Szerintem még a Mig-29-es beszerzés is bőven felesleges volt. Volt egy csomó Mig-21-esünk.
- Azokhoz voltak alkatrészeink és annyi gép, hogy 1-2 század megtartásával a többit donornak használva még alkatrész ellátás nélkül is nagyon hosszú ideig üzemeltethetők lettek volna.
- Volt hozzájuk ipari javító, üzemeltető bázisunk a Dunai Repülőgépgyárban és szakembereink.
- Ki voltak képezve a pilóták, csak a korszerűsített berendezésekre, fegyverzetre kellett volna átképezni őket.
- A Mig-21 töredék annyi pénzből üzemeltethető típus volt, mint a Mig-29.
- Befért a megerősített beton fedezékekbe, amiket korlátozott költségből a szükséges mértékben tovább is lehetett volna erősíteni, hogy egy Sz-13/Sz-24/Sz-25 rakéta, vagy betonromboló bomba, vagy egy Tomahawk találatát is kibírják.
- A kis mérete mérte miatt olcsón lehetett volna egy csomó könnyű szerkezete tető + sátorlap + köré földből repeszfogó jelegű jelegű állóhelyet kialakítani. A gépek számához képest többszörös számban. A Gripenek egyik fő problémája, hogy a 8 db egy sorban lévő könnyű szerkezetes hangárban bármikor kevés robotrepülővel, vagy támadó géppel elintézhetők a földön. Még csak precíziós fegyver sem kell hozzá. A sok külön állóhellyel ezt nagyban lehetett volna nehezíteni, drágítani, ami a légierőnk túlélő képességét javította volna.
- Egy nagy csomó kivont régi Mig-21 állt rendelkezésre, ami olcsó csaliként kitéve (mozgatva) a korszerűsített gépekről elvonhatták volna a tüzet.
- Az utolsó típus volt, amit átmenetileg füves reptérről is lehetett üzemeltetni, sőt gyakorolták is az ilyen üzemeltetést.
Természetesen a hajtóműveik, az elektronikájuk és a fegyverzetük kuka érett volt.
De ugyanazt az elektronikai csomagot, amit a román vadász változatú Lancerek megkaptak, mi is kérhettük volna az izraeliektől. A románok ott rontották el, hogy nem cserélték le a hajtóművet, nem korszerűsítették a gépek berendezéseit olyan mértékben, hogy még vagy 20 évig üzemeljenek és nem vettek BVR fegyvereket. Hiába a korszerű elektronika, ha a vas elaggott és a karbantartása is katasztrofális volt. Ezért potyogtak a gépeik és volt nagyon gyenge a hadrafoghatóságuk. De mi lecserélhettük volna a hajtóművet mondjuk F-404-GE-402-re, ami nem eszik több levegőt, mint az R-25-300, kisebb átmérőjű, rövidebb, tehát be lehet tenni a Mig-21 Biszbe. Ezek a hajtőművek 20 évre elegendő élettartammal bírtak (szemben akár új R-25-ösökkel akár az RD-33-asal). Sokkal könnyebbek, azaz a gép tömege tovább csökkenhetett volna (az izraeli korszerűsítés eleve tömegcsökkenéssel járt), ami javítja a repülési jellemzőket. FADEC vezérlésűek és kevesebbet is fogyasztanak.
Bevonhattuk volna az oroszokat a sárkányszerkezet megerősítésébe, nullidőssé tételbe ugyanúgy, ahogy az indiai Bisonnál csinálták.
Igen, ez azt jelenti, hogy a vadász változatú LANCER-ek 4 millió dolláros korszerűsítési költségével szemben legalább 7-8 millióba került volna egy gép korszerűsítése fegyverzet nélkül. Viszont megduplázódott volna a hátra lévő élettartam Lancerekhez képest és az üzemeltetési költség, hadrafoghatóság nagy mértékben javult volna.
Mivel az EL/M-2032 radar képes volt AMRAAM vezérlésére, ezekhez a gépekhez be lehett volna szerezni AIM-120-as rakétákat ugyanúgy, ahogy a gripenekhez. Ezzel megtöbbszörözve a harcértéküket. Az akkor kétségtelenül nagyon modern izraeli sisakcélzóval pedig az orosz R-73-asok akkor megkapható legjobb változataival bőven jobb volna a közelharc fegyverzete mint ma a Gripenjeinké.
Az alacsonyabb fogyasztású hajtómű mellett, amellett hogy mi Biszeket használtunk volna a román MF-ek helyett nagyobb üzemanyag kapacitással és az izralei korszerűsítés következtében kis mértékben tovább növelhető üzemanyag mennyiség mellett a gép hatósugara, járőrözési ideje nem maradt volna el a MIG-29-esé, vagy a Gripené mögött. A kisebb homlokfelület és kisebb tömeg mellett jobban gyorsult volna, mint a Gripen.
Még így is sokkal olcsóbb lett volna, mint a MIG-29-esek, vagy a Gripenek és 20 évre megoldást jelentett volna.