Harckocsik harctéri alkalmazása

Eljönne megint az a világ, ahol és amibe a Maus és hasonló koncepciók megbuktak. Megbízhatatlan, túlsúlyos méregdrága és lassú behemót szerkezetek, amik szinte mozgásképtelenek, beszakad alattuk az út, ahol nincs ott elakadnak, és csodás célpontok fentről. Értelmetlen egy szint felett tovább páncélozni.
A harckocsik jövője a páncélzat/tűzerő tekintetében a T-64/T-72 koncepció.
Ennek jövőbeli valamilyen változata meg kell, hogy álljon 55 tonna környékén és akármilyen is a passzív páncélvédelme, akármilyen féle-fajta és mennyiségű elhárító fegyvert is halmoznak fel ellenük, a tűzerő, hatótáv és a mozgékonyság maradhat a kulcs faktor.
És sok kell belőle.

A Leo-2-t jobb harckocsinak tartom, mint a T-72/T-90-es vonalat, de a jövője nem a 75 tonnás túlhízott, ultradrága guruló erőd, hanem az áráért kettő darab 50-55 tonnás, háromfős, 2000 lóerős, 140mm-es L/50-52-es löveggel szerelt, gyorsan mozgó valami.
Egyszerűen ki kell farolni a jelenlegi trend jelentette fejlesztési zsákutcából.
 
A harckocsik jövője a páncélzat/tűzerő tekintetében a T-64/T-72 koncepció.
Ennek jövőbeli valamilyen változata meg kell, hogy álljon 55 tonna környékén és akármilyen is a passzív páncélvédelme, akármilyen féle-fajta és mennyiségű elhárító fegyvert is halmoznak fel ellenük, a tűzerő, hatótáv és a mozgékonyság maradhat a kulcs faktor.
És sok kell belőle.

A Leo-2-t jobb harckocsinak tartom, mint a T-72/T-90-es vonalat, de a jövője nem a 75 tonnás túlhízott, ultradrága guruló erőd, hanem az áráért kettő darab 50-55 tonnás, háromfős, 2000 lóerős, 140mm-es L/50-52-es löveggel szerelt, gyorsan mozgó valami.
Egyszerűen ki kell farolni a jelenlegi trend jelentette fejlesztési zsákutcából.

A T-72 és a T-64 amikor megjelent a világ legjobban páncélozott és legnagyobb tűzerejű harckocsijainak számított...
 
* A töltési folyamat egy tipikusan jól automatizálható folyamat, amit a 130mm feletti kaliberben már kézzel nem nagyon lehet egy automata töltőhöz képest jelentős előnyöket nyújtó módon kihasználni.

* 1 fővel kevesebb személyzetet kell védeni, jelentősen kisebb belső teret !!!

* A tandem (egymás mögötti) elhelyezkedés esetén oldalról jóval több hely van az oldalsó védelem biztosítására.

* Ez a logisztikailag és mobilitás szempontjából elfogadható felső határnak tekintett 55 Tonna körüli súlyból az így megvalósítható kisebb méret szintén előnyösebb.

És most az "agymenés":
* A harckocsi legveszélyesebb irányai jó eséllyel meghatározhatók. Ismeretségemmel közösen a Sci-fik "feltölthető pajzs" elvében találtunk egy lehetséges jövőbeni megoldást ahol valamilyen (külső) robotok "pakolják/csoportosítják át" egy külső köténypáncélzat mögötti védelem jelentős részét.
Az űrhajók "+40%-ot a hátsó pajzsra!!!" klasszikus mondata lehet, hogy 1-2 évtizeden belül valóságos alakot ölt!
:)


* Az ágyúk űrméret növekedését nemes egyszerűséggel hülyeségnek tartottuk home-pub ( ;) ) megbeszélésen, mert ezzel a fegyverzettel kétszeres célpont méretet produkál, a páncélzat észszerű határon belüli(súly, bonyolultság ár) megvalósíthatósága nélkül.
Mindezt úgy, hogy az szenzorok/érzékelők villám-gyors fejlődését még rövidtávon belül sem lehet reálisan becsülni, ezzel együtt egy nagy célpont esélye a túlélésre rövid időn belül minimális lesz.

Nem nagyon látszik felpörögni az Armata gyártása.
Kis túlzással több repülőgépet gyártanak mint tankot.

