McDonell Douglas/Boeing F-15 Eagle

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.

kamm

Well-Known Member
2019. február 23.
5 985
6 695
113
A most mar covidos idegeket probara tevo F-35-ot vitahoz (is) tangencialisan kacsolodva: mar most latszik, hogy komoly politikai hatszel kezd osszeallni az F-15EX mode...


"In addition, it’s capable of carrying hypersonic weapons, giving it a niche role in future near-peer conflicts," Colonel Dorey, the Air Force's F-15EX Program Manager, said in his statement. This role has been hinted at by both the service and Boeing in the past and was something that we here at The War Zone posited could be a secondary mission set for the aircraft when we broke the F-15EX story back in 2018. This does appear to be the first official confirmation that it is, at least, actively being explored as a role for these new aircraft.
It's not clear what, if any, specific hypersonic weapon the Air Force might be looking at integrating onto the F-15EX already, but there are a number of possible options, including multiple air-breathing hypersonic cruise missiles, in various stages of development now. Boeing, in the past, has said that the F-15EX's centerline pylon can accommodate weapons up to 22 feet long and that weigh up to around 7,000 pounds. It has shown off a model with a notional 7,300-pound hypersonic missile previously, as well."


"What other units now equipped with the F-15C/Ds might subsequently receive F-15EXs remains to be seen. All of this notably comes amid a major review of the tactical airpower force structure across the entire Air Force, to include the Air National Guard. Major changes in planning are now being openly discussed, including the acquisition of new F-16 fighter jets, reductions in planned purchases of F-35A stealth fighters, and greater integration of unmanned platforms. The Air Force has already been experimenting with using F-15C/D Eagles as aerial launch platforms for networked "loyal wingman" type drones, another role that the F-15EX could potentially assume in the future."
 

kamm

Well-Known Member
2019. február 23.
5 985
6 695
113
Az oroszok az Iszkandert aggatták a MiG-31-es-re és elnevezték Kinzsalnak, az amerikaiak is jobban tennék, ha fognának egy ATACMS-t és felszegelnék az EX hasa alá. Csak ebbe hol volna a buli? Ez így nem drága.

Ez a lenyege mindennek ideat - ez az, amit sokan feletek az istennek sem ertenek meg.
Sosem hittem volna, hogy a Boeinget fogom latni a legolcsobb megoldasnak...
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
8 457
26 173
113
Nem akarom túlerőlteteni a dolgot, kis képzelőerő kell hozzá:



 

Terminator

Well-Known Member
2010. április 19.
16 294
22 954
113
Ez legyen meg itt is...

...

Holott itt a történet nem az F-35-ös vélt, vagy valós képességeiről szól.
Egyszerűen látni kell, hogy ez nem más mint a McDonnell-Douglas effektus, a kezeletlen McDD-hatás bosszúja.

A Boeing az új McDonnell.
Várjunk csak, a Boeing az maga a McDonnell, hiszen, ahogy a mondás is tartja, az McDD annak idején a Boeing pénzén megvette a... Boeinget.
Az iparági közvélekedés szerint, az egykori jó “kis” mérnöki-műszaki orientációjú Boeing az akvizíció során a “törököt fogtam - nem ereszt” helyzetbe került, mivel az évtizedes önhibájából eladósorba került McDD vezérkara lényegében teljesen átvette a vezetést az új tulajdonosa felett.

Az McDD mentalitását alapvetően az határozta meg, hogy “csinálj bármit, hibázz bármekkorát, légy az üzletben bátran arrogáns, a Pentagon majd úgyis fizet”.

