M
molnibalage
Guest
https://forum.htka.hu/threads/hun-mil-mi-24-hind.190/page-114#post-483982
Ha már volt ilyen...
Akkor tőmondatokban a radaros SAM rendszerek evolúciója, csakis a sikeresek, a kiszelektálódott elhullottakat kihagyva.
Ha már volt ilyen...
Akkor tőmondatokban a radaros SAM rendszerek evolúciója, csakis a sikeresek, a kiszelektálódott elhullottakat kihagyva.
- Sz-25 Berkut. Szép és jó, de totál fix és drága, esély sincs máshova tenni Moszkvát leszámítva ára miatt.
- Oké legyen óccób és skálázhatóbb és mozgatható telepítés. SzA-75/Sz-75 Dvina / Volhov. Ok, telepíthető, de kis magasságon nem jó. Vietnám meg sajnos megmutatta, hogy az impi disznók szanaszéjjel zavarják. A rendszer lényege kinyíródott, kézi követéssel kellett bohóckodni majdnem mindig.
(Amíg 1966-ban még a Dvina osztályok rakétaindításai 71%-ban automata célkövető üzemmódban történt, addig egy évvel később ez az adat mindössze 10%-ra, majd 1967 októberére mindössze 4%-ra (!) esett, mivel a kezelőszemélyzet az ellenséges ellen tevékenység miatt kénytelen volt a manuális célkövetési módszer).
- Sz-125 Nyeva. Kismagasságon is jó ahol Dvina és Volhov sem. Szuper. De még ezzel sem tudunk területet védeni, minden várost ezzel sem tudunk védeni és minden zavarásra érzékeny, amire a SzA-75/Sz-75 család. Rohadt impik, na adunk mi majd nektek...
- Sz-200 Vega. Területvédelem alkalmas , nagy sebességű zavaró célokat is lekapja, mert az SARH CW szarik minden vietnámi zavarásra. Nyasgem impik. (Az más kérdés, hogy a HAWK mióta is tudta már ezt, bár kisebb HMZ-vel.) Lekapja az AGM-28-at és még az AGM-69-et is. Kis magasságra viszont nem nagyon jó, de nem is volt akkor olyan fenyegetés, az AGM-28 min 200 méterét tudta, ennyit kellett.
- És akkor jött a kismagasságú BMG-109 és AGM-86, ez kukázott minden korábbi szovjet rendszert. Ok, akkor a rá adandó SAM válasz is kukázzon majd mindent idővel. Ez az "idővel" eltartott 30 évig az Sz-300PT-től az Sz-400-ig, ami a Dubna HMZ-t nem, de a Vegát már tudta. 2007-ben. Sz-300PT telepítése 1978.
- Az első a 2K11 Krug volt. Jó bonyolult és kevés a célcsatorna, a rakéta manőverező képessége gyenge még, ha a kor LPI rendszere is. Ha kiszúrták a rakétát nem volt az a gép, ami nem manőverezte volna ki. Az 1 db cél és 1 db rakéta csatornával még a PVO SAM féle cél túlterhelése sem lehetséges, akkor 2-3 db rakéta is mehetett egy célra. Rohad drága ennyiért. Hiába a nagy HMZ, kevés a célcsatorna és hatalmas a ciklusidő.
- Ok, akkor skálázzuk le, rakjuk sűrűbben, mint Krugot, volilá, legyen egy miniatűr Krug, de LPI nélkül, ez a 9K33 Osza. A vietnámi zavarások bekaphatják, de cserébe antennaerdő van. Tömören arról van szó, hogy a Krughoz képesti plusz kis antenna erdő azért kell, hogy a végén "Divna/Volhovot játszva" a rakéta és a cél egy nyalábban legyen, csak mivel a fő nyaláb szűk, emiatt nincs a kezdetektől egy nyalábban a rakéta és a célpont.
Mivel Vietnámban nagyrészt hárompont rávezetés volt zavarás miatt, akkor ez csak ez tudja. Így nem lesz faktor a zavarás. ameddig a rávezetés lehetséges, addig a rakéta kinematika tök azonos. Úgy manőverezik a rakéta, hogy egy F-4 igen hamar sírva fakad tőle, 25G-t húz még 10-11 km távolságban is. Szűk nyalábok és monoimp. antennák, kurva jó zavarvédelem és ARM ellenállás. A bibi az. hogy "kicsit" sokáig tartott megcsinálni és beelőzte a 2K12 Kub. Meg a AH-1 Cobra ellen is jó volt. Nyasgem Joe.