Mindezen védettség probléma kulcsa az ember, hosszútávú megoldása pedig ismét ---mint a repülésben---, hogy nincs. Ugyanis nem biztos, hogy személyzet minden esetben, (rész-)feladatban, "munkakörben kell akkorra, mire ezeket e védelmi problémákat akár csak részben megoldják: kb 10-15 és múlva.
Úgy tippeltük, hogy inkább egy (T-6x-T-90-ig)tank drónokkal védet 2-3 Armata-s harccsoport lesz költséghatékony.
Mert mielőtt elfelejtjük, hogy mi kell(és miről szól a háború): $ & & HUF ! ! !
 
* A töltési folyamat egy tipikusan jól automatizálható folyamat, amit a 130mm feletti kaliberben már kézzel nem nagyon lehet egy automata töltőhöz képest jelentős előnyöket nyújtó módon kihasználni.

* 1 fővel kevesebb személyzetet kell védeni, jelentősen kisebb belső teret !!!

* A tandem (egymás mögötti) elhelyezkedés esetén oldalról jóval több hely van az oldalsó védelem biztosítására.

* Ez a logisztikailag és mobilitás szempontjából elfogadható felső határnak tekintett 55 Tonna körüli súlyból az így megvalósítható kisebb méret szintén előnyösebb.

És most az "agymenés":
* A harckocsi legveszélyesebb irányai jó eséllyel meghatározhatók. Ismeretségemmel közösen a Sci-fik "feltölthető pajzs" elvében találtunk egy lehetséges jövőbeni megoldást ahol valamilyen (külső) robotok "pakolják/csoportosítják át" egy külső köténypáncélzat mögötti védelem jelentős részét.
Az űrhajók "+40%-ot a hátsó pajzsra!!!" klasszikus mondata lehet, hogy 1-2 évtizeden belül valóságos alakot ölt!
:)


* Az ágyúk űrméret növekedését nemes egyszerűséggel hülyeségnek tartottuk home-pub ( ;) ) megbeszélésen, mert ezzel a fegyverzettel kétszeres célpont méretet produkál, a páncélzat észszerű határon belüli(súly, bonyolultság ár) megvalósíthatósága nélkül.
Mindezt úgy, hogy az szenzorok/érzékelők villám-gyors fejlődését még rövidtávon belül sem lehet reálisan becsülni, ezzel együtt egy nagy célpont esélye a túlélésre rövid időn belül minimális lesz.

Nem nagyon látszik felpörögni az Armata gyártása.
Kis túlzással több repülőgépet gyártanak mint tankot.

Mindezen védettség probléma kulcsa az ember, hosszútávú megoldása pedig ismét ---mint a repülésben---, hogy nincs. Ugyanis nem biztos, hogy személyzet minden esetben, (rész-)feladatban, "munkakörben kell akkorra, mire ezeket e védelmi problémákat akár csak részben megoldják: kb 10-15 és múlva.
Úgy tippeltük, hogy inkább egy (T-6x-T-90-ig)tank drónokkal védet 2-3 Armata-s harccsoport lesz költséghatékony.
Mert mielőtt elfelejtjük, hogy mi kell(és miről szól a háború): $ & & HUF ! ! !

Mi ez a fegverzet rész?
 
A T-72 és a T-64 amikor megjelent a világ legjobban páncélozott és legnagyobb tűzerejű harckocsijainak számított...
Amikor a T-72-es, mint olcsó alternatíva a VSz-ben és a baráti államokban különféle jobb-rosszabb páncélzat kombinációkkal és konfigurációkkal a nyolcvanas évek elején elterjedt, az amerikai M1A1 Abrams volt a világon legjobban páncélzott harckocsi.
Egy huzagolt csövű, 105mm-es löveggel társítva. Később ezt a faktort az amerikaiak korrigálták.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a T-64/72 megjelenésekor a tűzerő - mozgékonyság - páncélvédelem hármasból messze nem a legutóbbi volt a legfontosabb.
A passzív páncélvédelem kérdésében messze nem a T-64/72 a leginkább helyénvaló példa.
 
  • Tetszik
Reactions: Bleroka
Amikor a T-72-es, mint olcsó alternatíva a VSz-ben és a baráti államokban különféle jobb-rosszabb páncélzat kombinációkkal és konfigurációkkal a nyolcvanas évek elején elterjedt, az amerikai M1A1 Abrams volt a világon legjobban páncélzott harckocsi.
Egy huzagolt csövű, 105mm-es löveggel társítva. Később ezt a faktort az amerikaiak korrigálták.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a T-64/72 megjelenésekor a tűzerő - mozgékonyság - páncélvédelem hármasból messze nem a legutóbbi volt a legfontosabb.
A passzív páncélvédelem kérdésében messze nem a T-64/72 a leginkább helyénvaló példa.

