A legutóbbi Combat Aircraft Monthly-ban van egy terjedelmesebb írás a T-50-ről.
A cikk a hajtóművek mellett egy másik problémát is megnevez ami miatt lelassult a program és csökkent a megrendelt gépek száma. Nevezetesen azt, hogy a sárkány egyes strukturális elemeit is meg kell erősíteni, ehhez már meg is kezdték a gyártósablonok átalakítását. A dolog úgy áll hogy a strukturális elemek anyagösszetételén is változtatni kell, azonban ez jelenleg ipari méretekben gondot okoz, a gyárt nem megfelelő felszereltsége és a munkaerő szükséges továbbképzése miatt.
A jelenlegi 5 gépen felül még 3 továbbit terveznek bevonni a kezdeti tesztprogramba, ezután a tervez szerint egy 8 darabos T-50S jelzésű előszéria következne 2016 és 2018 között, bár ez valószínűleg csúszni fog.
A szériagyártás 2019-ben kezdődne. 2020-ig a korábban tervezett 60 helyett 12-t venne át a légierő, de ez már jól ismert infó.
Eddig 700 tesztrepülés történt az első példány 2010-es levegőbe emelkedése óta és 2014 óta a légierő is teszteli a típust, 3 gép van Akhtubinszk-ban. Fegyverindítás a jelek szerint még nem történt.
Viktor Bondarev (volt légierő parancsnok) nyilatkozata szerint a légierő annyi gépet vesz majd át, amennyit a gyártó képes lesz átadni, ezzel is jelezve, hogy a program elsősorban technikai és nem pénzügyi okok miatt késik, magyarul nem a légierő a ludas.
Az átmeneti időszakban emiatt a az eredetileg tervezettnél több Szu-30SM és Szu-35S gép rendelésével pótolják a géphiányt.
Hajtómű:
Jelenleg a AL-41F1 (Izdeliye 117) van a gépekbe építve, a véglegesnek szánt új generációs Izdeliye 30 hajtómű 2016-ra lesz kész, a tesztek 2017-ben kezdődnek egy IL-76LL-re építve.
A kavar elkerülése érdekében írom ide, hogy Szu-35S gépek az AL-41F1S (Izeldiye 117S) hajtóművel vannak ellátva.
Csak összehasonlításként, de ezt már én teszem hozzá:
A két YF-22-es prototípusból az első 1990-repült először, ezek összesen 113 repülést végeztek 153 óra időtartamban.
A jelentősen áttervezett F-22 előszériából (EMD) 9 db épült (plusz 2 ami sose repült, csak statikai tesztekre használták), az első ezekből 1997-ben repült. A tesztrepülések egészen 2005-ig tartottak, az összesen 2546 felszállás során 4583 órát töltöttek a levegőben.
Az első sorozatgyártott példány 2003-ban gurult ki a gyárból, a gépek 2005-ben érték el az IOC-t (kezdeti bevethetőség). Az FOC (teljes bevethetőség) 2007-ben lett meg.
Mindezekből is látszik, hogy a PAK-FA program még elég messze lehet a bevethetőségtől.
A cikk a hajtóművek mellett egy másik problémát is megnevez ami miatt lelassult a program és csökkent a megrendelt gépek száma. Nevezetesen azt, hogy a sárkány egyes strukturális elemeit is meg kell erősíteni, ehhez már meg is kezdték a gyártósablonok átalakítását. A dolog úgy áll hogy a strukturális elemek anyagösszetételén is változtatni kell, azonban ez jelenleg ipari méretekben gondot okoz, a gyárt nem megfelelő felszereltsége és a munkaerő szükséges továbbképzése miatt.
A jelenlegi 5 gépen felül még 3 továbbit terveznek bevonni a kezdeti tesztprogramba, ezután a tervez szerint egy 8 darabos T-50S jelzésű előszéria következne 2016 és 2018 között, bár ez valószínűleg csúszni fog.
A szériagyártás 2019-ben kezdődne. 2020-ig a korábban tervezett 60 helyett 12-t venne át a légierő, de ez már jól ismert infó.
Eddig 700 tesztrepülés történt az első példány 2010-es levegőbe emelkedése óta és 2014 óta a légierő is teszteli a típust, 3 gép van Akhtubinszk-ban. Fegyverindítás a jelek szerint még nem történt.
Viktor Bondarev (volt légierő parancsnok) nyilatkozata szerint a légierő annyi gépet vesz majd át, amennyit a gyártó képes lesz átadni, ezzel is jelezve, hogy a program elsősorban technikai és nem pénzügyi okok miatt késik, magyarul nem a légierő a ludas.
Az átmeneti időszakban emiatt a az eredetileg tervezettnél több Szu-30SM és Szu-35S gép rendelésével pótolják a géphiányt.
Hajtómű:
Jelenleg a AL-41F1 (Izdeliye 117) van a gépekbe építve, a véglegesnek szánt új generációs Izdeliye 30 hajtómű 2016-ra lesz kész, a tesztek 2017-ben kezdődnek egy IL-76LL-re építve.
A kavar elkerülése érdekében írom ide, hogy Szu-35S gépek az AL-41F1S (Izeldiye 117S) hajtóművel vannak ellátva.
Csak összehasonlításként, de ezt már én teszem hozzá:
A két YF-22-es prototípusból az első 1990-repült először, ezek összesen 113 repülést végeztek 153 óra időtartamban.
A jelentősen áttervezett F-22 előszériából (EMD) 9 db épült (plusz 2 ami sose repült, csak statikai tesztekre használták), az első ezekből 1997-ben repült. A tesztrepülések egészen 2005-ig tartottak, az összesen 2546 felszállás során 4583 órát töltöttek a levegőben.
Az első sorozatgyártott példány 2003-ban gurult ki a gyárból, a gépek 2005-ben érték el az IOC-t (kezdeti bevethetőség). Az FOC (teljes bevethetőség) 2007-ben lett meg.
Mindezekből is látszik, hogy a PAK-FA program még elég messze lehet a bevethetőségtől.