- Szóval az Oszát előzte be a 2K11 Kub. SARH CW, mint a Vega, de durván leskálázva a mobilitási igények szerint. Cserébe viszont nyasgem vietnámi zavarások, a rakéta G értékét fentebb tolták a Volhov és Nyevához képest, a 15G passzolt a bombafegyverzettel támadó harcászati gépekhez. Jó sok rakéta volt és egyszerű volt kezelni, mert nemhogy nem volt mérgező, mint a Volhov, de könnyebb volt, mint a Nyeva úgy, hogy 20 km vízszintes lőtávig lefedte a harcászati célokat.
A front légvédelemnél semmi jelentősége a 8-10 km feletti tartománynak. Sőt, reálisan nézve még 5-6 km fölé sem kellett lőni 20 km-en, de 5-6 km távolságban inkább már csak 1-2 km magasra. Fényévekkel mobilabb, mint Vietnámban megtapasztalt szopás a Dvinával, zavarvédett és manőverképesebb. A '60-as és '70-es évek aduásza a HARM-ig.
A Kub elvileg megelőzte volna a Krugot csak az előbbi fejlesztése is nagyon elhúzódott, a CW rávezetés, és a szilárd (nem mérgező hajtóanyagú) ramjet hajtómű nem volt annyira triviális, de azért összejött.
- Aztán mikor rájöttek, hogy antennaerdővel is kevés a célcsatorna és Sz-300-hoz lesz PESA antennarács, akkor kicsiben Oszából csináltak Tor-t. Maradt a SzOC célfelderítésre, de Sz-300PT-hez hasonlóan RPK-val és PESA radarral megy rávezetés, kevesebb célcsat és rakétacsat (2/4) az Sz-300PT-hez képest, kisebb rakéta, de Osza szintű rakéta kinematika. Kismagasságú cél ellen jó, AH-1 Cobra bekaphatja. Meg persze még több rakéta. Osza 4 db, Osza AK/AKM 6 db, Tor-M1 már 8 db és HARM-okat is képes lelövöldözni.
A Tor-M1 tehát leváltotta az OSzát hiszen annak továbbfejlesztésének fogható fel még akkor is, ha alaptechnikát cserélt, a koncepció ugyanaz maradt. Kisebb HMZ sok célcsatorna. A Kub-ot is, amivel igazából Krug---> Osza szerű a vonal tehát a célcsatorna mennyiség volt fontosabb.
- Aztán jött az AGM-114 Hellfire + AH-64A Apache a 8 km-es HMZ-vel. Iván anyázik, de azért még összelapátolja a 2K22M Tunguszkát, rakétával 8 km HMZ.
- Na, szuper az ezred és hadosztály szint le lett volna cserélve 2K22M Tunguszka 9K331 Tor-M1-re, csak véget ért a hidegháború...
Viszont a 2K11 Krug helyett tényleg kellett nagyon valami, két szinten is. Front és hadsereg szinten. A hadsereg szinten jött a 9K37 Buk-M1. Egy erősen ráncfelvarrt Kub-M3, nagyobb rakétával, a célcsatorna mennyiség nyers erővel ment, nem fázisvezérelt antennával. Több CW sugrázó = több célcsatorna, csak a digitális haladásnak köszönhetően olyan AVR-t kapott, hogy lényegében ez lett a front szinten levő központ és nem az Sz-300V. Ez a jenki AEGIS módszer, csak itt az AGM-84 Harpoon salvo ellen kellett sok célcsatorna és kismagasságú képesség.
(Papíron nem volt ABM képessége, de a finnek mégis lőttek le vele átvételi lövészeten M3 célsebességű BM-et. Elsőre.)
- A Buk megszületése igen erős felső nyomás eredménye volt. Ugye Usztyinov elvtárs beígérte a megváltást az Sz-300 nevében mindhárom fegyvernemnek. Sz-300P/F/V. A PVO jött ki a legjobban a dologból, gyakorlatilag az összes korábbi komplexum típusát (Sz-25/75/125/200) le tudta cserélni vele. A Flotta is megkapta az Sz-300P-t azokra a hajókra, amikre akarta, kisebb ladikra ment a Buk-M1.
Az SV (hadsereg) viszont nyomta a Pershing-II elleni védelmet (hogy előre látták a mai BM fenyegetést, és hogy nem tudott az iroda ezzel élni érdekes egy kanyar), így egy túl drága cucc lett belőle a hidegháború végén meg közben Flotta bekevert a Buk-M1-gyel, ami olcsóbb, így kevés Sz-300V készült. Később az irodák egyesültek így ma az Sz-300V/VM helyett erősen az Sz-400-ast marketingelik. (pedig mára már nem olcsóbb az sem)
Az Sz-300V gyakorlatilag szárazföldi AEGIS csak éppen 1 db síkantennával egy irányban (Grill Pan), amiből az AEGIS-en 4 db van és körkörös lefedést ad. CW végfázis megvilágítás - álá AEGIS - és külön rakéta ABM feladatkörre a Pershing II ellen.