fip7
Amikor a MiG-21-est tervezték Mikojanék, akkor a minél nagyobb sebesség elérése még követelmény volt, ez pedig a 21-nél M2,05-öt jelentett, és ez maximált repülési korlátázást jelentett. Az volt az oka, hogy a hangsebesség átlépésétől a gép mellső pontján keletkező lökéshullám a sebesség növekedésével egyre inkább szűkülő kúp alakba megy át, és a fent jelzett sebesség fölött már elérte volna a szárnybelépőélt. Ettől kezdve drasztikusan megváltoztak (volna) a gép repülési tulajdonságai, gyakorlatilag közel vezethetetlenné vált volna amíg a sebessége le nem csökken a határ alá. Ettől függetlenül akkoriban azért keringtek a légierőnél cinkos kacsintással előadott legendák néhány pilótáról akik "kissé" túl gyorsan repültek, de állítólag mind azt mondta a többieknek utána hogy nagyon ráizzadt a keze a botkormányra meg a feje a sisakba mire kikeveredett a lekvárból, úgyhogy inkább senki ne próbálja ki. A Szu-15TM-nél meg nyilván belefért a limitbe hogy kissé megnöveljék előre a szárny felületét, mert a teljes hosszhoz képest a szárny jóval hátrább van mint a 21-en. Ezzel együtt is a Szuhojon a megnövelt felületnél már teljesen más a szárnyprofil alakja, a belépőél kissé lefelé le van hajlítva, el van tekerve, szóval kellett ott még némi aerodinamikai kutatás-kísérletezés mire ezt megtehették. Mire meg a kínai F-7MG-t gyártották, addigra már tudták hogy a tüzelőanyag-faló nagy sebesség nem olyan fontos egy frontvadásznak (voltak már gyorsabb elfogóvadászaik), így inkább rámentek a manőverképesség fokozására, az új alakú szárny már ennek a jele.