Orosz levegő-levegő rakéták
- Téma indítója boki
- Indítva
Ecsettel, festékkel, vászonra tájképet fest.
A másik két mondatot megadja a google.
Karantén van, úgyhogy tornáztassa mindenki magát.
A másik két mondatot megadja a google.
Karantén van, úgyhogy tornáztassa mindenki magát.
T
torsen
Guest
M
molnibalage
Guest
Ez ebben a formában nem generálisan igaz.
- 1987 után itthon is legalább 2 db MiG-29-es szovjet ezred volt. Vagy három. Mindig összekeverem, hogy akkor a MiG-23-as hogyan jött és ment Sármelléken (?).
- A Buk-M1 előbb jelent meg Mo-n,. mint az NDK-ban.
T
Törölt tag
Guest
M
molnibalage
Guest
A US Navy gépei az európai szárazföldi hadszíntér közelébe nem kerültek volna, legfeljebb a Földközi-tenger térségében és esetleg Norvégiában.
A Mirage F.1 BVR rakétáka kb. AIM-7E-2 táján, ha volt. A Mirage-2000 Super 530D-je tudtommal kettős tolóerővel bírt, mint az AIM-7F/M. Kinematikailag ahhoz igen közel állhatott.
Nem igazán vágom, hogy célzottan a jenki CV-k ellen fejlesztett Tu-22M mi a túrót keresett volna NDK-NSZK táján. Hogy buta bombákkal bohóckodjon...?Ugye senki nem lepődik meg azon, hogy a NATO gépeiben nem Tom Cruise mosolygott és Nyugat-Németország nem a Közel-Kelet.Valamint, hogy a légvédelem – ami elsősorban földi telepítésű egységekből állt mindkét oldalon – fő feladata az ellenség nukleáris csapásmérő erőinek megsemmisítése volt és NEM két szemben álló vadászgép, kinek nagyobb a rakétája méregetés.
Tehát ebben az elképzelt háborúban például, a MiG-23 fegyverrendszerét úgy javaslom vizsgálni, hogy képes volt-e a Nyugat-Németország felett jellemző időjárási viszonyok között elfogni és megsemmisíteni a NATO nukleáris csapásmérő repülőit.
Illetve a NATO légvédelem Nyugat-Európában képes volt-e a VSz:
a megállítása, miközben azok igyekeztek irány, magasság és sebesség elkülönítéssel, valamint aktív zavarással túlterhelni azt.
- négy hadosztálynyi Tu-16/22/22M
- hat hadosztálynyi Szu-24 frontbombázó
- hét vadászbombázó repülőhadosztályának
M
molnibalage
Guest
Évekkel ezelőtt valaki a közösségből felhomályosított, hogy a MiG-29 gépeken az R-27R integráció késett 1986 végéig és az Su-27-esen kb. ekkora jelent meg az R-73. Tehát valójában mindkét szovjet csúcsvadász 1987-ig félig impotens volt.
Nem arról van szó, hogy levágom hanem kiemeltem a legforróbb területet. Ott is megfelelt az elvárásoknak MiG-23MLD.
Nézhetjük az egészet átfogóan körülbelül az jön ki, hogy megvolt az egyensúly azért.
Magyarországon bőven elfért az a 3 ezred MiG-29 mivel az akkori légierőnk a legkisebb volt VSZ-ben. És mi voltunk az egyetlen tag aki nem kért/kapott a 29-esből.
Olyasmit csinál, mint a mostani fényképezőgépek/telefonok az arcokkal. A rakéta szenzorja is meg tudja külömböztetni a repülő hőképének a formáját az infracsapdáktól.
M
molnibalage
Guest
Na és szerinted a szovjet gépek nem települhettek volna át?
Mondjuk Therob példája meg ott rossz, hogy szerinte az spanyol és portugál gépek otthon dekkoltak volna háború esetén, de a kanadai Hornettel meg számolt. Ez így muris.
Igen, állomásoztak GER-ben CAN és UK egységek tartósan, de áttelepülni szabad...
Azért a HTÖ kiadása után 2 évvel ilyet kérdezni meredek...
168. oldaltól.
A fejlődés következő lépcsőfoka az volt, hogy pszeudó képalkotás helyett immáron valódi képalkotó érzékelővel rendelkezzen a rakéta, vagyis valódi kamera kapott helyet a rakéta orrában. Ennél a megoldásnál nincs szükség pörgő modulációs tárcsára vagy az infrafej pörgetésére. A vezérlés előnye ezen túlmenően, hogy páratlan zavarvédettséget lehet vele biztosítani.
10 km távolságból 1-2 pixelen látszik a célpont, 5 km távolságban ez már 4x4 pixeles méret, 500 méternél 40x40, 250 méternél már 80x80 pixel méretű a célpont 128x128 pixeles felbontás esetén.
