Nagy részt egyetértek
@Negan azzal, amit mondtál. Ott van mégis az a de. Azt gyanítom, meggyőzhető leszel az én megoldási javaslatomról.
A tüzértelepek problémája egy Afganisztán méretű és számunkra csak expedíciós haderőre tervezett műveletben valóban 1, nagy emberigénnyel rendelkezik 2, olyan logisztikai háló kellene, ami még több lehetőséget adna a gerilláknak 3, nem túl hatékony.
Én nem fentebbi szinten oldanám meg a kihívásokat, hanem dandár tüzérségről levinném század tűztámogatás szintjére. Ha a járműveimet felszerelem IDF mintájára kis kaliberű aknavetőkkel, akkor azok sokkal hatékonyabbak lehetnek ilyen helyzetekben, mint a dandár tüzérség. Hiszen missziós feladatoknál jellemzően nem is dd harckötelékekben tevékenykedünk.
Nem véletlenül beismerten nagy híve vagyok a zsidók ezen megoldásának. Én figyelmébe ajánlanám Maróth Gáspár úrnak is, hogy ha 20 évig akarunk Maliban maradni, akkor ott pláne hasznos lenne ilyen irányba elvinni a Zrínyit. Olcsó, gyorsabb válasz még a vadászgépnél is, külön bónusz, hogy az aknavetőgyárunk piacvezető a könnyen betanítható digitális tűzvezetésben könnyű aknavetők esetén is. Nem kéne teljes tüzér kiképzés, maradhatna a kezelő lövésznek is kár vagy harckocsizó.
Szerintem ha kipróbálnánk és beválna a következő külszolgálatoknál, akkor nagy piacot szereznénk. És az izraeli megjelenés is kísértetiesen hasonlít arra a biztonsági helyzetre, ami Afganisztánban volt vagy Maliban lesz. Ez persze nem a CAS-ról való teljes lemondás lenne, ahogy Izrael sem mondott le róla. Csupán jelentősen csökkenthette volna az ilyen igényt. Amikor megtudnák oldani így, akkor spórolnánk vele egy drága kört a misszióban a repcsiken. Amikor nem, akkor jöhet a CAS.
A fő gondot én abban látom, hogy század vagy maximum zászlóalj szinten mozogtunk Afganisztánban és ehhez nem volt elegendő számú dd tüzérségünk.