Ez egy tévhit.Még egyszer mondom: megjelenésükkor a legjobban védett harckocsik voltak és ez nem véletlen lett ilyen.Nagyon komolyan foglalkoztak az oroszok a védelem kérdesevel,csak kialakult az a sztereotípia,hogy az oroszoknak nem volt fontos a védelem.
 
Bárhogy is van, a jövő harckocsijában a fent vázolt hármas tagolásból a passzív páncélvédelem rovására kell a másik kettőt javítani.
 
Amikor a T-72-es, mint olcsó alternatíva a VSz-ben és a baráti államokban különféle jobb-rosszabb páncélzat kombinációkkal és konfigurációkkal a nyolcvanas évek elején elterjedt, az amerikai M1A1 Abrams volt a világon legjobban páncélzott harckocsi.
Egy huzagolt csövű, 105mm-es löveggel társítva. Később ezt a faktort az amerikaiak korrigálták.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a T-64/72 megjelenésekor a tűzerő - mozgékonyság - páncélvédelem hármasból messze nem a legutóbbi volt a legfontosabb.
A passzív páncélvédelem kérdésében messze nem a T-64/72 a leginkább helyénvaló példa.
Ez egy tévhit.Még egyszer mondom: megjelenésükkor a legjobban védett harckocsik voltak és ez nem véletlen lett ilyen.Nagyon komolyan foglalkoztak az oroszok a védelem kérdesevel,csak kialakult az a sztereotípia,hogy az oroszoknak nem volt fontos a védelem.

Kicsit elbeszéltek egymás mellett.
  • Megjelenésekor valójában eszméletlen erős volt a T-64A. De az az első M1 változat előtt vagy 10 évvel volt.
  • Az M1A1 páncélzata meg tudtommal azonos volt az M1IP-jével. Csak végre megkapta a 120 mm-es löveget. Az M1IP-nek volt egy M900 APFDS az M833 helyett.

  • Csakhogy a T-64A felett is eljárt az idő, jött a B és a BM és BV (mindig összekeverem melyikből készült sok). Ezek védelme valahol a Leo2A1 és az A4 között járt.
Allesmor arra utalt, hogy az automata töltős harckocsikkal elért kisebb tömeg és mégis elég erős védelem az, ami tartható és követhető. Azok még hízhatnak 55 tonna tájára ma már, de ott game over.

Egy Leo2 és M1 méretű harkocsi már a 70 tonnát karcolja fullra töltve. Ez már most túl nehéz. Az 55 tonnás hk útvonalát is eléggé meg kell választani...
 
Amikor a T-72-es, mint olcsó alternatíva a VSz-ben és a baráti államokban különféle jobb-rosszabb páncélzat kombinációkkal és konfigurációkkal a nyolcvanas évek elején elterjedt, az amerikai M1A1 Abrams volt a világon legjobban páncélzott harckocsi.
Egy huzagolt csövű, 105mm-es löveggel társítva. Később ezt a faktort az amerikaiak korrigálták.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a T-64/72 megjelenésekor a tűzerő - mozgékonyság - páncélvédelem hármasból messze nem a legutóbbi volt a legfontosabb.
A passzív páncélvédelem kérdésében messze nem a T-64/72 a leginkább helyénvaló példa.

Ez egy tévhit.Még egyszer mondom: megjelenésükkor a legjobban védett harckocsik voltak és ez nem véletlen lett ilyen.Nagyon komolyan foglalkoztak az oroszok a védelem kérdesevel,csak kialakult az a sztereotípia,hogy az oroszoknak nem volt fontos a védelem.

