De ha egyértelművé válik,hogy harckocsi akkor sem vagy közelebb,mert a távolságot ugyan úgy nem ismered.Amit tudsz az az,hogy nagyjából veled szemben 800 méternél messzebb van egy harckocsi.Így soha nem lesz találat.Ezt még a fotelból is át kéne látni.Láttál már harckocsi irányzékot?Megmutatom, ilyen(T-62):
Nincs közelebb az ember, mi? Szerinted azok a vonalak csak úgy véletlenszerűen vannak az irányzékra rajzolva, nincs közük a lövedékek ballisztikájához?
Na, most már látod, hogy a felső vonalat a fényforrásra téve a nyíllövedék ballisztikájából adódóan bőven lefeded az éjszakai harc még a luna lámpán kívülre eső távolságát is, ha az ellen aktív infrával dolgozik rátok.
Képzeld el,hogy ebbe kéne beleillesztened egy olyan fényfoltot ami kitakarja az egész latómezőt.Amiről beszélsz az marhaság.
Honnan veszed hogy az egész látómezőt kitakarja a fényfolt? Ki mondta ezt neked?
Te vádolsz itt embereket marhaságok állításával, míg ugyanitt full komolyan mondod az ilyen alaptalan ferdtéseket, meg az olyasmiket, hogy a Leopard-1 torony oldala megfogja a nem hogy a T-55 100mm-es páncélgránátját, hanem 115-125-ös nyíllövedékeket is.
Agyrém...
Nem elég egyszerre egy műszert figyelned,hisz a lézertávmérő értéke nem az iranyzóoptikában jelenik meg.Nincs számítógépes automatikzált tűzvezető rendszer és még sorolhatnám.Összességében a szovjet harckocsik ilyen téren nagyon le voltak maradva.
Ez baromság. Ez a félkör itt felül a T-72 irányzékán szerinted micsoda? Mikor lézerrel távotmérsz, a gép azonnal állítja az irányzékot, amit ott fent a látómeződ tetején ki is jelez, a tűzkész állapottal együtt.
Ugyanez megvan a T-64 és T-80 változatok modernebb optikai/tűzvezető rendszerein is, csak más kivitelezésben.
Aktív éjjellátó volt a szovjet harckocsikon ami rendelkezett passzív üzemmóddal de csak 400 méteres latótávval.A 70-es evektől nyugaton már kizarólag passzív üzemmódú éjjellátókat kezdtek alkalmazni 1000+ látótávval.Előtte nekik is olyan aktív éjjellátóik voktak amik rendelkeztek apsszív üzemmóddal.Nyugaton már a 70-es evek elejen megjelentek a digitális tűzvezető rendszerek...
Ez is büdös nagy csúsztatás. Fogtad a lehető legrosszabb időjárási és csillagászati körülmények alatt mért adatot, beböfögted ide és abszolút igazságnak jelenteted ki, papagájként ismételgetve.
De most komolyan, 2021-et írunk, ha csak angolul beszél az ember akkor is létezik a tankograd, ha németül akkor kotsch.de - mi a f_szért kell 20-30 éves mítoszokat tolni mások arcába szent meggyőződéssel?!
With contributions by Mike Ennamorato, including this introduction. Although the T-80 is mostly remembered in the Western worl...
thesovietarmourblog.blogspot.com
Ide beillesztem az infrákra vonatkozó részt:
TPN-1-49-23
The L-4A spotlight has an aperture diameter of 305 mm, smaller than the spotlights for the M60A1 and the Chieftain. The Chieftain's spotlight, for instance, has an aperture diameter of a staggering 570 mm, and consumes 2 kW of power. This is admittedly quite beneficial for searching for targets, because although the beam itself is only about 570 mm in diameter, dust, water vapor and smoke in the air help dissipate the light and increases ambient light levels, and illuminating a reflective object such as the ground will generate a bigger lit up spot. But despite the huge size and power of the spotlight, the nightsight on the Chieftain has an identification distance of just 1000 m. Despite using a much, much less powerful spotlight, the performance of the TPN-1-43-29 is quite close, with the ability to identify tank-type targets at around 800 m. The passive setting allows the same target to be spotted at ranges of up to 800 m if the ambient light is no less than 0.005 lux, which is the typical brightness of a moonless, starlit night with clear skies. Clarity and spotting distance improves with increasing brightness. The identification distance is expanded to around 1,000m on moonlit nights, and it is possible to spot tanks at distances of more than 1,300 m during dark twilight hours, although low magnification and mediocre resolution complicates viewing beyond that range. This level of performance is on par with the best Western equivalents of the mid to late 60's, but for 1976, the TPN-1-49-23 was simply no longer competitive. It did, however, have light intensification technology, which tanks like the M60 did not have until 1977.
