Terminator pajtással arra jutottunk, hogy a magyar Gripen fórumba az általa
belinkelt cikknek lenne itt létjogosultsága. Zanzásítottam. Aki ért angolul, az úgy is el tudja eredetiben olvasni, aki meg nem az meg ....megszívta, és marad neki ez.

Danke schön az angilusul nem gagyogók nevében!
Viszont a cikknek kicsit maga lovát dicsérő szaga van.A magyar ilótáktól kiszivárgott hirek szerint is bajban van a Gripen manőverez harcban az F16tal szemben.Elektronikailag pedig biztos,hogy elmarad az újabb változatú F16/18 gépektől.A régebbi C/D és MLU változatokkal lehet egyenrangú.Az új Gripen E fogja az F16V/F18E szintjét hozni.Manőverezés terén viszont nem várható jelentősebb javulás.F414 hajtómű ugyan erősebb,de maga a gép is nőtt és nehezebb lett,és nőtt a légellenállás is a futómű áttervezésével,plusz függesztés is bővült.
A lényeg, hogy egy volt svéd Gripen, (eredetileg Viggen) pilóta egy viszonylag kötetlen interjúban elmondta a tapasztalatait a Gripenről, és a azokról a nyugati gépekkel, amikkel ilyen vagy olyan tapasztalatai voltak.
Összefoglalva:
- A Viggenről átülve az elképesztő user interface támogatást emelte ki, ami a dog-fightban (HUD) és BVR szituban (3 szines HDD) is óriási segítséget nyújtanak, nem csak a méretükkel, de a döntéssegítő funkcióikkal (szenzor integráció, AI) is. A mögé írt szoftvert kiemelkedőnek írja le, és azt külön kiemeli, hogy folyamatosan fejleszthető.
- A légi utántöltést viszont katasztrófának írjak le (ez kollektív vélemény), főleg a csonk rossz elhelyezése miatt, cserében viszont a világ egyik legjobban manőverezhető gépének tekintik.
- Az F-16-tal összehasonlítva nem nagyon tud olyan dolgot mondani, amiben jobb lenne, mint a Gripen.
Amit mégis említ, az a - a fentiekből következően - a légi utántöltést, és a oldalra helyezett botkormányt, ami igazán kényelmes volt neki, amikor repült az F-16-tal. Különösen hosszabb repülőutakon és nagy G-s manővereknél.
- A Gripen viszont sokkal precízebben repülhető, továbbá az óriási kijelzői óriási előnyt jelentenek felhasználói szempontból.
Több alkalommal is repült gyakorlaton F-16-osok és F-18-asok ellen, és nem nagyon volt olyan, amivel meg tudták volna lepni. Az F-16 sokban hasonlított a Gripenre, de meg tudta oldani (ha egy kicsit nehezen is), hogy dog-fightban mögéjük kerüljön.
- Az F18 nagy állásszögű manőverekre képes, de egy idő után elveszíti a sebességét, és onnantól "ülő kacsa". A Gripen a manőverek közben sokkal kevesebb sebességet veszít mint a másik 2 típus.
- Az IRIS-T sisakcélzója pedig lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag bármit amit látsz a látótérben, arra ki is lőheted.
- F-35 ellen még nem volt szerencséje repülni de a többi svéd pilótával együtt már alig várja, hogy a dán és norvég légierő is megkapja őket, hogy kipróbálhassák magukat ellenük.
- A pilóta kényelméről: egyedül az F-16 oldalsó elhelyezésű botkormányát hiányolja, de különben minden "király"
- Az általános manőverezésről: szinte bármilyen helyzetben kiválóan reagál és a 9G-s fordulókat is könnyedén veszi, akár gyorsan egymás után is. A power-to-weight aránya szerinte lehetne jobb, is de egy vadászpilótának ebből sosem elég. (Megjegyzem, az E pontosan ebből a szempontból fog fejlődni). Ezzel összefüggésben az emelkedési sebessége sem a legkiemelkedőbb, de viszonylag ritka az olyan szitu szerinte, amikor manapság ez komolyan számítana. A végsebesség sokkal fontosabb a BVR szitukban.
- A harcászati hatékonyságról: Már most nagyon jó, de a full digitál interface miatt a további fejlesztésekkel olyan hatékonyságnövekedések elérhetők, ami korábbi felfogás szerint elképzelhetetlen. (emlékezzünk csak a legutóbbi szoftveres upgrade mennyit dobott a radar hatékonyságán)
- A megbízhatóságra pláne nem lehet panasz. Bár statisztikát nem vezet a meghibásodásokról, de a tapasztalata alapján nem nagyon van hosszú leállás, még ha soron kívüli szervizt is igényel a helyzet. A Líbiai beavatkozás alatt nekik volt a legkevesebb bevetett gépük, ill. karbantartó személyzetük, mégis elképesztően sok bevetést teljesítettek. Ő személy szerint egyetlen elmaradt bevetésre sem emlékszik géphiba okán, pedig 50 éve nem voltak külföldi misszióban svéd gépek, pláne nem ilyen meleg körülmények között.
Megjegyzi, hogy ha nem téved akár az is lehetséges, hogy 7 perc alatt lemegy egy full turnaround (ez mondjuk erős), de sietség nélkül a 30perc teljesen normális.
- Amit hiányolt a gépből, az nagyjából az E-be belekerül. Ehhez személy szerint is hozzájárul, mert - ahogy kivettem, már a SAABnak dolgozik. Ilyen fejlesztés például a (amin meglepődtem, hogy csak most) a Missile Approach Warner, az AESA radar, AI vezérelt rakéta elkerülő rendszer, fejlesztett EW, és fejlesztett AI a döntés támogató rendszerhez (ez segít feldolgozni a légtér eseményeit a pilótának, célpontok és ellenséges erők követését), ami most már offlineban (tehát külső AWACS jellegű támogatás nélkül) is képes működni. De ez a rendszer magukra a manőverekre is javaslatot tesz, hogy elkerüljék az ellenséges rakétákat.
- A legmeredekebb bevetése akkor volt, amikor az első Líbiai bevetést repülte századparancsnokként, és mivel Sigonella repülőtéren valamiért (nem is értem) nem volt számukra kompatibilis üzemanyag, így a felszállás után egyből tankolni kellett, mivel porzott a tank. Nagy volt a nyomás, hogy minden faszán menjen és mivel nagyon határon voltak az üzemanyaggal, valamint - a korábbiakból már említették miatt - volt több elrontott tankolási kísérlet, még úgy is csak éppen hogy meg tudták tankolni a gépeket, hogy jópár biztonsági repülési szabályt át kellett hágniuk. Ezen túl már minden simán ment.
- Végén még megkérdezik az esélyeit egy lehetséges összecsapásról a Su-27-esek ellen, honvédelmi helyzetben
Válaszában tulajdonképpen azt fejti ki, hogy ha a Flankerek előnyben is lennének a repülési tulajdonságaik alapján, ezt valós helyzetben még bőven BVR szituációban (Meteorokkal, és IRIS-T-kel) kell kezelniük, amiben a Gripen fegyverrendszerei, és helyzet értékelő rendszerei miatt jelentős előnyben lennének. A túlerőre pedig a gyors turnaroundok -kal tudnak felelni (hivatkozik a svédek közútakon alapuló szükség-leszállóhelyeire).
- A még fejlesztés alatt álló modern rakétákra (pl.: K-77M) pedig csak a további fejlesztésekkel, és komoly befektetésekkel fognak tudni a svédek megfelelni.