Amikor a Douglas-t korábban megvette a McDonnell, még hagyta az utasszállítós csapatot egy ideig érvényesülni, de rossz gazdájukká vált.
Alapvetően a Douglas volt híres a repülőiről, legyen szó az ismert utas- és teherszállítókról, vagy a világháborús USAAF közepes bombázókról, csatarepülőkről, illetve az ötvenes évekbeli US Navy sugárhajtóműves gépeiről.
Ezzel szemben a McDonnell jóformán 1944 előtt semmit sem csinált, majd ezután is csak prototípusokat ontott magából.
Volt kivétel is, ugyancsak a mindent is rendszeresítő Navy-nek ők adták viszonylag nagyobb darabszámban az F2H Banshee-t, az F3H Demon-t, ahogy az USAF-nak az F-101-es Voodoo-t is.
És persze ott van még a legendás F-4 Phantom is (Voodoo-ból és Phantom-ból is két külön dizájn is volt a McDonnell történetében). De csak ennyi.
Az F-101-esen és az F-4-esen látszik jól a McDonnell alapvető filozófiája: “Gondolkozz nagyban - a nagyobb jobb”.
És a Douglas-al való egyesülés után is ez öröklődött tovább.
Az F-4-esek utódjának szánt F-15A sem kicsi, az akkori General Dynamics mérnökei szerint is az McDD a nagy teljesítmény zálogának jól látható módon a nagy méretet, a két nagy hajtóművet és a jó nagy szárnyfelületet tekintették. Mert úgymond, ezzel nem lehet hibázni. Az olyan finomságok, mint az FbW meg kimaradt, mert arra már nem jutott pénz.
Az F-4-es után tehát az F-15-ös is nagy lett, a kifinomult Northrop-féle YF-17 Cobra-hoz is hozzányúlva, az F/A-18 Hornet is nagyobb lett, a Super Hornet meg mégnagyobb. És amit az aerodinamika oldaláról rontanak el (pilonok), arra jóformán csak tolóerőnöveléssel válaszolnának (vagy még úgy se. Kimagyarázzák).
Az ATF tenderen a McDD - Northrop - Rockwell féle YF-23-as volt a nagyobb...

Amikor a nyolcvanas évek elején a Northrop szerette volna a Hornet szárazföldi változatát, a jelentősen tömegcsökkentett és egyszerűbb kialakítású F-18L-t értékesíteni a külföldi piacon (lényegében valamit vissza akartak hozni a GD YF-16-osával szembeni bukásból, látva annak meginduló külföldi sikerét), élve csak a McDD és közte lévő megállapodással, váratlanul csúnyán járt.
Hiába egyeztek meg, hogy a Hornet hajófedélzeti változatát az McDD értékesíti, de a szárazföldi ügyfelek a Northrop-é lesznek, látva, hogy a US Navy-n kívül nincs is más vevője a tengerész Lódarázsnak, a McDonnelnél elkezdték fúrni a partnerüket. A Northrop saját költségre fejlesztette ki az F-18L-t (igaz, még a prototípusig sem jutottak el), de az McDD elkezdte az F/A-18A/B promóját Kanadában (Mcdonnell F-101 Voodoo), Ausztráliában (Douglas A-4 Skyhawk), Spanyolországban és Svájcban is. Ez utóbbinál a nehéz, kevésbé energikus Hornet-nek nem sok babér termett volna, ide a Northrop kikönnyített F-18L variánsa pont passzolt.
De már 1986-ban vagyunk, amikor is az F-18L és a Northrop csúnyán elhasalt a bíróságon, a jóbarát McDD-vel szemben.
Volt némi korrupció is a dologban.
A szupertitkos ATF tenderen konkurens Lockheed - Boeing - GD trió meg csak röhögött a markában, hogy négy évvel a deadline előtt az ellenfél csapata saját magát öli.
Az McDD a svájciak miatt inkább kifejlesztette az erősebb C/D Hornetet, amit aztán tíz évvel később, a kilencvenes évek közepén el is tudnak adni az alpesi országban, illetve ráadásképp a finneknek is.

