Nem láttam a topicban a RocketLab Neutron "update" bemutató videóját, szóval aki esetleg lemaradt róla, annak érdemes megnéznie:
A RocketLab jövőképénél először vissza kell menni márciusig, akkor mutatták be a Neutron-t először. A rakéta akkor egy Falcon 9 redux koncepció volt - sokadik a sorban. 8 tonna @ LEO, újrafelhasználható első fokozat, 4.5 méteres átmérő és az első fokozaton lehajtható leszállólábak, pont úgy, ahogy a Falcon 9 esetén, és az óceánon egy hajóra vagy bárkára szállhat le - pont úgy, ahogy a Falcon 9. Csak 2024-ben fog először repülni...
Mindezt tették a mellett, hogy több lépcsőben sikerült bő 1 milliárd dollárnyi tőkét bevonniuk, így anyagilag kellően stabil alapokat biztosítani a továbblépéshez. Csak hát mégis... akkor már a StarShip feltehetően túl lesz az első orbitális repülésén, sőt, lehet, hogy a New Glenn-el már két 100%-osan újrafelhasználható rakéta lesz a piacon.
Most decemberben jött a fenti update videó, ami bizonyos szintig válasz erre a problémára. Az új Neutron alapvetően egy olyan első fokozat, amely a Falcon 9 első fokozatához hasonlóan tér vissza, ám a kialakításából fakadóan fix lábakkal bír, valamint az áramvonalazó kúpot nem leválasztja, hanem négyfelé nyílik, és miután a raktérben lévő második fokozat elindult, bezáródik. Vagyis a "rakéta" külső burkolata végig azonos az induláskor és a visszatéréskor. A visszatérésnél még annyi csavar van, hogy nem bárkát vagy hajót képzelnek el, hanem hogy az indítóállásra térnek vissza.
Az újrafelhasználható első fokozat hét új Archemedes hajtóművel bír, amelyek egyenként cirka 1075kN tolóerőt adnak le tengerszinten. A hajtómű (szemben az Electron rakéta Rutherford hajtóműveivel) teljesen "hétköznapi", gázgenerátoros üzemanyag-ellátással bír (a Rutherford ugyebár egy elektromotort és akkumulátorokat használt erre a célra), hajtóanyaga pedig folyékony oxigén és metán. A cél a megbízhatóság, sokszori újra-felhasználhatóság és az egyszerű gyárthatóság.
A videón szemlélteti a rakétatest anyagválasztását is: egy lengőinga szerű kalapáccsal megütnek egy rozsdamentes acél (fricska a SpaceX Starship felé), egy alumínium és egy szénszálas kompozit műanyag lapot. A fémlemezek (amelyek semmiféle merevítéssel nem bírtak) természetesen behorpadtak, míg a szénszálas műanyag lap elnyelte az ütést. Elmondása szerint a RocketLab féle szénszálas kompozit nagyon könnyű és mégis igen erős.
A Neutron újrafelhasználható módban 8 tonnát tud LEO-ra feljuttatni, míg egyszer használatos módban 15 tonnát. Amit nem győznek hangoztatni, hogy az elejétől fogva minél gyorsabban újra indítható rakétát szerettek volna építeni, amely azt jelenti, hogy az indítás után 24 órával már újra bevetésre kész a Neutron első fokozata, amelyet például egy tengerre visszatérő fokozattal nem lehetne megvalósítani.
Külön érdekesség, hogy a bemutató videóban elhangzik, hogy embereket szállító járműveket is indíthatnak. Amivel csak annyi a probléma, hogy jelenleg a Szojuzon és a SzenCsou-n túl nincs már olyan űrhajó, amely 8 tonnánál könnyebb lenne, így marad az, hogy a RocketLab még lehet, hogy dolgozik egy űrhajósokat szállítani képes űrhajón is. Vagy legalábbis tervez ilyesmit...
tass.com