Elnézést, hogy beleszólok, a magam részéről azt gondolom, mindkettőtöknek igaza van, de kicsit elbeszéltek egymás mellett.
A T-64 (1967) és a T-72 (1973) megjelenésekor valóban messze a legjobb harckocsik voltak, értve ezalatt a legnagyobb tűzerővel rendelkező, legvédettebb, legmozgékonyabb harckocsi szerepét. Nyugaton ekkor csak M60 és Leopard 1 harckocsik voltak, messze alacsonyabb képességekkel. A gyors válasz (1978 Leopard 2, 1980 M1 Abrams) után az oroszok is léptek (T-80B 1976, T72B 1985, T-80U 1985), reaktív páncéllal, új lőszerekkel, erősebb meghajtással. Tekintve hogy dúlt a hidegháború, nincs okunk azt feltételezni, hogy az oroszok hagyták volna legyőzni magukat a legfontosabb szárazföldi fegyverrendszer esetében. Tehát igyekeztek megtartani korábbi előnyüket a harckocsiépítés területen ezen típusokkal.
Az, hogy védettség fokozása érdekében a tömeg elszállt a 90-es években (elsősorban a nyugati harckocsiknál), az egy technikai-konstrukciós probléma következménye volt: Az eleve nagyobb méretű harckocsik páncélvédelmének fokozása jóval nagyobb tömeget igényelt, mint a kis méretű orosz harckocsiké.
Az is igaz, hogy az oroszok reaktív védelmi megoldásai (Kontakt ERA) működtek, míg nyugaton csak hagyományosabb (NERA és egyéb kompozit szerkezetek) jelentették az előrelépést.
Tehát mindkettőtöknek igaza van, hisz valóban lehet 50-55 tonna környékén megfelelő védettségű harckocsit kialakítani, de annak akkorának kell lenni, mint az orosz harckocsik, de nyugati minőségű fegyverzettel és komplikáltabb páncélvédelemmel. A nyugatiak ebbe az irányba nem fejleszthetőek (nem lehetnek kisebbek), az oroszok meg egyéb területen vannak lemaradva (gazdasági okokból). Az orosz válasz a T-14 lehet, nagyobb teljesítményű ágyúval.
 
Kicsit elbeszéltek egymás mellett.
  • Megjelenésekor valójában eszméletlen erős volt a T-64A. De az az első M1 változat előtt vagy 10 évvel volt.
  • Az M1A1 páncélzata meg tudtommal azonos volt az M1IP-jével. Csak végre megkapta a 120 mm-es löveget. Az M1IP-nek volt egy M900 APFDS az M833 helyett.

  • Csakhogy a T-64A felett is eljárt az idő, jött a B és a BM és BV (mindig összekeverem melyikből készült sok). Ezek védelme valahol a Leo2A1 és az A4 között járt.
Allesmor arra utalt, hogy az automata töltős harckocsikkal elért kisebb tömeg és mégis elég erős védelem az, ami tartható és követhető. Azok még hízhatnak 55 tonna tájára ma már, de ott game over.

Egy Leo2 és M1 méretű harkocsi már a 70 tonnát karcolja fullra töltve. Ez már most túl nehéz. Az 55 tonnás hk útvonalát is eléggé meg kell választani...

Nincs értelme arról beszelni,hogy majd 10 és 20 évvel a T-72 és a T-64 után mi jelent meg.Arra ott van a T-72B meg a T-80 és változatai.Nem jelenthető az ki,hogy gyengén védettek lettek volna az orosz harckocsik vagy,hogy ne lett volna fontos a védelem.
 
A T-64A idején (1970-) a legvédettebb nyugati harckocsi nem az M60 meg a Leopárd 1 volt hanem a Chieftain.
A T-64A közepes méretű harckocsiként nagyobb védelemmel, tűzerővel, és mozgékonysággal rendelkezett , mint az akkori legjobb NATO nehéz harckocsi.
Szerintem az Armata ma ugyan ilyen volumenű előre lépés.

A szovjet harckocsikkal összemérhető tudású nyugati tankok pedig ekkor jelentek meg:
M1A1 1985 (M1IP 1984-ben, de az tűzereje miatt esélytelen volt)
Leopárd 2A4 1985 (A régebbiek páncélzata nem volt elégséges)
Challenger 1983 (Jó indulattal elégséges)

Szovjet ellenfelek:
T-64B 1976
T-72B 1985
T-80B 1978
T-80BV 1985
T-80U 1985

Ha ezek mellé odaírnám a gyártott darabszámokat is, akkor látható lenne , hogy a NATO-nak tankcsatában semmi esélye sem volt az SZU ellen.
 
A T-64A idején (1970-) a legvédettebb nyugati harckocsi nem az M60 meg a Leopárd 1 volt hanem a Chieftain.
A T-64A közepes méretű harckocsiként nagyobb védelemmel, tűzerővel, és mozgékonysággal rendelkezett , mint az akkori legjobb NATO nehéz harckocsi.
Szerintem az Armata ma ugyan ilyen volumenű előre lépés.

