Én annyiban támogatnám @dudi harcát, mégha itt a számokkal szembeállított hisztinek is lett titulálva, hogy ő alapvetően a nyers ismeretekkel kapálózott mégha nem is számokban. Egy adott Rha egyenértékű anyag is önmagánál jóval többre képes, ha üreges(légréses) kialakításban helyezik el. És ennek a legfőbb oka az így elért nagyobb megteendő behatolási hosszon kívül amit azonos anyagmennyiséggel lehet elérni, az a többszöri közegváltás.
Egy sima acél, üreg, acél kompozíció esetén is háromszori a közegváltás még az esetleges negyedik behatolás utáni előtt. A folyamatok gyorsak, de nem gyorsabbak mint egy kumulatív sugár esetén, így nem számolnék az energiaátadás kapcsán kevésbé teljesülő folyamatokkal. Az első becsapódáskor adott energiával, adott felületen ad le energiát a lövedék, ami mechanikai hatásban(lyukképzés és a penetrátor roncsolása), hőmérsékletben leadott energiamennyiségben, súrlódásban a behatolás után a penetrátor hosszán történik.
Aztán ennek megszűntével az üregbe lépéskor az anyagba le nem adható, tehát további mozgási energia biztosító energiamennyiség fog felszabadulni, a légrésben hő és esetleges anyagveszteség formájában, miközben az orrész már szabad, légnemű közegben halad, a penetrátor 'nyele' még mindig a páncél fogságában van. Itt ugye a penetrátor anyagában keletkező hőmennyiség deformálhatja a fenti, @ozymandias által felvetett folyamatokban a behatolás irányát meghatározó anyagot is, valamint akár szorító hatást is generálhat, ezzel lassítva a lövedéket. A lövedék anyaga is ezen helyzetben extrém terhelésnek van kitéva, hiszen az orr már képes kitágulni a hőleadással és akár ezzel roncsolódhat is ha anyagot veszít esetleges repedések miatt, míg a továbbí része még izzik felfelé, amikor becsapódik harmadik közegváltásként az újabb anyagmennyiségbe.
Itt a még hátul mindig folyamatban levő mozgási energia mechanikai és hőenergiává alakulásán és leadásán kívül bekövetkezik egy újabb ütköző fázis. Ha az első két fokozatban deformálódott a penetrátor orra, az máris megváltoztathatja a második rétgben a penetrátor haladási irányát, így feszültséget teremtve a rúdban, ami ennek következtében megszorulhat, eltörhet(csak a még hordozott energiamennyiség függvénye), vagy újabb mechanikai és hőenergia leadása után átüthet, ezzel negyedik közegbe lépve, ismét kitágulva, repeszesedhet, tüzet okozhat, etc.
Szóval Leopard 2A0, A1 esetében ha a korai protók üreges páncélján túllépve esetleg anyagban mérve 350 mm volt is amit összehoztak, ennél jóval komolyabb anyagösszetételben, titán-wolfrám ötvözetek, NERA elemek tekintetében 860 mm LOS aligha lehet csak ennyi. A NERA a beérkező elemek hőmennyiségére reagál tágulással, ezzel elmozdítva a fémet a lehető leghosszabb felületével a beérkező lövedék irányába. Egy felizzott penetrátor hőjére ugyanúgy reagál, mint egy kumulatív sugár hőjére, mégha a nyíllövedék lassabb is. Mégha kisebb mértékű is a reakció, akkor is az összes rétegben a lehető legjobb mértékben meg kell történnie az összes közegváltásnak, ami jelentős energialeadással jár. Még a mechnikai különbségek ellenére is elfogadhatóbb számomra a sok helyen hivatkozott 600-620-640(hol mennyi) mm KE érték emiatt, főleg mert a wolfrám hozzáadásával hatalmas sűrűségű réteg(ek)en kell áthaladnia a lövedéknek, ahol ugye akár olvadási pont előtt 3422 c°-ig képes átalakult hőenergiát elnyelni az anyag. Persze kérdés, hogy elégséges ideig tartózkodik-e benne a lövedék ehhez, de a lényeg, hogy hatalmas energia elnyelésére alkalmas anyag.