A Northrop közben meg még az F-20-asával is bukott. Pedig az egy amolyan “máshonnan leeső technológiák alacsony rizikójú gyűjteménye” volt.
A Hornet jól kipróbált hajtóművét tették az F-5-ös jól kipróbált sárkányába. Sajnos maga a gép bizonyult esendőnek. A nem túl körültekintően felmért piaci igényeken túl, pont a Le Bourget-i szalon előtt zuhant le a gép és a pilótája is.
A koncepciót később a svédek vitték tovább (Gripen). De jól látszik a még későbbi KAI T-50-esen és a mostani Boeing- SAAB kiképzőgépen, hogy ez bizony inkább gyakorlógép kategória.

A McDonnell Douglas közben a Strike Eagle-t kezdte felfuttatni, naná, hogy ez volt a nagyobb gép anno a GD F-16XL-jével szemben.
Majd szépen csődbe mentek. Korszakos megalomániájuk, az MD12 duplaszintes Mega Jumbo már nem készülhetett el, ezt a Boeing a felvásárlást követően nem is hagyhatta.
A Boeing a McDonnell család birtokában levő névhasználati jogot is megvette (a család később vissza akarta perelni, de elbuktak), de az ügyvezetés (a csőd igazi felelősei) a helyükön maradhattak.
Mi több, ők kezdték el irányítani a Boeinget!
A McDonnell-féle Boeing-nek az egyesülés óta eltelt majdnem negyed század igazából egy mesterségesen alacsony rizikójú környezet volt.
A civil piacon az Airbus ugyan fenyegette őket, de a katonain nem volt igazi tétmeccsük. A Super Hornet-ből így is - úgy is eladtak 500 darabot a Navy-nek, ott csak az F-14-eseket kellett kitakarítani a képből, így nem is számított, hogy az ausztrálokon túl külföldi vevője nem volt a típusnak.
A Strike Eagle sikere is előre lezongorázott volt. Az izraeliek mégtöbb Sufa-t vettek volna az amerikai segélyen, de a Boeing kijárta a Pentagonnál, hogy ez máshogy legyen.
A koreaiaknál ugyan valódi tenderen nyert a típus, de a szaúdi félnek már horribilis darabszámokat tudtak különösebb verseny nélkül prezentálni. Mi több, az F-15S-t lényegében másfélszer adták el! Egyszer a kilencvenes évek végén, majd a kétezres évek elején is, mikor az összes S-t átfaragták PW hajtóművesről GE-sre.
Utána meg eladtak nekik 85 darab F-15SA-t.
Szingapúr és Katar sem a kihegyezett tendereiről volt híres.
És mindenhová viszik magukkal a GE-t.
Ugyanígy formálták addig - addig a tankertendert is, amíg az Airbus ellenében ők nem nyertek. A teljesen feleslegesen kentaur 767-esükkel. Már rég létezett a KC-767-es, amikor megcsinálták a KC-46-ost, háromféle B767-esből és a B787-esből összelegózva.

Így már nem véletlen a Lockheed - P&W összezárás sem a másik oldalon.
Ahogy ez a mostani össztűz sem a Pentagon (Boeing) irányából sem.
Az McDD-féle Boeing-et nem a szakmai érvek mozgatják, hanem a nettó gátlástalan piaci magatartás. Náluk ennek van hagyománya és mostanság sarokba lettek szorítva, így a legszebb McDD hagyományoknak megfelelően, erőből politizálnak.
 
  • Tetszik
Reactions: borisz

Terminator

Well-Known Member
2010. április 19.
16 294
22 954
113
Az előző hozzászólás folytatása...

Sőt, inkább kétszer, mert az S gépeket is SA-ra építették át vagy talán még most is építik.

Ha így nézzük, akkor tulajdonképpen háromszor is.

Először is, ők az izraeliekkel ellentétben 1981-től már eleve az F-15C/D verzióval indítottak, a tervezett 120 darabos kontingenssel, melynek leszállítási határidejét 1990-re jelölték meg. Ez a tíz éves projekt nem futott ki teljesen, de jelenleg is mintegy 83 F-15C/D gép van hadrendben.
Ez amúgy egy hosszú sztori, mivel a Peace Sun program sarokszámai, de még a típusválaszték is sokszor módosult.

