Nos, ahogy ígértem, akkor írok egy keveset a megmunkálásról, tervezésről meg a gyártásról..
Kezdjük a titánnal... A titánnak történelmi és technológiai okai vannak. A repülés során felmelegszik a súrlódás miatt az áramlásba helyezett test. Ez a hőmérséklet a sebesség arányával nő, elmehet 500-tól akár 1000 fokig is (pl. belépő él). A sima acél ezen a hőmérsékleten elveszíti a szilárdságát és revésedik (a reve nagymértékben rontja az áramlási tulajdonságokat). Célszerű lenne olyan anyag, ami ezen a hőmérsékleten is tartósan üzemeltethető. Az alumínium szóba jöhetne - elvégre könnyű is, csak ahhoz a szilárdsághoz nemesíteni kell az alumíniumot. Ez 150 maximum 300 fok. Repülés közben ez köszöni szépen, de visszalágyul. Rozsdamentes acél a következő. Ez már egy tök jó választás lenne. Próbáljuk ki. 475 fokig minden oké. Itt adódik egy "apróbb" probléma, (Szigma-fázis) az alapanyag fogja magát, és elridegedik és elveszíti a korróziós ellenálló-képességét. (A króm mint króm-karbid (C23Cr6) van jelen, a 11,5%-os minimális krómtartalom lokálisan nincs meg. A forró levegő meg ugyebár oxidatív. Ment a tanakodás, hogy mit lehetne ezzel kezdeni. Két lehetőség van:
- vagy csökkentem a széntartalmát az acélnak
- vagy aktívan rábeszélem a szént (karbon), hogy a króm helyett mással bulizzon. (nemesebb anyagot ötvözök az acélhoz, pl. titán, niób, zirkónium, stb. )
Nyugaton az első megoldást választották, a széntartalmat le tudták csökkenteni, drasztikusan (0,01%C, ELC anyagminőség). Bevezették a vákuum alatti átolvasztást, argonnal átöblítést, stb.. Másrészt csehül álltak a titánnal (lásd az SR-71-es)
A SzU területén ezzel szemben kohászatilag fogták meg a problémát. Végeredményben mindkét megoldás működött, de voltak gondok:
- a rozsdamentes acél (ezek ausztenites anyagok) sűrűsége kb. 8,1 kg/m3, a sima acél 7,6 kg/m3. Tehát nehéz.
- Ez a jó képességű anyag bizony nagyot deformálódik
- ha hajlítgatom, ez bizony felmágneseződik
- maximum 500 MPa folyáshatárig lehet felbűvészkedni
- stb..
- cserébe aránylag egyszerűen lehet feldolgozni (pl.hegeszteni, ha bizony játékszabályokat betartunk)
<b>Jött a titán.</b> A titánnál is vannak bajok. Egyrészt ezt nem egyszerű előállítani (Kroll-módszer talán mond valamit...) és energiaigényes. Megoldották. Nézzük meg, hogy mit tud az anyag:
- korrózióálló (pirospont)
- jóval magasabb az olvadáspontja, mint a rozsdamentes acélnak
- kiviteltől függően (alfa vagy béta)-titán minimum 800MPa a folyáshatár, de inkább több
- "hazai" anyagokkal széles körben lehet a tulajdonságait változtatni (palládium, (pénzt is csináltak belőle), vanádium, stb.)
- a sűrűsége csak 4,5 kg/m3
- nagyhatalom vagyunk belőle, bassszki!
- hőtágulás itt is problémás, de kezelhető.
Mivel semmi sincs ingyen, a hátrányok
- speciális szerszám kell a megmunkálásához, mivel rossz a hővezetőképessége. A szerszám folyamatosan melegszik fel a megmunkálás során, majd kilágyul. A titán megmunkálásához legalább olyan kemény anyag kell, mint maga a titán-ötvözet (logikus). Ez keményfém, illetve kerámia
- A feldolgozása rendkívül nehéz. Ennek a szemétnek akkora az affinitása a gázokhoz, hogy pillanatok alatt aranyszínű lesz a felülete (megköti a nitrogén a levegőből, szép aranyszínű TiN keletkezik. Kurva kemény, maximum köszörülni lehet). Bármit csinálsz vele melegen, védőgáz (Argon) kell dolgozni. Több tíz légköbméteres argonkamra - kezdésnek
- alig volt vele tapasztalat akkoriban
- nagyon speciális szaktudást igényel
- a hőkezelése egy agyrém (megerősítem)
na majd még mesélek később tovább, most megyek egy átvételre