Ami szerintem fontos, hogy Dani Zoltánék kimagasló harcképességgel, példaszerű manőverezést, álcázást hajtottak végre. Maga Dani, pedig utána olvasott a különféle hullámhosszok terjedésének, az alacsony észlelhetőségű repülőeszközök felderítésének stb.- tehát folyamatosan képezte magát - és a rendelkezésre álló technikában olyan módosításokat hajtottak végre, amellyel ezt az eredményt el lehetett érni. Ez pedig nem átlagos, sem a szerb, sem más haderőknél. Azt, hogy B-2-est is, meg F-16-ost, meg F-117-est is lelőttek, megrongáltak, de ha csak annyit is elértek, hogy nem tudta harci feladatát elvégezni, akkor már nagyon sokat tettek.
Az is bebizonyosodott, hogy nincs legyőzhetetlen technika, valamint, hogy sok esetben éppen a technikai fölényben lévők követnek el banális hibákat, bízva a fölényükben, amelyeket a másik oldal kihasznál.
Ezek azok a tényezők amelyet tényleges harcokat befolyásolják és létrejönnek szituációk, amelyeket a tervezők, akik a szimpla műszaki adatokat, paramétereket nézik, bizony nem is álmodnak.
Hozzáteszem, hogy a modernizált Pecsora még mindig elrettentő erő, sőt az S-75 Nyeva/Volhov-on kívül még minden szovjet/orosz lérak olyan komplexum, amellyel egy támadás során nem lehet kihagyni a számításból. A nem létező léraknál, még a Pecsora is sokkal jobb..