Egyik sem volt tömeghadsereg. A honfoglaló sereg egy viszonylag kis létszámú (néhány tízezres) népi milícia volt, míg Mátyás fekete serege egy igen kis létszámú, úgy tízezer fős zsoldossereg. Mátyás haderejének javát a bandériumok alkották, nem a zsoldosok, azok csak a legmobilabb és leghatékonyabb erők voltak.
Az adott kor különbségeivel számolva sem tekinthető egyik sem jelentősnek a Néphadsereghez képest. A Néphadsereg méreteit tekintve elképzelhetetlen a honfoglalás korában, amikor a kis létszámú nomád magyarság (százezernél nem lehettünk többen) arányaiban bár hasonló mértékben mozgósítható, de az alávetett szláv népesség nem mozgósított száma miatt, végül mégsem adódik hasonló arány, ráadásul alapvetően könnyűlovasság volt, míg a Néphadsereget páncélos nehézlovasságnak lehetne lefordítani a kor viszonyaira. Mátyás idejében hiányzott a hasonlósághoz vagy félmillió mozgósított és felfegyverzett páncéllos gyalogos parasztkatona is. Ilyesmi nem létezett, Mátyás seregének elemei a bandériumok katonasága, a zsoldosok, a végváriak a társadalom elenyésző kisebbségét alkották ahhoz a tömeghez képest, amit a Néphadsereg hatókörébe vont, kiképzett, felfegyverzett és egy mozgósítás idején bevonultatott. Csak a XIX. századtól, a Monarchia keretei között jelennek meg azok a tömeghadseregek a magyar történelemben, amelyek a Néphadsereghez mérhetőek, de ellentétben a Néphadsereggel, a dualizmus és a Horthy-korszak hadereje a korhoz képest elégtelenül, vagy egyenesen rosszul felszerelt volt, míg a döntően gépesített, részben gépkocsizó Néphadsereg hozta a kor színvonalát, bár az élvonaltól elmaradt.
A honfoglaló sereg, az anjou sereg, Mátyás serege ugyan hozták a kor színvonalát olyan szinten, mint a Néphadsereg, de a mozgósított népesség arányát tekintve messze elmaradtak tőle. Nagyon messze, több nagyságrenddel! Nincs semmi, amit a magyar történelemben a Néphadsereghez tudnánk mérni erőben! Társadalomhoz mért arányát tekintve is csak az első és második világháborús seregek jöhetnek szóba!