(Az AIM-9X rendelkezik ekkora felbontással.)[1]
A zavarvédettség alapja az, hogy a rendszer képes a kamera által érzékelt kép minden egyes pixelének az intenzitás változását külön mérni. Ezzel meg lehet különböztetni, hogy mekkora méretű tárgy milyen intenzitással bocsát ki magából infravörös sugárzást sőt, a pixelek összességéből a gázsugár becsült hossz változása is számolható. Ilyen szintű technikával szemben a hagyományos infracsapdáknak elvben esélye nincs megzavarni a vezérlést, hiszen az infracsapdák mind az intenzitás abszolút értékében, mind az intenzitás változásának mértékében eltérnek a hajtóművek gázsugarától, illetve a repülőgép teljes felületétől vagy annak bármelyik részétől. Nemhogy az infracsapdák, de elvileg a későbbiekben bemutatásra kerülő pirofór zavaró töltetekre sem érzékeny a vezérlés.
Jelenleg az egyetlen ismert ellentevékenységi módszer az infrakamerás vezérlés ellen, hogy lézerrel elvakítják (vagy elégetik, de ilyen erős lézer még nincs gyakorlati alkalmazásban) a rakéta érzékelőjének elemeit. Azonban ez ellen is lehet védekezni, az IRIS-T rakéta elvileg már ez ellen is fel van készítve, legalábbis a ma alkalmazott lézer teljesítményeket figyelembe véve. (Lásd a 4.4. fejezetben.)
Természetesen ezen vezérlési módszernél is alapvetés, hogy a rakéta rendelkezzen programozható processzorral és memóriával, továbbá adatbázis szükséges az alakfelismeréshez és a pixelenkénti intenzitás változás értelmezéséhez. Ilyen vezérléssel bír az amerikai AIM-9X , az angol ASRAAM és az német IRIS-T.
(Vállról indítható légvédelmi rakétáknál még nem jelent meg ez a megoldás, terveztek ilyen Stinger változatot, de költségvetési okokból törölték ez lett volna a Stinger Block-II változat, a programot 2002-ben állították le.)
[1]
Az, hogy 1 db rakéta indításból semmiféle következtetés nem vonható le. Az is lehet, hogy műszaki hibás volt a rakéta. Vagy csak a szokásos, hogy papíron tökéletes módszer mégsem az.
Erről jut eszembe.Nem oly rég volt Sziriában,hogy az AIM-9X sikertelen volt egy orosz gép ellen.Nem lehet,hogy azért,mert az orosz infracsabda füstől mint a gyárkémény?Ha jol éertem,a képalkotos 9X lényegében egy alakfelismerő algoritmussal szűri ki az infracsabdát,hamis célokat.Ha a forro füstfelhő miatt nem képes az algoritmus az alakfelismerésre,akkor célba sem ér.Nem lehet,hogy az orosz infracsabda direkt füstől annyira?
@molnibalage ,mia verdikt?
Ami vagy igaz,vagy nem.Persze egy eset nem eset,csak mint lehetséges verziót vetem fel
T
Törölt tag
Guest
Két MiG-29-es ezred települt magyarországon, eleinte Lacházán (kék számozású) és Tökölön (piros számozású), majd a Tököliek gépek költöztek Sármellékre az ottani MiG-23M-ek helyére, Tökölre meg az összevont helikopter ezred települt.
Itthon párhuzamosan 1987-90 között volt két szovjet MiG-29-es ezred, de szovjet léptékben. Ez a két ezred összesen 88-90 darab gépet jelentett egy időben.
Lacháza 86 augusztusában kapta az első gépeit és 91 áprilisáig repültek velük, míg Tökölre 87 nyarán kerültek a gépek, ahonnan két év múlva 1989 augusztusában Sármellékre távoztak, mivel az ezredet megszüntették. Az itteni MiG-23M/UB gépeket pedig Tököl-Debrecen állomásokkal a Szovjetúnióba repülték.
A sármelléki alakulat 1990 októberében került kivonulásra.
Tehát a hazai szovjet 29-esek története valóban három repülőteret, adminisztratíve három külön repülőezredet, de csak két ezrednyi gépet érintett.
Lacháza 86 augusztusában kapta az első gépeit és 91 áprilisáig repültek velük, míg Tökölre 87 nyarán kerültek a gépek, ahonnan két év múlva 1989 augusztusában Sármellékre távoztak, mivel az ezredet megszüntették. Az itteni MiG-23M/UB gépeket pedig Tököl-Debrecen állomásokkal a Szovjetúnióba repülték.
A sármelléki alakulat 1990 októberében került kivonulásra.
Tehát a hazai szovjet 29-esek története valóban három repülőteret, adminisztratíve három külön repülőezredet, de csak két ezrednyi gépet érintett.
Őket valóban kihagytam, mert első körből biztos kimaradtak volna. Több kanadai Hornet állomásozott németben, mint amennyi volt a spanyoloknak. Maradjunk annyiban, hogy a spanyol és portugál légierő azért elég kicsi volt akkoriban.