Minden stratégiainak minősûlő nemzetközi fegyver vásárlás egyben egy politikai nyilatkozat arról hogy ki-kinek a szövetségese és megerősítése egy mély bizalmi viszonynak. Ha valaki F35 öst vesz az egy egyértelmű tanuság tétel arról hogy a vásárló ország az USA szövetségese. Bizonyos országok esetèben ez a szoros szövetség egyértelmű (pl. a Five Eyes orszàgok) más országok esetèben kevésbé. Mindenesetre egy olyan országnak aki nem tudja eldönteni egyértelműen hogy kinek az oldalán is áll és újra, meg újra az állandó kudarc hintapolitikával próbálkozik (Berlin, Moszkva, Isztambul) annak tényleg nem való az F35.
Bizonyos országoknak, önmagukon erőt véve és önkritikát gyakorolva figyelembe kell vennie a feltétlen bizalom kérdését az 1918, 1921, 1945 és 1956-os ígéretek fényében, azok ígérőitől és "betartóitól".
Amikor egy "üzletben" a szerződés-szegést nem tudjuk számonkérni, sőt még a számonkérést is meg tudja/teheti büntetni a másik fél, akkor nem szabad/szokás üzletet kötni. Én ide sorolom az F-35 kategóriát: megvédhetem magam,
1; ha engedi,
2; de a (lehet, hogy vérrel szerzett) infóimat használni szeretné/fogja. "Csak" az USA közel-múlt béli gyakorlatából indulok ki. (Boaááááá)
Az USA kibic Európában, annak előnyeivel (neki) és hátrányaival (Európának).