Hát, azért ennél árnyaltabb a helyzet. A három tervezőiroda és a gyárak ugyanarra a követelményre 3 különböző megoldással (valójában jóval többel) rukkoltak elő, melyek igazából elég hasonlóak. És ebből teljesen abszurd módon mind a 3 gyártásba és szolgálatba került, ami arról tanúskodik, hogy mind a három irodának jelentős kapcsolatai voltak "odafenn".
Mindegyiknek volt valamilyen előnye a másik kettővel szemben, és mindegyik természetesen a saját előnyeit nyomta míg a másik kettőjét elbagatellizálta, míg a racionális megoldás az lett volna, ha a háromból összegyúrnak egy cuccot, és azt gyártatják.
Azzal mondjuk nehezen összeegyeztethető az UVZ kommunista párt kapcsolat elmélet, hogy Omszk '87-ben 685, '88-ban 740, '89-'90 pedig 510 és 460 T-80-ast gyárthatott. Még '91-ben is gyártottak 150-et. '92-ben szinte elvágták a gyártást 5db/évre, de '93-ban már megint 65-öt, '94-ben meg 92-t gyártottak.
Ja, meg azzal is elég nehéz összehozni, hogy a 80-as évek legvégén a védelmi minisztérium kért Harkovtól Objekt 477-eket zászlóalj szintű csapatpróbára...
Meg azért azt se felejtsük el, hogy az UVZ-nél is folytak komoly fejlesztések. Pl az Obj. 195 is.
Egyszerűen racionalizálni kellett, és az UVZ volt a legracionálisabb választás - ettől persze a nagy múltú gyárakért kár. Legalább Omszkot meghagyták a T-80-asok szerelésére, hogy a turbinával kapcsolatos know-how ne kopjon ki teljesen, ha esetleg elő kéne venni. Bááár, a harckocsi turbina fejlesztés úgy általában félholt állapotban van, mivel a leningrádi Kirov kipurcant, a Klimov meg helikopter turbinákkal van elfoglalva.
Persze most itt van az X hengerelosztású motor az Armatába, aminek az egész értelme az, hogy nemhogy a gázturbina, de még a kétütemű ellendugattyús diesel motorok (5TD / 6TD) teljesítmény/térfogat arányát is felülmúlja. Hegesztgetik is már a 70-es évek óta - lehet még lesz is belőle valami ebben az évtizedben. (Ezért is röhögök az olyan állításokon, hogy manapság akármilyen gyár csak úgy kihúz a lyukából egy harckocsi motort vagy gázturbinát 1-2 év alatt. Aha, persze. Ahogy azt Móriczka elképzelte...
)
Kezdjük a legelején. 60-as évek. Objekt-430/432 (Harkov) vs Objekt 167 (Tagil). Az Uráliak szokása szerint, a 167-es egy primitív, elmaradott konstrukció, akkor még viszonylag könnyen győzött Harkov, annak ellenére, hogy az őt típusuk rengeteg gyermekbetegséggel küzdött. Karcev rettentő irigy volt, hogy a gyűlölt harkoviak típusát fogadták el, így belekapaszkodott abba, hogy a T-64 műszaki problémáktól szenved, nekiláttak lemásolni (sok eredeti ötletük sosem volt), de persze módosításokkal, pl. AZ töltőgép, V46 motor, primitívebb futómű, stb. Eleinte nem érdekelte a szovjeteket a 172-es gyártmány, de politikai kapcsolatain keresztül Karcev végül elérte, hogy elfogadják a T-72-est is sorozatgyártásra, annak ellenére, hogy ekkor már a T-64 megbízhatóan működött.
Egy baj volt a T-64-el még mindig, hogy a motor gyártása nem haladt a megfelelő ütemben, márpedig a hadseregnek égetően szüksége volt modern harckocsikra. Leningrádban is elvileg T-64-eseknek kellett volna épülni, de a motorhiány miatt ez nem valósulhatott meg. És mivel eléggé megszállottjai voltak a turbinának, hát kitalálták, mi lenne ha ezzel építenénk a "T-64-est". Így jött létre az Objekt-219, majd a T-80.
Namost írod azt, hogy mindegyiknek volt előnye a másik kettővel szemben. Nem igaz. A primitív T-72-nek semmiféle előnye nem volt az akkor már kiforrott T-64-el szemben, még az ára sem, hiszen bármilyen meglepő, drágább volt a 72-es! A T-80-nak volt egy mozgékonyságbeli előnye a 64-hez képest, de az óriási fogyasztás, és kezdetben a rettenetes költségek bőven ellensúlyozták.
