Én ezzel a kijelentéseddel vitatkoznék. Mint láthattuk, 5-6 hajtómű nem ment, tán a többi sem volt teljesen sérülésmentes, mert nekem a láng színe, a látható puffanások egyébként sem tetszettek (vártam melyik pillanatban robban fel az egész miskulancia), szóval a tolóerő biztosan nem volt a tervezett, úgy meg a gyorsulás is rosszabb lesz az eredetileg számítottnál, azaz a lenti sűrűbb légrétegben a sebessége is mindig kisebb lesz a tervezettnél, tehát az így előállt MaxQ az összességében biztosan kisebbre jött ki, mint lett volna nominális hajtómű működés esetén.
Ezzel együtt én szerkezetileg amúgy jónak láttam, mikor elkezdett kacsázni, komoly oldalerők érhették azért a nem erre tervezett rakétát, simán azt vártam, mikor roppan meg, durran el. Tetszett, hogy láthatóan kivártak az önmegsemmisítéssel, próbálkoztak minél tovább eljutni, sok adatot összegereblyézni. (pedig már a start utáni másodpercekben is látható volt, hogy ebből földkerülés nem lesz)
Szerintem ez csak idő, tapasztalat kérdése. A 40-es, 50-es években is mennyit szívtak, mire a gázturbinák megbízhatóak lettek, aztán manapság meg nagyságrendileg bonyolultabb leszármazottaik is sok 10 ezer órákat mennek komolyabb meghibásodás nélkül. Ha az alapötlet működőképes (és én azt látom, hogy az), akkor előbb-utóbb minden hibalehetőség kitapasztalódik és megoldják őket.
(az indítóállás persze szerintem is gáz így...)
