"
Ha jól emlékszem a 70-es években jött koncepcióváltás..."
Terv dátum:
1970
...
Emlékszünk, az 50-es években még amerikaiak is minden fűszálra atomot akartak dobni. Ilyen szempontból ott is a 60-70-es évek hoztak lenyugvást. A te kezed munkáját dicsérő, ,
,A Magyar Néphadsereg páncéltörő fegyverei az 1980-as években" c. írásban is szerepel a 31. oldalon egy 1980-as hadijáték terve, melyben az előkészítő munka utáni első feladat egy 3 hetes, 600-750km mély,
erődített területeken áttörő hadművelet megtervezése
atomfegyver használata nélkül. Atomcsapásra a második támadóműveletben tervezésében van felhatalmazás, hogy az így lefogott ellenséges erők hiányában a 20 nap alatt le lehessen zavarni egy 1100km mély műveletet.
Tehát itt már mindenképpen látszik a váltás utáni doktrínához igazodás.
Körbekérdeztem olyanoknál, akik ebben sokkal jobban otthon vannak. A váltás konkrétan a 70-es évek közepén kezdődött, szemléltető példája a Západ-77 hadgyakorlat és annak lefolyása, eredményei:
Atomhasználat csak azután következett be, hogy a ,
,Vörös" oldal ellentámadásba ment át, és jelentős fölényt kezdett elérni. A "Kék" oldal a vereségéhez közeledve atomcsapások kiváltását kezdte tervezni, amit a ,,Vörös" megelőző csapással akart meghiúsítani. Az eredmény gyakorlatilag egyidejű atomcsapások és elképesztő fejetlenség lett mindkét oldalon.
Innentől kezdve látták, hogy erőfölényből preferálandó alternatíva az, ha tömegpusztító fegyver használata nélkül fejlesztik ki a támadást, hisz az ellenség válaszcsapása esetén a saját oldal is borzalmas árat fizet az eszkalációért.
Gondolom ez nem okoz problémát:
Sajnálatos módon a doktrínaváltás konkrét irányelvei/parancsai/utasításai/dokumentumai még titkosak, mivel nem telt el az 50 év és még nem kerültek a titkosítást feloldó bizottság elé...
A doktrínaváltásnak voltak más következményei is: Elvégre nem lehetett többé rutinszerűen számolni atomfegyverrel mondjuk egy védelemre komolyabban berendezkedett század megsemmisítésére, ezért új, konvencionális megoldások kellettek a problémára. Az egyik a tüzérség mennyiségének, minőségének növelése - mind a csövek számát, mind harceljárásait tekintve. Másik lett volna a BMPT program amit elkaszáltak.
Az eredmény a hadműveleti tempó általános lassulása, amit az 1980-as hadijátékon is látunk. Korábban azt gondolták, hogy az atom őrületesen meggyorsítja a támadás kifejlesztésének tempóját. Látszik is a 60-as és korai 70-es évek őrületes tempóin a sok atom dobálás.
Ezen a táblázaton látható hogy változtak a műveleti tempók az évek során.
Forrás: David M. Glantz,
The Development of the Soviet and Russian Armies in Context, 1946–2008: A Chronological and Topical Outline
Na de, természetesen a doktrinális változás egyáltalán nem zárja ki az atomcsapást, mindössze háttérbe szorítja és NATO eszkalációtól, esetleg a Szu területét ért támadástól teszi függővé, és ekkor is próbálja bizonyos keretek közt tartani azt.
Forrás:
Voroshilov Lectures: Materials from the Soviet General Staff Academy Vol 1: Issues of Soviet Military Strategy
Forrás:
AFM Volume 2, Part 2, A Treatise on Soviet Operational Art
Ezért is van az, hogy a váltás ellenére a szigorúan konvencionális keretek közt tartott műveletek mellett a hadsereg ugyanúgy számolt az atommal, és gyakorolta annak használatát a hh. végéig - de nem úgy tekintett rá, mint alap eszköz, amely nélkül nem lehet ,,rendesen" háborúzni. Azzal számolt, hogy ha az ellenség használja, akkor válaszból ő is fogja.
Hogy is megy a katonai gondolkodás mantrája? A
lehetőség-szándék-képesség hármasból csak a
képesség számít, mert a másik kettő örök változó...
Nem
tehetik meg, hogy nem számolnak az atommal, nem dolgoznak ki harceljárásokat a használatára, nem készítik fel a tisztjeiket a használatára, és nem szerelik fel a csapataikat vele. Mi van akkor, ha a mondjuk egy jól sikerült VSZ offenzíva hatására, katonák és technikák tízezrei elvesztése után
tényleg úgy döntenek nyugaton, hogy akkor elpárologtatják a GSzVG állományának felét, és megállj?