Maga a szaúdi F-15-ös története még Carterék idejében indult, 1977-ben, de az izraeliek - látva Szaúd Arábia egyre növekvő szerepét az arab-izraeli konfliktusban, erőteljes támadás alá vették a helyi lobbistákkal az elnöki adminisztrációt. Végül már Reagan-ék hozták tető alá a boltot, ami nem volt egyátalán kicsi! Öt darab E-3 AWACS, hat darab KC-135-ös tanker, 1177 darab Sidewinder és CFT is (már akkor!) a hatvan darab leendő F-15C/D gépekhez. Cserébe Izrael eladhatta az amerikai hajtóműves Kfir gépeit egy harmadik félnek. 1983-ban aztán további 48-at rendeltek, de ezt akkor már az izraeliek sikeresen tudták megtorpedózni, részint a bejrúti események és a libanoni háborúban elért sikereik nyomán. Ekkor rendelték meg az arabok a Tornado-t.
Ezt követően 1987-ben az addigi átadott 60 darab F-15C/D gép mellé rendeltek még 12 darab vegyesen C és D gépet, ezek 1992-ig érkeztek meg. 1990-ben újabb 24 darabot, rendeltek, ezeket még abban az évben át is tudták adni, mivel a gyártásban nem lévő változatokat az európából kivonandó amerikai kontingensből szedték össze.

1991-ben, a fentiekkel párhuzamosan indult a komplex légifölény - csapásmérő szaúdi speciális varináns, az F-15XP története. 72 darabot rendeltek ebből is, amihez az idősebb Bush még a ciklusa legvégén, 1992-ben hozzá is járult, de ez az ügylet fennakadt a Peantagonon, akik nem akarták az akkor beinduló Strike Eagle teljes képességét exportra is elérhetővé tenni. Tehát itt még nem is az izraeliek ágálltak az üzlet ellen.
A 72 darab F-15XP egy olyan 9Mrd dolláros csomag lett volna, ahol 24 darab, alapvetően F-15D kompatibilis légifölény feladatkörű kétüléses gép és 48 darab csapásmérő, szintén kétüléses Strike Eagle-jellegű technológia került volna eladásra. Végül egy köztes megoldás született.

1994-ben rendelték meg az F-15E Strike Eagle-t, egységesen 72 darabot, de erőteljes izraeli nyomásra, szigorúan képességcsökkentett kivitelben. A következő évben el is készült vele az McDD:


A hajtómű lehetett már az újabb F100PW229-es, hiszen az USAF-nak is ezzel szállították a csapásmérő Sasokat, de a fegyverzet nem léphette túl a nem irányított Mk-82-es bombákat és a Maverick rakétákat. Az AIM-120-ast viszont megkaphatták. Ez sem ment könnyen, mert eredetileg csak arról volt szó, hogy kizárólag az AIM-7F-et kaphatják meg ezekhez a gépekhez is, de az UAE-vel tervezett, de végül meg nem valósult F-15 biznisz nyomán a szaúdiak el tudták érni, hogy nekik is lehessen AMRAAM-juk (egy 1995-ös cikk a témában):


A világon egyedül a 72 darab szaúdi F-15S rendelkezik a Maverick-el.
Eredetileg az USAF is tesztelte:



De csak a szaúdiak rendszeresítették, hogy legalább valami irányított fegyverzet is legyen a gépekhez.
Ezután jött a hajtóművek átépítése az F-15S-en, F100PW229-esről F110GE129-esre, de a fegyverzet az maradt a régi. Itt már a GE hajtóművekkel láthatjuk az F-15S-t, de még a régi fegyverzettel:




