Érdemes lenne elolvasnod Jaroslaw Wolski írásait a témában... Nem csak harkovot intézte el az UVZ. Leningrád, Omszk, és Cseljabinszk is ugyanerre a sorsra jutott.
Mármint mire gondolsz? A keresztben elhelyezett motort és a két sebességváltót?
Nagyon egyszerű a válasz. Mert nem tudtak, nem is akartak kifejleszteni mást. Másolni mindig egyszerűbb mint újat fejleszteni... Ezt az UVZ tökéletesen tudta akkor és ma is... (láss csodát, az új T-15 nehéz IFV szinte 1-1 másolata Leningrád Objekt-299-esének)
Nem igaz. Harkov és Tagil közti rivalizálás már jóval korábban, az 50-es években elkezdődött. Akkoriban a T-54/55 utódjáról kellett volna dönteni, bár akkor sem az Objekt-140-et (UVZ) sem az Objekt 430-at (Harkov) nem fogadták el. És amíg a 140 technológiailag egy zsákutca volt, addig a 430 alapjaiban egy jó konstrukció volt, továbbfejlesztése a 432, amit T-64 jelzéssel fogadtak el végül.
A turbina az előző hozzászólásomban leírt okok miatt lett elfogadva, nem a hosszabb élettartam miatt. Mire a T-80 sorozatgyártásra került, az 5TDF már simán hozta az 500 üzemórát is, ugyanolyan megbízható volt mint a T-72 V46-osa. Az első GTD-1000 motorok pont a rövid élettartamukról voltak hírhedtek (2-300 óra), ezt az 5TDF már 1970-ben is tudta, és gyorsan elérték utána a 400-at, majd az 500-at is.
Sem a T-72, sem a T-80 futóműve nem volt jobb. Nem részletezem, a számok, eredmények magukért beszélnek:
Persze hogy nem Tagil hozta fel. Csakhogy elég komoly politikai befolyással bírtak, ezért írta elő a GRAU. Amúgy azt mégis mivel magyaráznád, hogy amikor Harkov sikerrel járt az eredeti 152-essel, hirtelen új követelmények jöttek elő egy még erősebb löveggel kapcsolatban? Az eredeti 152-es is olyan erős volt, hogy már akkor is hosszában keresztüllőtt volna akár egy Challenger-t is (korának legerősebb páncélzata), és még a 2010-es években is megállta volna a helyét, az ősrégi 80-as évekbeli lőszerével. Egyszerűen nincs értelmes magyarázat arra, hogy miért kellett még egy enél is erősebb fegyvert bevezetni. Hacsak nem az, hogy belebukjon így az egész Molot projekt, évekkel visszavetve azt.
Már a 80-as években is tökéletesen nyilvánvaló volt a szovjetek számára, hogy a T-64/72/80, mint koncepció, elavulófélben van, nem fogja biztosítani a jövőben a technológiai fölényt az új nyugati típusokkal szemben. Mit lehet ezen "tökéletesíteni"? Harkov és Leningrád megcsinálta (T-80U, T-80UD), de onnan már sokat nem lehetett fejleszteni. A T-90 nem volt előrelépés ezekhez képest, de még a T-90M sem.
A T64/72/80 egyetlen lehetséges, és utolsó továbbfejlesztése az Objekt-640 Csornij Orjol volt, de azt Omszkban tervezték, és akkor már a harckocsiipart teljes mértékben az UVZ uralta, tehát esélye sem volt a rendszeresítésnek. Omszk tönkre is ment. Ez volt a cél.
Ugyanígy járt a BMPT projekt. Az eredeti Objekt-781 remek konstrukció volt, rendszeresítésre alkalmasnak ítélték, ám ekkor jött a SzU felbomlása, a súlyos pénztelenség miatt úgy döntöttek nem kell a seregnek a jármű. Aztán jött a katasztrofális első orosz-csecsen háború, ismét égető szükség lett volna egy BMPT kategóriás járműre. A 781-es drága volt, így Cseljabinszk kifejlesztette a "teszkó-gazdaságos BMPT"-t, (Objekt-787) ami primitívsége ellenére nagyon jól szerepelt a teszteken, és tényleg bitang olcsó volt. Aztán "váratlanul" az egész projektet törölték. Szintén "váratlanul", az UVZ hirtelen bejelentette, "na majd mi megcsináljuk az igazi BMPT-t!". Ez lett az Objekt-199 "Terminátor", ami csúfosan leszerepelt a próbákon... A kutyának nem kellett. Addig reklámozta az UVZ, hogy aztán végül 2018-ban sikerült a seregre ráerőltetni pár darabot, annak ellenére hogy semmi szükség nem volt rá, és semmi olyant nem tud, amit egy normál harckocsi sem.
Szóval egy szó mint száz, a 80-as évektől a 90-es végéig, minden előremutató fejlesztés bukása hátterében végül ott szerepel az UVZ. Közvetlenül soha. Közvetetten mindig. Na vajon miért... moneeeeeyyyy...