ezeket elképzeled, akkor kicsit másképp látod az egyes gyakorló zászlóalj és dandártörzsek munkáját és a gyakorlat kiképzési céljának elérését. Van ahol a normafeladat típusfüggő, lehet ilyen lőgyakorlat is. Ha a saját vonatkozásában jobb egy alegység, mint a másik a korszerűbb eszközre vonatkozó normafeladat teljesítése során, akkor az előző lesz a jobb az értékelők szemében.
Mert:
- jobban kiképzett, felkészített;
- jobban összekovácsolt, ha bonyolult kötelékfeladatokról van szó.
A könyvet azért ajánlom figyelmedbe, nekem az jött le, hogy a találkozóharc (zászlóaljak egymással szemben) végrehajtása során volt látványos az alegységek vezetettségének különbsége.
Hogy harcban mennyire számítanak ezek a puszta technikai adatok mellett, vagy azokkal szemben, azon lehet vitatkozni.
Igen és szubjektív is volt az egész a lőgyakorlatot kivéve.De ami fontosabb az az,hogy a harc részét nem tudtad szimulálni.Hiába lő kiválót a T-55 század a 72-es század meg csak megfelelőt ha a T-55 képtelen átütni a 72-est.