Majd izraeli beleegyezésre, részint, mert az egyébként egyedi és lokálisan nagyon potens F-15I Ra'am már nem jelentett annyira kurrens technológiát és részint, mert egyenesbe került az F-35I Adir program, a szaúdi fél megrendelhette a lényegesen modernebb és sokkal többet tudó F-15SA-t. amiből 84 darabot vásároltak.
Az üzlet további kitétele, hogy a már egyszer átajtóművezett, majd az F-15SA program jóváhagyása után tényleges precíziós képességgel is utólag felruházott F-15S gépek harmadjára is "kés alá fekszenek" és elvégzik rajtuk a teljes értékű F-15SA konverziót is. Ehhez kiépül a MAWS, utólag átalakítják őket FbW-sre, módosul a radar és a kabin is.
Tehát a jelenleg még szolgálatban levő több, mint 80 darab F-15C/D mellett a 72 plusz 84 darab F-15SA jóideig komoly pénzbevételt fog jelenteni a Boeingnek.
 
  • Tetszik
Reactions: borisz

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
8 457
26 173
113
Amúgy az USAF F-15EX gépein ott vannak azok a nagy szögletes, kiálló MAWS konténerek, de egylőre üresen.
Az oroszok a Szu-35Sz-nél meg elegánsan beledolgozták a gép kontúrjába az optikai szenzorokat.
Értem én, hogy a Boeingnél szartak bele, mert olcsón akarták megúszni az integrációt a lehető legkevesebb borítás alatti mókolással, de ez így nagyon trehány.
Araboknak elment, de az USAF-nak is jó lesz ez így?
 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
32 487
40 349
113
Ha így nézzük, akkor tulajdonképpen háromszor is.
Én nem így számolnám, mert a F-15C/D és a S, meg SA sárkánya nem azonos.
Csak az S gépeket átépítették GE hajtóművesre, majd aztán S--> SA. Úgy, hogy a gép szériaszáma azonos maradt.
A C egy teljesen külön program és külön gépeket adtak el.

Amúgy az USAF F-15EX gépein ott vannak azok a nagy szögletes, kiálló MAWS konténerek, de egylőre üresen.
Az oroszok a Szu-35Sz-nél meg elegánsan beledolgozták a gép kontúrjába az optikai szenzorokat.
Értem én, hogy a Boeingnél szartak bele, mert olcsón akarták megúszni az integrációt a lehető legkevesebb borítás alatti mókolással, de ez így nagyon trehány.
Araboknak elment, de az USAF-nak is jó lesz ez így?
A Super Hornetnél is hagyták a fegyvertartókat. Úgy látszik a Boeing a Ferrari féle idézetestköveti.

"Az aerodinamikia azoknak való tudomány, akik nem tudnak elég erős motort építeni. "

Az EX GE F110-ese majd megoldja ezt...
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
8 457
26 173
113
Én nem így számolnám, mert a F-15C/D és a S, meg SA sárkánya nem azonos.
Csak az S gépeket átépítették GE hajtóművesre, majd aztán S--> SA. Úgy, hogy a gép szériaszáma azonos maradt.
A C egy teljesen külön program és külön gépeket adtak el.
Olvasd el újra amit írtam. Csak az F-15S-t háromszor építették át.
F-15S -> hajtómű miatti átépítés -> fegyverzet kibővítés az SA szintjére -> SA specifikus képességek (radar, kabin, MAWS, FbW) kiépítése.
Ez három külön lépcső.

Az F-15C/D sztorit csak a kontextus miatt említettem, hogy látszódjon a kiindulási alap és a politikai-üzleti háttér.
 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
32 487
40 349
113
Olvasd el újra amit írtam. Csak az F-15S-t háromszor építették át.
F-15S -> hajtómű miatti átépítés -> fegyverzet kibővítés az SA szintjére -> SA specifikus képességek (radar, kabin, MAWS, FbW) kiépítése.
Ez három külön lépcső.

