Az hogy titkosított rádió-azonosító kódok ne kerüljenek ellenséges kézbe már a sokak szerint "elmaradott" 70 évvel ezelőtti szovjet gépeken is meg volt oldva. A titkosított berendezést SzRO-nak (fedélzeti válaszjel-adó), később a lokátoros gépeken SzRZO-nak hívták (ezzel már rá is lehetett "kérdezni" a fed-lokátoron befogott célra). Mindkettő kódoló-részében volt egy robbanótöltet, ami adott esetben felrobbantotta - na nem az egész gépet, még csak nem is a rádióteret - hanem a berendezés kód-tárolóját. A robbantás kéféle lehetett:Namost,ha a bevetés inditásakor letöltik,akkor a gépen van bevetés közben.....Vagyis ha lelövik,és valamiféle törlőautomata nem törli,az ellenség kezébe kerülhet,ha egybemarad a kérdéses memóriatár,és fel tudják törni a kódolását.Szóval semmi értelme törölni akkor,amikor a bevetés után a saját reptéren leszáll,mikor rajta van az ellenséges léktérben.Mert rajta kell legyen,különben nem tudja használni.Ergo,logikailag is hülyeség ez a letöröljük amikor hazatér a gép.
A repülési adatokat is rögziteniük kell az ellen légterében is,különben hogy a pékben fogják kielemezni őket,ha visszatér a gép?
- megfelelő g-túlterhelésen túl (ami a gép töréshatára fölött volt beállítva) annak túllépése, így lezuhanás esetén is működött, automatikus volt a robbantás
- volt a kabinban az SzRO kezelődobozán egy kapcsoló amivel a pilóta is tudott robbantani, ha pl. eltévedt aztán rájött hogy rossz helyen szállt le.
Egyszer a PG-ben beszerelés után rossz pozícióban maradt ez a kézi-kapcsoló, és AKKU-felkapcsoláskor volt is durranás a rádiótérben meg egy kis füstfelhő egy MiG-15 fölött.