Mi lett volna az egyetlen racionális megoldás? T-72 kuka, T-80 kuka, T-64 gyártása mindhárom gyárban, 5TDF motor gyártásának felfuttatása.
Aztán jött a 80-as évek. A szovjetek elkezdtek dolgozni a T-64/72/80 utódján, mert belátták, hogy a NATO új típusai (Abrams, Leopard, Challenger) messze jobbak, és jobban fejleszthetőek. A 3 tervezőiroda között ekkor már komoly belharcok folytak. Az UVZ befolyása miatt nőtt az elégedetlenség Harkovval szemben, de a '76-ban Usztyinov (védelmi miniszter) ekkor még Leningrád pártját fogta, ezért is fogadták el a T-80-at sorozatgyártásra, Harkov viszont egyre marginalizálódott. Usztyinov halála után az utódai egyre inkább az Uráliak befolyása alá kerültek, ekkor már Harkov csak sodródott az árral, és Leningrád is egyre gyengült.
Vissza a fejlesztésekhez: Harkov nagyon jól haladt a 490A objektummal, világviszonylatban is egy elképesztően modern, forradalmi konstrukció volt, vastag páncélzattal, kielégítő mozgékonysággal, erős fegyverzettel, és komoly újításokkal, pl. a személyzettől elszeparált lőszerkészlet. Annyira jól álltak, hogy már tényleg nem sok hiányzott a fejlesztés befejezéséhez. Egy probléma volt. A löveg kalibere 125mm (más forrás szerint 130). Ekkor szenvedte el Harkov az első csapást, amit majd újabbak követtek. Ugyanis kijött a rendelet, hogy a jövőbeli típust 152mm-es löveggel kell felszerelni. A háttérben az UVZ volt. Évekkel visszavetette a projektet, a 152-es túl nagy volt. Teljes áttervezés. Végül előjöttek egy koncepcióval, valaiféle változtatható formájú hajtótöltetet találtak ki a jobb helykihasználás érdekében, de ennek fejlesztése csigalassúsággal haladt. Végül az egész 490A projektet törölték, majd ennek alapjain 1985-ben hozzáláttak az Objekt-477-hez, amit eleve 152-essel terveztek. Közben újra megváltoztak a követelmények: 152-es löveg, minimum 40db-os lőszerkészlet, rekordvastagságú páncélzat, full automata tűzvezetőrendszer, aktív védelmi rendszer. Elképesztő módon, Harkovnak sikerült ezeket teljesítenie, az elektronikus berendezések kivételével. A töltőgéppel még gondok voltak, de semmi megoldhatatlan. Pár éven belül akár szolgálatba is állhatott volna. Majd 1988-ban jött az újabb csapás, ami mögött szinén az UVZ volt, mert látták, hogy Harkov sikerrel fog járni. Új követelmények: Nem elég az osztott lőszeres 152mm löveg. Egyesített lőszer, aminek teljes hossza 1400mm. Teljes újratervezés, legalább 5 éves csúszás. Közben felbomlott a SzU. Így intézte el Harkovot az UVZ. Leningráddal könnyebb dolga volt Tagilnak, mert az ő típusuk, az Objekt-299 még prototípus fázisig sem jutott el a SzU felbomlásakor, és elég drága gépnek ígérkezett, nem volt nehéz félresöpörni.
Egy dologban kudarcot vallottak Tagilban, ők is fejlesztették a saját típusukat, ez volt az Objekt-187, szokás szerint primitív, semmi újat nem nyújtó konstrukció, alig volt jobb a T-80U-nál, mellesleg sokba került. A SzU összeomlása, és az azt követő gazdasági válság végül ennek is megpecsételte a sorsát.
A három nagy gyárból egyedül az UVZ maradt, mert a T-72, mit olcsó ipari hulladék volt az egyetlen amit az oroszok megengedhettek maguknak. Sajnos részben a pénz volt az oka annak is, hogy az Objekt-640-ből sem lett semmi, mert hiába volt jó, korszerű, de drága volt. Nem volt nehéz dolga az UVZ-nek, hogy meggyőzze a döntéshozókat, az olcsó hulladék T-72 a jövő útja!
Igaz, hogy az ilyen magas szintű, szivarfüstös szobákban lebeszélt dolgokról semmilyen rendes dokumentáció nincs, de azért konteónak jó, ha mentegetőzni kell.
