Tu-22M Backfire (Tupoljev, Szovjetunió)

Minek az nekik? És Indiától órák alatt megkapják a britek, tőlük meg az amerikaiak a gép minden adatát. Ugyanez érvényes az S-400-ra meg a majdani FGFA-ra is.
Ezt már egyszer kitárgyaltuk. A hidegháború alatt is adott el mindkét fél fegyvert nekik és valahogy egyik sem izgult, hogy mi lesz, ha...

Ok, a Jaguár nem a világ teteje volt, de akkor is a '80-as években adták el és akkor vették a MiG-27-et is. A Mirage-2000 is akkor érkezett, ahogy a MiG-29.

Az indiaiak nem hülyék. Ha postáznák 1:1-ben a technikát és hozzáférést adnának boldog boldogtalannak, akkor kb. szart sem adna el egy idő után senki.

Ezen felül senki ne gondolja, hogy nem export elektronikai változat van abban, amit adtak nekik.
 
Minek nekik P-800 tovább fejlesztésük hordozására rájöttek, hogy Szu-30KKI nem a legjobb megoldás. Most platformnak ez a gépet kérnék. Amely eleve hajók elleni rakéták hordozására is ki lett találva.
 
Mintha kicsit leáldozott volna ez a variaszárnyú dolog. Nem tudom eldönteni, mennyire érné meg egy ilyesmivel foglalkozni.
Akkor mát inkább TU-16 Badgert tovább reszelgetni.
 
Vegyék meg az ukránoktól azt az egy darab M válatozatot ami még van nekik - ha megvan. Mindenesetre 10 éve még létezett, az örökölt régi R-eket azt hiszem szétbontották, kiselejtezték.
4 darabbal nem igazán lehet megváltani a világot, - totális légifölény nélkül egy lérakos csemege sztem - nem is értem ezt az egészet, és egyáltalán nagy hatótávolságú fegyvereket adnak hozzá ? Még kilencvenakárhányban láttam egyet Kijev felé menetünkben felszállás közben, hát impozáns látvány az tény a hangja pedig elképesztő.
 
4 darabot biztos, hogy nem fognak eladni. Az utóbbi idoben tobb indiai tendert buktak el az orosz gyártók: Mig-35, Mi-28, Mi-26.
Amíg nem írnak alá valamilyen nagy uzletet mint, pl FGFA, Storm-E vagy más , addig nem lesz aktuális ez a Tu-22M3 dolog(szerintem).
 
Oo-ot és az USA-t kivéve szinte nincs érdeklődő a stratégiai bombázók iránt. India kapcsán viszont gyakran találkozhatunk olyan "hírekkel", melyekből idővel semmi sem lesz...
 
Oo-ot és az USA-t kivéve szinte nincs érdeklődő a stratégiai bombázók iránt. India kapcsán viszont gyakran találkozhatunk olyan "hírekkel", melyekből idővel semmi sem lesz...

Jó hogy odaírtad, hogy "szinte". Bár olyan téren igazad van, hogy Kína nem "érdeklődő" a témában hanem tulajdonos, hiszen a náluk rendszerben lévő H-6 bombázó (1500 km+ hatósugár) a CJ-20 CM/manőverező szárnyasbombával felszerelve
(1500/2500km hatótáv) India teljes területét elérő, a két ország viszonylatában rendkívül hatékony stratégiai fegyvernek számít. India semmi hasonlóval nem rendelkezik, így nem csoda, ha időről-időre felmerül igénye ilyen fegyverre, és "érdeklődő" a témában, bár eddig sikertelenül.
 
Japán viszont nem érdeklődik ilyen iránt, pedig Oo-gal és Kínával sincsenek jó viszonyban.
Anglia meg már rég nyugdíjazta a strat bombázóit.
/Kína stimmel de én nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget egy 60 éves konstrukciónak. Igaz, a BUFF sem fiatalabb, de ott legalább van miből választani./
 
Totál felesleges a szuperszonikus képesség egy stratégiai bombázónak az én véleményem szerint.
 
Azon agyalok, hogy napjainkban amit stratégiai bombázók művelnek azt egy átalakított stratégiai szállító, vagy utasszállító repülő is meg tudná csinálni.
 
