Pár gondolat. Ugye, ezen a típuson már nincs törzsféklap, hanem az oldalkormányok ellentétes kifelé "lépésével" érik el a hatást, ahogy a Super Hornetnél, F-22-esnél vagy F-35-ösnél is láthatjuk. Mégis nagyon szépen le lehet velük szállni. Ez nem MiG-29-es, ami hiába 4. generációs, majdnem olyan tempóval érkezik meg a leszálláskor a pályára, mint egy MiG-21-es. Nem véletlen, hogy még komoly mechanizációval is 280 km/h a bejöveteli sebesség a 29K/KUB-nál.
Hozzá kell tenni, hogy a jó tizenöt évvel korábbi dizájn Szu-34-esen még ennyi féklap, vagy féklap imitáció sincs, aztán mégse panaszkodnak a leszállással kapcsolatban (az idáig egyetlen eseményt is repülőgépvezetői rutintalanség és ügyetlenség okozta), pedig az még nehéz is.
És azt is hozzá kell tenni, hogy nem minden Szu-27-es vagy Szu-30-as leszállásra jut féklapnyitás.
Másik, ami most ért be nálam az az, hogy a jóval nehezebb Irbisz radar miatt lógó orr nem hogy hátrány, de egyenes előny is. Igaz, hogy így már nem olyan kecses a gép tartása, mint a Szu-27-esé, de azzal együtt, hogy a korábbi utántölthető modellekhez hasonlóan itt is oldalra van húzva az OLSz, a hajózó előre sokkal jobban látja a pályát a guruláskor. A fel-leszállás, illetve repülés közben ez az előny már eltűnik, de néha ilyen kis dolgok is tudnak javítani a dolgon.
Amúgy, ha megnézzük, mind az F-35, mind a PAK-FA rövid, verébcsőr orra nagy előny az előre kilátás terén. Hiába, ezek már nem MiG-25RB-k...