A szovjet harckocsikkal összemérhető tudású nyugati tankok pedig ekkor jelentek meg:
M1A1 1985 (M1IP 1984-ben, de az tűzereje miatt esélytelen volt)
Leopárd 2A4 1985 (A régebbiek páncélzata nem volt elégséges)
Challenger 1983 (Jó indulattal elégséges)

Szovjet ellenfelek:
T-64B 1976
T-72B 1985
T-80B 1978
T-80BV 1985
T-80U 1985

Ha ezek mellé odaírnám a gyártott darabszámokat is, akkor látható lenne , hogy a NATO-nak tankcsatában semmi esélye sem volt az SZU ellen.
Harkocsikkal nem is. Emiatt volt az, hogy mindenre ami repült és mozgott ATGM-et tettek. Bo-105, Gazelle, Humvee és n+1 APC alvázra.
 
molnibalage

"Harkocsikkal nem is. Emiatt volt az, hogy mindenre ami repült és mozgott ATGM-et tettek. Bo-105, Gazelle, Humvee és n+1 APC alvázra."

Pontosan!
Ezért kerültek föl a reaktív téglák a szovjet tankokra.
 
Nincs értelme arról beszelni,hogy majd 10 és 20 évvel a T-72 és a T-64 után mi jelent meg.Arra ott van a T-72B meg a T-80 és változatai.Nem jelenthető az ki,hogy gyengén védettek lettek volna az orosz harckocsik vagy,hogy ne lett volna fontos a védelem.
Azt azért ne feledd, hogy a passzív páncélvédelem önmagában eléggé relatív.
Ránézel egy T-64/72/80 harckocsi páncélvastagságára, konstrukciójára, rétegeire, szögeire, miegyébre és levonsz egy valamilyen egzakt következtetést.
De ez még csak a páncél volt.
És mi a helyzet az azt leküzdeni igyekvő fegyverzettel?
A passzív páncélvédelmet mindig az azt leküzdeni igyekvő fegyverrendszer relációjában kell vizsgálni.

Ezért teljesen mindegy, hogy egy harckocsi 55 vagy 75 tonnás, mert mindegyik leküzdhető, csak a nehezebb az több korlátozással bír, mint összes haszonnal.

Igen, elismerem, hogy anno a T-64-es a 105mm-es NATO huzagolt csövű harckocsi lövegek, Milan, HOT és korai TOW rakéták korában még megfelelő páncélvédelemmel bírt, de a Hellfire, növelt robbanófejes Maverick és az L/45-ös 120mm-es simacsövű Rheinmetall lövegek űrméret alatti lövedékeivel szemben már nem.

Így igen, harckocsiról harckocsira a szovjetek is valóban mindent megtettek a páncélvédelem kérdésében, de elhárító fegyverzet tekintetében nagyon hamar átlépett felettük a NATO. Maradt tehát a mozgékonyság és a tűzerő.

Én azt mondom, hogy a hét futógörgős Leopard 2 teknő jó lesz a Leopard 3-nak is, ezzel nincs gond.
1500 lóerő helyett kell 1800-2000 lóerő vészüzemi csúcs teljesítmény, 55 tonna, szélesebb lánctalpak a mégalacsonyabb talajmyomáshoz, 135mm kompromisszumos űrméret, de semmiképp nem engednék az L/55 kaliberhosszból.
A 2000m/sec torkolati sebességet el kell érni.

Az embernélküli toronynak szemből és oldalról minden eddiginél laposabbnak kell lennie.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed
Allesmor Obranna

"Így igen, harckocsiról harckocsira a szovjetek is valóban mindent megtettek a páncélvédelem kérdésében, de elhárító fegyverzet tekintetében nagyon hamar átlépett felettük a NATO. "

Hát ez konkrétan nem igaz!
A hideg háború 45 évig tartott, a T-64A meg az RM120 között meg van 15 év. Ez már önmagában a hidegháború harmada.
Mire az RM120 elterjedt addigra jöttek az előbb felsorolt modernebb szovjet tankok, amiket DM13/23/33-al meg M829-el lényegében szemből nem lehetett kilőni.
Az AGM-114 A-F-ig nem volt képes leküzdeni szemből a modernebb szovjet tankokat. (1982-1992-ig).
Az AGM-65 meg csak merev szárnyú technikán volt, és nem lehetett belőle sokat föltenni egy gépre.
Szerintem a szovjetek előnye a harckocsik tekintetében kitartott a hidegháború végéig!
 