Azon agyalok, hogy napjainkban amit stratégiai bombázók művelnek azt egy átalakított stratégiai szállító, vagy utasszállító repülő is meg tudná csinálni.
Kivéve B-1 és B-2. Az első terepkövetős M0.9-95 táján hasítása azért airlinerel nem megy és egyik sem stealt. A B-52 esetén viszont kb. igaz.
 
Látok benne rációt, hogy a megfelelő előrejelző rendszerekkel felszerelt és potens légvédelemmel rendelkező országok ellen meglepetésszerű nukleáris csapásmérést szinte csont nélkül végre lehetne hajtani egy utasszállítónak álcázott (mind fizikailag, mind admisztrative) repülőgéppel.
 
Notaricon az a világ végét jelentené záros határidőn bellül.

Aki nukleáris csapásmérésre vállalkozik, ráadásul kezdőrúgásként, az valószínűleg leszámolt a következményekkel, a világot aktuális formájában elutasítja.

A nagyobb nuki hatalmak jó eséllyel leszedik egymás nuki cuccait, mielőtt a csomag kézbesülhetne, tehát adja magát, hogy a biztos eredmény érdekében valami trükköt kell bevetni. Amit meg írtam, az elég kézenfekvő megoldás szerintem, bár tudom, hogy aljas, és nem elegáns, de egy ilyen helyzetben szerintem az elkövetőnek nem lesznek sem erkölcsi, sem stilisztikai aggályai.
 
Látok benne rációt, hogy a megfelelő előrejelző rendszerekkel felszerelt és potens légvédelemmel rendelkező országok ellen meglepetésszerű nukleáris csapásmérést szinte csont nélkül végre lehetne hajtani egy utasszállítónak álcázott (mind fizikailag, mind admisztrative) repülőgéppel.

Nagyon elméletileg - de ráció nélkül - talán végrehajtható lenne egy ilyen akció. NA DE....
A megfelelő előrejelző rendszerekkel és potens légvédelemmel rendelkező országok messze több atomcsapásmérő eszközzel rendelkeznek, mint amennyit egy ilyen eltitkolható méretű előkészületekkel végrehajtott első csapás képes lenne elpusztítani!! Vagyis a meglepetésszerű első csapás nem tudná megszüntetni a megtorló atomcsapások sorozatának lehetőségét, így a RÁCIÓ alapján végrehajtott ilyen módszerű első csapásban én nem hiszek - hacsak nem kimondottan cél az első csapást mérő ország számára az öngyilkosság!
 
És mi ellen hajtaná végre? Mert a katonai repterek légterébe nem repülsz be csak úgy... Egyetle cél kiiktatása 0.

Elmebeteg ötlet az egész. Aki ilyen hülyeséget akarna, annak nincs hozzá eszköze. Akinek van eszköze, az nem ennyire ostoba és szuicid.
 
Félreérthető voltam. Természetesen nem a nagyhatalmakra gondoltam egy ilyen akció végrehajtójaként, hanem az olyan országokra, ahol inkább a szuicid hajlamú vallási fanatizmus az államforma. Csak meg kell szerezni a fegyvert, aminek az esélye sajnos nagyon nem 0. Statisztikailag csak idő kérdése. Szerintem nem az a kérdés, hogy megtörténi-e, hanem hogy mikor.

És igen elmebeteg ötlet, de szerintem nem én vagyok az egyedüli akinek ez eszébe jutott (sajnos).
 
Sokkal egyszerűbb aktatáskába rejteni őket és diplomáciai csatornákon keresztül az országba juttatni. Erre még konkrét példa is volt egy elég elmebeteg birodalom részéről.
 
Csak meg kell szerezni a fegyvert, aminek az esélye sajnos nagyon nem 0. Statisztikailag csak idő kérdése. Szerintem nem az a kérdés, hogy megtörténi-e, hanem hogy mikor.
A Szovjetunió széthullása utáni zavaros időszakban sem tudott senki szerezni és használni, de még a szerezni részt sem erősítették meg soha.

Várnám annak kifejtését, hogy honnanis szerez bárki csak úgy bevethető fissziós Pu alapú harci részt, nemhogy termonukleárisat.

Sokkal egyszerűbb aktatáskába rejteni őket és diplomáciai csatornákon keresztül az országba juttatni. Erre még konkrét példa is volt egy elég elmebeteg birodalom részéről.
A Szu + atomtáskákra gondolsz?