Ja, hogy csillagfényes éjszakában passzívban is ellát 800-ra, holdfényben 1000-re, szürkület sötétebb időszakában meg 1300-ra.
Jobb mint a nyugati technikák? Nem - de közel sem olyan borzalom, mint aminek te it beállítod.
TPN-3-49
The maximum identification distance of a tank-type target is 1,300 meters in the active channel, and 850 meters in the passive channel under lighting conditions no brighter than 0.003 lux. This figure will increase as ambient light gets brighter, but an important point to take is that the amount of ambient light needed to achieve the 850 m identification distance - 0.003 lux - is lower than the 0.005 lux standard by which the performance of the TKN-3 is measured by. This essentially means that on the same night, the gunner will be able to see about a half kilometer further than the commander. Although the TPN-3-49 appears to be less capable than the gunner's IR sight on the British Chieftain with its 1000-meter nominal identification range, it's worth noting that that system uses a 2 kW spotlight that has a diameter of around 570 mm.
A T-64/72/80-on a TNP1-49-23-at váltó -3-49 már tudta az 1300-at aktívban, 850-et passzívban.
Sőt, lapot húzok; A T-62 cikkből kiemelve, a passzív módról:
The T-62 medium tank, known under the factory product code of Object 166, formally entered service in the Soviet Army on the 12th of...
thesovietarmourblog.blogspot.com
TPN1-41-11
The infrared light supplied by the spotlight is converted by the sight and amplified by the image intensifier tube, allowing the gunner to identify a tank-type target at distance of around 800 meters, which is not outstanding, but not worse than its immediate counterparts.
This figure is corroborated by the U.S Department of the Army Operator's Manual for the T-62, which notes on page 3-12 that the L-2G spotlight provides the gunner with ability to successfully engage targets at a range of 800 m.
In the passive mode, its image intensification system achieves a nominal maximum identification distance of no less than 400 meters for a tank-type target under lighting conditions of no less than 0.005 lux, corresponding to a cloudless, starlit night. This level of performance was only matched almost two decades later in 1977 by the M60A1 RISE Passive with the M32E1 passive sight, which allowed tanks to be identified from a distance of not less than 500 meters in starlight conditions without illumination, as stated in the report "M60A1, M60AI RISE, and M60A1 RISE (Passive) Series Tanks, Combat, Full-Tracked 105-MM Gun - Update System Assessment". This is despite the use of a newer S-20ER multialkali photocathode (ER - extended red response) instead of the older 6914 series S-1 of the M32 sight. The very minor advantage of the M32E1 sight can be attributed to the shortcomings of the S-20ER photocathode, as it is very similar to older photocathodes in terms of resolution degradation at the edges of the image (4-5 times worse than at the center) despite the presence of an MCP, and the gain is not better than that of the S-1 photocathode in a TPN-1. The resolution of the S-20ER photocathode is 32-35 lp/mm, no better than an S-1 photocathode.
Szóval lehet azt írni, hogy a nyugati hőképalkotós gépek ellen az átlag szovjet harckocsi jócskán le van maradva éjszakai célfelderítésben - és még igazunk is lesz. Azt is lehet írni, hogy nagy általánosságban a nyugati éjjellátok szofisztikáltabb műszerek voltak, mint szovjet társaik - de azért ne essünk már át a ló túloldalára teljesen irreális számokat dobálva, mikor az interneten tengernyi anyag van ami cáfol minket.