Azt azért ne feledd, hogy a passzív páncélvédelem önmagában eléggé relatív.
Ránézel egy T-64/72/80 harckocsi páncélvastagságára, konstrukciójára, rétegeire, szögeire, miegyébre és levonsz egy valamilyen egzakt következtetést.
De ez még csak a páncél volt.
És mi a helyzet az azt leküzdeni igyekvő fegyverzettel?
A passzív páncélvédelmet mindig az azt leküzdeni igyekvő fegyverrendszer relációjában kell vizsgálni.

Ezért teljesen mindegy, hogy egy harckocsi 55 vagy 75 tonnás, mert mindegyik leküzdhető, csak a nehezebb az több korlátozással bír, mint összes haszonnal.

Igen, elismerem, hogy anno a T-64-es a 105mm-es NATO huzagolt csövű harckocsi lövegek, Milan, HOT és korai TOW rakéták korában még megfelelő páncélvédelemmel bírt, de a Hellfire, növelt robbanófejes Maverick és az L/45-ös 120mm-es simacsövű Rheinmetall lövegek űrméret alatti lövedékeivel szemben már nem.

Így igen, harckocsiról harckocsira a szovjetek is valóban mindent megtettek a páncélvédelem kérdésében, de elhárító fegyverzet tekintetében nagyon hamar átlépett felettük a NATO. Maradt tehát a mozgékonyság és a tűzerő.

Én azt mondom, hogy a hét futógörgős Leopard 2 teknő jó lesz a Leopard 3-nak is, ezzel nincs gond.
1500 lóerő helyett kell 1800-2000 lóerő vészüzemi csúcs teljesítmény, 55 tonna, szélesebb lánctalpak a mégalacsonyabb talajmyomáshoz, 135mm kompromisszumos űrméret, de semmiképp nem engednék az L/55 kaliberhosszból.
A 2000m/sec torkolati sebességet el kell érni.

Az embernélküli toronynak szemből és oldalról minden eddiginél laposabbnak kell lennie.

Megfelelő védelmük volt a kor fegyvereivel szemben.Az,hogy te azt mondod,hogy jó akkor nézzük a következő generációt az nem fer,főleg úgy nem,hogy eg T-72B ERA-val soh nem lősz át semmilyen 105-ös löveggel dem még az akkori 120-asokkal sem.Ja,hogy a T-70B ERA-val az már a 80-as évek közepe vége.
 
Allesmor Obranna

"Így igen, harckocsiról harckocsira a szovjetek is valóban mindent megtettek a páncélvédelem kérdésében, de elhárító fegyverzet tekintetében nagyon hamar átlépett felettük a NATO. "

Hát ez konkrétan nem igaz!
A hideg háború 45 évig tartott, a T-64A meg az RM120 között meg van 15 év. Ez már önmagában a hidegháború harmada.
Mire az RM120 elterjedt addigra jöttek az előbb felsorolt modernebb szovjet tankok, amiket DM13/23/33-al meg M829-el lényegében szemből nem lehetett kilőni.
Az AGM-114 A-F-ig nem volt képes leküzdeni szemből a modernebb szovjet tankokat. (1982-1992-ig).
Az AGM-65 meg csak merev szárnyú technikán volt, és nem lehetett belőle sokat föltenni egy gépre.
Szerintem a szovjetek előnye a harckocsik tekintetében kitartott a hidegháború végéig!

azért a Milan Afganisztánban elég mély benyomást tett az orosz tankokra...
egy T72b esetében sem igazán látom, hol az előny a leo2a4-hez
 
dudi

Amúgy az ATGM-ekkel is ez a helyzet, ha szemből való kilövést nézünk.
A TOW vagy a Milan már megjelenésekor is elégtelen volt.
Mire megjelent a TOW 2 meg a Milan 2 addigra már jött az ERA korszak.
Az ERA ellen is hatékony TOW2A 1988-ban jelent meg!
A Milan 2T meg 1993-ban.....
A minden szovjet tankra veszélyes TOW2B szintén 1993-ban....
 
speziale

Mondanám, hogy beszélgess a török Leopárd 2A4 kezelő személyetekkel arról, hogy mi a véleményük az 1980's évekből származó Fagot-ról/Konkurs-ról, de már nem tudsz. Szegények elporladtak....
Oldalról az ATGM legyőzi a tankot. Ez a minimum elvárás feléjük.
T-55-el is ki tudtak lőni M1-et, oldalról. Ebben sincsen semmi csoda. Szerintem.