Az F-15C/D sztorit csak a kontextus miatt említettem, hogy látszódjon a kiindulási alap és a politikai-üzleti háttér.
Én eddig úgy tudtam, hogy ez egy program, amit te kettőnek említesz.
 

altx

Well-Known Member
2019. január 13.
2 147
4 419
113
Ez a lenyege mindennek ideat - ez az, amit sokan feletek az istennek sem ertenek meg.
Sosem hittem volna, hogy a Boeinget fogom latni a legolcsobb megoldasnak...
legolcsob?
hat a altalad az ara miatt oszekopkodott f35 lot 13 nincs 80 milla.
f15ex meg kijon kb 90re...

8db f15ex tobb mind egy milliard $? Es neked occoooo???
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
8 457
26 173
113
Én úgy számolom, hogy így vagy úgy osztva-szorozva az F-35A darabára 80-85M dollár, ami sok, vagy kevés, de az F-15EX 90 millió, aminél a fejlesztést kifizette Szaúd Arábia és Katar, továbbá harminc éves hajtóművekkel van elviekben jóárasítva.

Nem tisztem leszolni a “world fastest mission data computer”-ét, de military grade, robosztus csomagolásba pakolt, lényegében két-három generációval ezelőtti lakossági consumer architektúrát utólag túlárazott katonai célhardverként ajnározni is egy ügyes fogás a fejőstehén adófizetők pénzének leszívásakor.

Ugyan mi kerül az F-15EX-en 90 millió dollárba?
 

kamm

Well-Known Member
2019. február 23.
5 985
6 695
113
legolcsob?
hat a altalad az ara miatt oszekopkodott f35 lot 13 nincs 80 milla.
f15ex meg kijon kb 90re...

8db f15ex tobb mind egy milliard $? Es neked occoooo???
Ezt mar annyiszor cafoltuk. Itt valamiert a sok self-appointed "expert" kozott senki nem erti mrg azt sem, hogy a flyaway costnak semmi koze a valos - procurement - costhoz.
Nem, az F-35 nem $80-90M, sosem volt annyi, sosem lesz annyi. Nem vasat veszel fegyverek, tamogatas es garancia nelkul, hanem kesz rendszert szerzel br (procurement angol jelentesenek tessrk utanakeresni.)
 

kamm

Well-Known Member
2019. február 23.
5 985
6 695
113
Én úgy számolom, hogy így vagy úgy osztva-szorozva az F-35A darabára 80-85M dollár, ami sok, vagy kevés, de az F-15EX 90 millió, aminél a fejlesztést kifizette Szaúd Arábia és Katar, továbbá harminc éves hajtóművekkel van elviekben jóárasítva.

Nem tisztem leszolni a “world fastest mission data computer”-ét, de military grade, robosztus csomagolásba pakolt, lényegében két-három generációval ezelőtti lakossági consumer architektúrát utólag túlárazott katonai célhardverként ajnározni is egy ügyes fogás a fejőstehén adófizetők pénzének leszívásakor.

Ugyan mi kerül az F-15EX-en 90 millió dollárba?

Ez mondjuk nem a gyarto hibaja, hanem az elmeroggyant mil spec requirementeke. Semmilyen latest-gen cuccot nem tudnak beperakni, mert orult kovetelmenyeik vannak a DoDnek. (Mondjuk nem véletlenül, lasd a katasztrofalis allapotat az F-35 bugfest szoftvereinek.)
Amikor az egyik baratom anno dolgozott az STS-90-en, akkor bizony elofordult, hogy arra vartak a radion (o az egyik payload teamen kiserte vegig a missiont), amig a mission specialist a shuttle fedélzetén ujrabootolta a Windowsos Thinkpadjet, mert romma fagyott... visxont a fedelzeti rendszerek 20 evvrl korabbi technogian futottak, mert csak abban bizott annyira a NASA (es meg igy is elpukkant par shuttle, mint tudjuk, bar azok mas okbol, mint tudjuk.)
 
  • Hűha
Reactions: Kim Philby