A STANAG 4569 aknarobbanásra előírt védelmi szintjei két helyen vizsgálnak minden garcjárművet_
- A jármű középvonala alatt, ez a padlólemez kialakítását befolyásolja;
- A jármű kerekei/lánctalpai alatt; ez már egy kicsit komplikáltabb megoldást igényel, viszont nagyobb robbanás ellen (hk. akna) lehetséges a védelem kialakítása.
A szintek a robbanóanyag tömegére vonatkoznak, nem pedig az akna tömegére, ez fontos különbség.
level 1: kézigránátnak megfelelő robbanásnak kell ellenállni a fenéklemeznek.
level 2a: 6 kg robbanóanyag a járószerkezet nyomvonalaiban;
level 2b: 6 kg robbanóanyag a test középvonala alatt;
level 3a: 8 kg robbanóanyag a járószerkezet nyomvonalaiban;
level 3b: 8 kg robbanóanyag a a test középvonala alatt;
level 4a: 10 kg robbanóanyag járószerkezet nyomvonalaiban;
level 4b: 10 kg robbanóanyag a test középvonala alatt.
Aknavédelem szempontjából ettől nagyobb szint nincs, a 10 kg-nál nagyobb töltetű harckocsi elleni akna ritka és valószínűleg mindent átütne.
A futómű alatt robbanó aknák ellen relatíve védettebbek a különböző járművek, mert a futómű elemeinek leszakadása, illetve a jármű test és a futómű kapcsolata sok energiát elnyel, illetve a jó kialakítás elvezet (felfelé). A fenéklemez gyenge pont, statikai szempontból a lemezre merőleges erőhatás mindenképp roncsolja, szakítja a lemezt, a robbanás energiája hatékonyan hasznosul. Emiatt a járművek aknavédelme szinte mindig 3a/2b, vagy 4a/3b jellemzőkkel van megadva, magyarán nem mindegy, hogy egy 6-8 kg-os töltetű akna a fenéklemez alatt vagy a futómű alatt robban.
A test V alakú kialakítása a dél-afrikai harci tapasztalatok alapján lett populáris a páncélos erők alkalmazása során napjainkban. A tapasztalatok alapján korunk aszimmetrikusnak mondott konfliktusaiban az akna és IED jelenti a legnagyobb veszélyforrást a harcjárművek személyzetére, jóval inkább, mint a hagyományos ATGM, vagy más páncéltörő eszközök.
A V alakú test segít elvezetni oldalra a robbanás energiáját, viszont szűkíti a deszanttér alsó részét, illetve megnöveli a járműtest magasságát. Emiatt olyan bazi magasak az első MRAP járművek.
A Puma esetében a lapos kialakítás miatt az irgalmatlanul erős fenéklemez kialakítás és a deszanttér minimális szűkítése mellett döntöttek. Ez tömeget jelent, illetve egy sajátos futómű felfüggesztést. Ez utóbbit decoupled running gearnak hívja a gyár, magyarul talán elkülönített, vagy függetlenített futóműszerkezetnek lehetne nevezni. Lényege, hogy az egész lánctalpas járószerkezet egy teljesen külön egységet alkot, melyet rugalmas elemekkel rögzítenek a járműtesthez. Ez a hagyományos lánctalpas futóművekhez képest nagyon csendes és rázkódásmentes menetkényelmet biztosít a benn ülőknek, másrészt aknarobbanáskor az egész szerkezet a test V alakú oldaláról leszakadva kifelé és felfelé mozdul el. Tekintve hatalmas tömegét (üzemanyagtartályt alakítottak ki a rugó és lengéscsillapító elemek közötti térben), elég nagy energiát képes elnyelni, így a járműtest dinamikus terhelése (robbanásból eredő gyorsulása) csökken.
A Puma rugalmas rögzítésű "függetlenített" futóművének csatlakozása a páncéltesthez.
A döntött deszanttér/járműtest oldalfal kialakítás másik előnye, hogy az igazán sebezhető merőleges fenéklemez kialakítás minél keskenyebb legyen. Magyarul a leggyengébb rész aránya csökkenjen a katonák alatt, ezáltal növelve esélyüket az igazán nagy erejű harckocsiaknák és IED robbanásakor.
Ez utóbbit nem látom a Lynx esetében, ami nem jelentené, hogy egyértelműen gyengébb a fenéklemeze, ha a szélesebb padló jóval vastagabb, ezáltal nehezebb, mint a Pumáé. Emiatt mondom, hogy a nagy méretű szögletes keresztmetszetű deszant és küzdőtér kialakítás nem előnyös, következésképp csak nagyon vastag páncélzattal lehet olyan védelmet kialakítani, ami hasonló a Pumáéhoz. Erre lehet mondani, hogy majd az 50 tonnába belefér, de én nem hiszek ebben, szerintem a páncélozott járművek fejlesztése nem egyszerűen a páncélzat vastagságának és tömegének növelése, sokkal inkább tapasztalatokon és számításokon alapuló, kompromisszumok megkötésével járó tudomány.
Tehát a az a hármas képességjellemző, amit minap is emlegettünk (védelem, tűzerő, mozgékonyság) a Puma és a Lynx esetében is olyan kompromisszumok megkötését igényli, melyek optimális egyensúlyt teremtenek e három tulajdonság között. A kocka keresztmetszet és a bazi sok páncél nem ebbe az irányba mutat a Lynx esetében. Szerintem a Puma tervezői alaposabb munkát végeztek, akkor is ha az ő kompromisszumuk, (amit a BW hozott), valaki szerint nem elfogadható (a relatív kis belső tér miatt). Én a kisebb, de védettebb jármű híve vagyok, az egyéb harci tulajdonságok változtathatóak, fejleszthetőek, a konstrukció sajátosságaiból eredőek viszont sajnos nem. A Lynx emiatt zsákutca a jövőt tekintve. Nem szabad megvenni, vagy csak jelentős áttervezés után. Erre nekünk nincs már időnk és pénzünk.
A Puma test páncélozásához annyit, hogy a test oldalfal felső része viszont befelé dől, kb. 80 fokos szögben, a Lynx prototípus függőlegesnek látszik. Ha a Marder test van még a protó burkolatai alatt, - amit a deszanttér képei alapján nem hiszek -, akkor az még akár jó is lehetne. Az kb. 45 fokban dől, szűkítve a tered, de hatékonyabbá téve a védelmet.
Itt a Puma prototípusa a kiegészítő páncélzatnak megfelelő súlyokkal felszerelve, gondolom a menetdinamikai jellemzők vizsgálatához. Jó vastag rajt minden. Nekem sem tűnik hatalmasnak a test.