Itt csak abban hibázol, hogy adott mennyiségű objektumot feltételezel csak, ami potenciális barát vagy ellenség. Pont erről van szó lényegében, hogy egy gépre ennyit bízhatsz jelenleg és azt sem túl megbízhatóan, míg az emberi figyelem kiterjed a lehetséges fenyegetésekre is. Tök jó, hogy jelzi ha ellenséges cél tűnt fel, csak közben nem gondolkozik egy lehetséges csapdába. Ezt az emberek teszik meg, minél többen vannak, annál hatékonyabban. Ha csak egy ember vezet és figyel, amíg a parancsnok gondolkodik, három irányú kommunikációt folytat akár, figyeli az érzékelők által biztosított információkat, löveget kezel, menetirányt választ, saját helyzetét ellenőrzi, egyszerűen túl fog terhelődni, mégha a sofőr döntési jogkör nélkül segít is neki. Ha a feladatot leosztod egy parancsnokra és egy lövegkezelőre és egy sofőrre, máris egyszerűbb a helyzet, mert három gondolkodó agy dolgozza fel megosztott feladatkörben a befolyó információt, priorizálja a fenyegetés mértékét, az útvonal nehézségét, stb. Ha a gondolkodni képtelen gépre bízol ebből egy csomó aspektust, de egyetlen agy kénytelen feldolgozni ezt, az korai kimerülést fog okozni és hibákat.
A lehetséges fenyegetések miatt van a rendszerben ember is.
De az automatizálásnak vannak fokozatai, amelyeket ráadásul harchelyzethez mérten lehet állítani.
Ahogy a vadászgépek esetén is ki-be lehet kapcsolni a rakéta elleni automatikus manőverező rendszert.
Ezt kb. úgy képzeld el, mint a kipörgésgátlót az autókban. Alapvetően be van kapcsolva, de ha te éppen driftelni szeretnél, akkor kikapcsolod. Az automatizált rendszer mindig csak hozzáad a teljes célfelderítési képességhez.
Mondom, hogy nem tudtok hálózati elven gondolkodni!
Ha van egy alegységed, és azok járművei hálózatban vannak, akkor az egyik által észlelt lehetséges célt nem csak ő láthatja, hanem real time megjelenhet az összes többi harcjármű kijelzőin is, - mi több - akár már olyan formában is, hogy csak befogásra és tüzelésre legyen szükség. Tehát hálózatban nem csak egyéni célfelderítés (és célosztályozás) van, hanem magasabb szintű.
Hogy megértsd, a BTR-ben, ha kapsz egy célt a parancsnoktól rádión, akkor azt neked kell szépen megkeresni az optikai rendszeren keresztül, majd azt saját célzással leküzdeni.
A célkeresés automatizálásával kb. azt a technológiai ugrást léped meg, mint amikor a rendőrség átállt elektronikus újjlenyomat azonosításra. Vagy mint amire az arcfelismerő rendszerek szintjén képesek a rendszerek.
Igen át lehet verni a FaceID-t is, de az esetek 98%-ában hibátlanul működik, és azzal az idővel, amit ezzel nyersz sokkal hatékonyabbá válik a rendszer.
Ráadásul egy célazonosító rendszer esetén többféle szenzor is besegít az azonosításba, és nem csak pusztán optikai azonosításra van lehetőség.
Arról nem beszélve, hogy egy automatizált rendszer 360 fokban keres folyamatosan (miközben fülel is!), miközben a parancsnok/lövész is saját felderítést végezhet.
Ezzel szemben a 2 fős hunter-killer rendszerben sosincs 360 fokos lefedésed.
Ez kb. ugyan az a vita, hogy jó-e a harckocsikban az automata töltő.
A kezdetleges verziók persze, hogy szarok voltak. Most meg ott tartunk, hogy a T-14-ben nem csak hiányzik a töltő, de már senki nincs is a toronyban.
A mi elmaradt 'rendszerünkben' ugyanazok a segítő és figyelmeztető rendszerek működnek, csak pusztán ezt a manővert letudja a sofőr és az irányító, amíg a rendszerek ÉS a parancsnok figyelme szabadon tud működni a megfigyelés és információfeldolgozás szintjén. Csak egy fordulás közben êlet vagy halál lehet az a plusz egy ember.
