Nem a sárkány az, ami ami nehéz, ezt felesleges is túlmisztifikálni. A koncepció életképessége. Most, hogy kiderült, anno az ATF program után, annak kvázi újradefiniálásával a JSF program is életképes lett, mi több, úgy fest, sok szempontból a JSF eredménye életrevalóbb, mint a ma már letűnt kor gyermekének számító Raptor, az MFI, majd PAK-FA után már kijelölhetik az újabb irányt.
Vagy bejön, vagy nem.
Ne feledjük, 1998 után egyetlen, határozott döntéssel vetették el az egyhajtóműves konstrukciót, aminek áldozata lett a leendő Szu-137-es is:
A Lockheed, aki a GD felvásárlásával az F-16 szellemi örököse is lett, felvállalta, hogy a jövő harcászati repülőgépe egyhajtóműves is lehet, annak ellenére, hogy az eggyel korábbi nagy programban a Boeing-gel még a kéthajtóműves ATF koncepción dolgoztak. Akkor még a jövő repülőgépének kéthajtóművesnek kellett lennie, majd 1995 után a JSF-nél már egyértelműen az egyhajtóműves dizájn mellett tette le a voksát a Pentagon. Mert időközben beértek az F-16 kiváló baleseti statisztikái, amire már lehetett alapozni.
Az oroszoknak is vissza kell térniük előbb. vagy utóbb az egyhajtóműves, nagy teljesítményű harcászati repülőgép koncepcióhoz. A sárkányszerkezet-hajtómű-avionika-tüzelőanyag arányrendszerben ez jobb, mint a kéthajtóműves koncepció.
Mindemellett AO nem viccelt, a jelenkori mainstream médiában futótűzként terjedt el a hír, a Szu-57-esnek vége, az oroszok meghasaltak, Putyin halott.
Komolyra fordítva, az oroszok nem csinálnak mást, mint egész egyszerűen tovább nyújtják a rétestésztát. A Rafale, Eurofighter, F-22 kifejlesztése 20 évet vett igénybe, a JSF program is elkér ennyit az adófizetőktől, nos, a 2003-ban indult PAK-FA hasonló intervalluma is csak 2023-ban, öt év múlva jár le, addig akár még a féket is behúzhatják, egyhajtóműves Lájtningszkijt is csinálhatnak, hosszú még az idő.
Nem hajtja ket semmi.