A hagyományos sárkányszerkezeti anyagok kilágyulása, vetemedése és a kompozitok égése, elszenesedése nem 3000km/ó-nál kezdődik hanem jóval korábban. Mire elérné a gép a 3000-et már komoly sérüléseket szenvedne, valószínűleg kormányozhatatlanná válna, és ilyen sebességnél ennek akaratlan irányváltoztatás lenne a következménye kontrollálhatatlan túlterheléssel. Emlékezz vissza az első fotókra amik a PAK-FA-ról megjelentek, sárga színben tündöklött majd az egész gép. Ez vagy eloxált durál, vagy még inkább kompozit szerkezeti anyagot, borítást jelent, csak a hajtómű környékén láthattad a jellegzetes színű hőálló (acél vagy titán) borítólemezeket. A másik dolog, hogy hiába tudna a gép a hajtómú-tolóerőt és a légellenállását tekintve akár 3000-el is repülni, ha ez kívül esik a sárkány tervezett aerodinamikai kialakításán. A MiG-21 korszerűbb, erősebb hajtóművel felszerelt változatai is tudtak volna M 2.05-nél gyorsabban repülni, csak se a szívócsatorna vezérlése nem volt rá alkalmas, se az nem tett volna jót a kormányozhatóságnak, mikor az orr által generált lökéshullám volna a szárny belépőélét. Állítólag volt ugyan néhány ügyes/bátor/vakmerő pilóta aki mégis kipróbálta, de utólag mindegyik azt mondta hogy nem kellett volna, és "kissé" ráizzadt a kezük a botkormányra mire kimásztak a lekvárból. Ráadásul sebesség növekedésekor a felhajtóerő támadáspontja folyamatosan csúszik el hátrafelé, a gép orrnehéz lesz, és ezt bizonyos határon túl nem lehet kompenzálni, ha ez a sebesség nem volt benne a tervezett paraméterekben. Eddig pedig szó sem volt ilyen nagy sebességről még célzások formájában sem a Szu-57-nél.