Szóval a nyugati tankok a védekezésre készültek,lehetőleg nagy lótávrol,a 60as években.L7 löveg megfelelő irányzórendszerrel elég pontos volt,hogy 5km-röl eltaláljon egy tankot.Ehez nem sabotot,vagy páncélgránátot,hanem kumulativ és HESH gránátot használtak volna.Ezek pct képessége nem függ a lőtávtol.Közös jellemzőjük,hogy jóféle sztereotávmérős optikai rendszerrel látták el őket.Szintén közös jellemzőjük a szovjet tankoknál nagyobb függőleges csőmozgás.-10 és +20 jellemzően.Előbbinek nagy jelentősége van a manőverező harcban az un. testfedezett lőállás felvételénél.Ez azt jelenti,hogy a terepegyenetlenségek ellenséghez képest hátsó lejtőin foglalnak lőállást,és csak a torony egy vékony része látszik ki mógüle.Ha jó lőállást találtak,kevesebb,mint 1 méteres kis csikot lőhetett az ellen,ami ráadásul igen lapos szögben találhatott csak el-kivéve a lövegpajzsot,ami viszont elég erősre csináltak.Oldalrol nagyon jol látszik,hogy mennyire erre a taktikára hegyezték ki a Leo 1/AMX30,de még az amcsi Patton sorozatú tankokat is.De a Merkava I/II/III igenlapos,korábbi változatokon ráadásul igen keskeny tornya is ehez a módszerhez lett optimalizálva.73as háborúban meg jol bevált ez a taktika.
Vagyis a hk manőverező harc alatt egyáltalán nem a nyilt mezőn egymásnak rohanó tankok tömegét értették,hanem mind védelemben,mind támadásban (hevenyészett) lőállástol lőállásig való lehetőleg rejtett útvonalon való rohangászásnak.(persze védelembe mindenki törekedett volna jol kiépitett lőállások kialakitására,de mindkétoldal arra számitott,hogy a manőverek intenzitása miatt ezek kiépitésére sokszor nem lesz idő)