Mondjuk számomra eléggé evidens evolúciós lépés lenne, ha már így elhúzódott a fejlesztés, hogy jobban elmennek a stealth és a hatótáv irányába, tekintve, hogy most ezek a prioritások.
A 180kN-osra saccolt AL-51F ugyanis a jelenlegi Szu-57-eshez túl erős, de egy valamivel nagyobb méretű és nehezebb, továbbá kevesebb "függőleges" felülettel megáldott alternatívához még úgy is jó, hogy a manőverezőképsségről se feltétlen mondanának le.
Amit a kínai J-50-es gép esetében is sejteni lehet az az, hogy a manőverezőképsségről bár áttevődne a hangsúly más területekre, de a TVC és a tolóerő/tömeg arány, nomeg a komplex irányfelület vezérlés sok dolgot meg tudna engedni továbbra is.
Viszont a gép gyors lesz, jobban gyorsul, jobban emelkedik, nagyobb a hatótávja és nagyobb a fegyverzete, mindemellet alacsonyabb az észlelhetősége.
Anno az YF-23-as pl 60 fokos állásszögű manővereket is tudott volna elviekben, ha élesben is letesztelik, mégpedig TVC nélkül. TVC-vel meg mégtöbbet. MIndezt az aerodinamika és a hatalmas tolóerő/tömeg arány miatt.
Ha tehát az orosz csak egy kicsit is hátrébb sorolja a manőverezőképességet, akkor is nyerne sokat a hatótávon, fegyverzeten, észlelhetőségen.
Én a Szu-57-es esetében maradnék a TVC mellett, megnövelném a szárnyakat, a törzs alsórésze az a szívócsatornák vonalig érne le, belső fegyvertérrel és elhagynám a vízszintes vezérsíkokat, maradnának a balansz pillangó vezérsíkok.
www.portfolio.hu
armyrecognition.com
