M
molnibalage
Guest
Amikor a T-72-es, mint olcsó alternatíva a VSz-ben és a baráti államokban különféle jobb-rosszabb páncélzat kombinációkkal és konfigurációkkal a nyolcvanas évek elején elterjedt, az amerikai M1A1 Abrams volt a világon legjobban páncélzott harckocsi.
Egy huzagolt csövű, 105mm-es löveggel társítva. Később ezt a faktort az amerikaiak korrigálták.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a T-64/72 megjelenésekor a tűzerő - mozgékonyság - páncélvédelem hármasból messze nem a legutóbbi volt a legfontosabb.
A passzív páncélvédelem kérdésében messze nem a T-64/72 a leginkább helyénvaló példa.
Ez egy tévhit.Még egyszer mondom: megjelenésükkor a legjobban védett harckocsik voltak és ez nem véletlen lett ilyen.Nagyon komolyan foglalkoztak az oroszok a védelem kérdesevel,csak kialakult az a sztereotípia,hogy az oroszoknak nem volt fontos a védelem.
Kicsit elbeszéltek egymás mellett.
- Megjelenésekor valójában eszméletlen erős volt a T-64A. De az az első M1 változat előtt vagy 10 évvel volt.
- Az M1A1 páncélzata meg tudtommal azonos volt az M1IP-jével. Csak végre megkapta a 120 mm-es löveget. Az M1IP-nek volt egy M900 APFDS az M833 helyett.
- Csakhogy a T-64A felett is eljárt az idő, jött a B és a BM és BV (mindig összekeverem melyikből készült sok). Ezek védelme valahol a Leo2A1 és az A4 között járt.
Egy Leo2 és M1 méretű harkocsi már a 70 tonnát karcolja fullra töltve. Ez már most túl nehéz. Az 55 tonnás hk útvonalát is eléggé meg kell választani...