A többszöri becsapódás, kitágulás, bacspódás, kitágulás láncolata pedig folyamatosan károsíthatja a lövedék behatoló képességét.
Egy sima acél, üreg, acél kompozíció esetén is háromszori a közegváltás még az esetleges negyedik behatolás utáni előtt. A folyamatok gyorsak, de nem gyorsabbak mint egy kumulatív sugár esetén, így nem számolnék az energiaátadás kapcsán kevésbé teljesülő folyamatokkal. Az első becsapódáskor adott energiával, adott felületen ad le energiát a lövedék, ami mechanikai hatásban(lyukképzés és a penetrátor roncsolása), hőmérsékletben leadott energiamennyiségben, súrlódásban a behatolás után a penetrátor hosszán történik.
Aztán ennek megszűntével az üregbe lépéskor az anyagba le nem adható, tehát további mozgási energia biztosító energiamennyiség fog felszabadulni, a légrésben hő és esetleges anyagveszteség formájában, miközben az orrész már szabad, légnemű közegben halad, a penetrátor 'nyele' még mindig a páncél fogságában van. Itt ugye a penetrátor anyagában keletkező hőmennyiség deformálhatja a fenti, @ozymandias által felvetett folyamatokban a behatolás irányát meghatározó anyagot is, valamint akár szorító hatást is generálhat, ezzel lassítva a lövedéket. A lövedék anyaga is ezen helyzetben extrém terhelésnek van kitéva, hiszen az orr már képes kitágulni a hőleadással és akár ezzel roncsolódhat is ha anyagot veszít esetleges repedések miatt, míg a továbbí része még izzik felfelé, amikor becsapódik harmadik közegváltásként az újabb anyagmennyiségbe.
Itt a még hátul mindig folyamatban levő mozgási energia mechanikai és hőenergiává alakulásán és leadásán kívül bekövetkezik egy újabb ütköző fázis. Ha az első két fokozatban deformálódott a penetrátor orra, az máris megváltoztathatja a második rétgben a penetrátor haladási irányát, így feszültséget teremtve a rúdban, ami ennek következtében megszorulhat, eltörhet(csak a még hordozott energiamennyiség függvénye), vagy újabb mechanikai és hőenergia leadása után átüthet, ezzel negyedik közegbe lépve, ismét kitágulva, repeszesedhet, tüzet okozhat, etc.
Szóval Leopard 2A0, A1 esetében ha a korai protók üreges páncélján túllépve esetleg anyagban mérve 350 mm volt is amit összehoztak, ennél jóval komolyabb anyagösszetételben, titán-wolfrám ötvözetek, NERA elemek tekintetében 860 mm LOS aligha lehet csak ennyi. A NERA a beérkező elemek hőmennyiségére reagál tágulással, ezzel elmozdítva a fémet a lehető leghosszabb felületével a beérkező lövedék irányába. Egy felizzott penetrátor hőjére ugyanúgy reagál, mint egy kumulatív sugár hőjére, mégha a nyíllövedék lassabb is. Mégha kisebb mértékű is a reakció, akkor is az összes rétegben a lehető legjobb mértékben meg kell történnie az összes közegváltásnak, ami jelentős energialeadással jár. Még a mechnikai különbségek ellenére is elfogadhatóbb számomra a sok helyen hivatkozott 600-620-640(hol mennyi) mm KE érték emiatt, főleg mert a wolfrám hozzáadásával hatalmas sűrűségű réteg(ek)en kell áthaladnia a lövedéknek, ahol ugye akár olvadási pont előtt 3422 c°-ig képes átalakult hőenergiát elnyelni az anyag. Persze kérdés, hogy elégséges ideig tartózkodik-e benne a lövedék ehhez, de a lényeg, hogy hatalmas energia elnyelésére alkalmas anyag.
A többszöri becsapódás, kitágulás, bacspódás, kitágulás láncolata pedig folyamatosan károsíthatja a lövedék behatoló képességét.
