Kormanykritikus laptól ez elismerés.
"A hadiipari megrendelések korábban erősen kötődtek a honvédséghez, amely ma már csak végfelhasználó. A cégek tulajdonosa a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca, a vásárlásokról pedig a Védelmi Beszerzési Ügynökség élén Maróth Gáspár kormánybiztos dönt. Jó ez így?
Erre a mai főkatonák azt szokták mondani, hogy ők mondják meg, milyen paraméterekkel, mire van szükségük, és a beszerzési ügynökség azt vásárolja meg. Kétségtelen, hogy a kormánybiztos azt a szerepet tölti be, amit más uniós országokban a minisztériumok fegyverkezési igazgatója szokott ellátni helyettes államtitkári beosztásban. A mi rendszerünk a NATO-ban igazi hungarikum, olyasmi, mint az unortodox gazdaságpolitika. Nálunk a kormánybiztosnak létrehoztak egy olyan hivatalt, amely civil is, meg katonai is. De tény: nála kiváló katonák, nagyon jó szakemberek dolgoznak. Szó volt arról, hogy az adott paraméterek szerint beszerezhető eszközök nagyon hasonlítanak egymásra, és az árukban sincs lényeges eltérés. Akkor mi alapján döntenek? Nyilvánvalóan politikai döntést hoznak. A Hiúz esetében Németország mellett döntöttek, amivel én nagyon egyetértek. A német technika jó, a németek precízek, és mindent ellenőrizni fognak a gyártás, a rendszerbe állítás, a kiképzés és a kiszolgálás közben. Ráadásul az, hogy most a fegyvervásárlásokat összekötötték a védelmi ipar fejlesztésével, tényleg túlmutat a tárca hatáskörén. Szóval lehet, hogy ennek a döntési mechanizmusnak előnyei is vannak: az ügynökség közelebb van a kormányhoz, gyorsabban tud dönteni.
Csak nem nagyon tudhatjuk, mit miért csinál.
Jó, a nagy titkolózást néha én sem értem. Tényleg nem lenne rossz például, ha megmagyaráznák, hogy miért veszünk éppen 218 Hiúzt, erre igazán lehetne valamit mondani. De a gyors döntés egyik oldalról sem volt nagyon meglepő. A németek ismerik az országot, ismerik a magyar ipar képességeit, vannak tapasztalataik az egyes régiókról. A kormánynak sem kellett halogatnia a döntést, mert másoktól nem kapott volna ennyire előnyös iparfejlesztési lehetőségeket. A miniszterelnök és környezete úgy akarja fejleszteni a magyar hadiipart, mint az autóipart vagy más ágazatokat. Nagy, megbízható cégekkel akar üzletelni, amelyeknek biztos piacuk van.
Viszont ezt nem egészen értem. A kebabos kocsik ennyire kiváltják a BTR-ek feladatait?? Mert kb. ezt sugallja a cikk.
"A sajtóban lehetett olvasni arról, hogy százszámra veszünk majd Törökországból Ejder és Yörük típusú 4x4 kerékmeghajtású csapatszállító járműveket. Van Kurdisztánon túli referenciájuk is: Tunéziában, Üzbegisztánban, Katarban és Szenegálban szolgálnak. Erről mit gondol?
Indítsunk kicsit messzebbről. A német harckocsik, lövegek, páncélozott csapatszállítók és a franciaországi székhelyű Airbus helikopterek beszerzése a tatai nehézdandárt szolgálja. Ezen erők fegyverzete tulajdonképpen már megvan, leszámítva az új légvédelmi rakétarendszereket, bár a légvédelmi rakétákra is van már az amerikaiakkal aláírt szándéknyilatkozat. De nekünk fel kell szerelnünk egy másik, egy közepes dandárt is Debrecenben, ahol még a régi szovjet BTR csapatszállítók szolgálnak. Ezeket még a kilencvenes években 20-30 százalékos áron vettük a belaruszoktól, a T–72-es tankokkal együtt. Rég megérettek a cserére. Bevallom: én személyesen a török vásárlásnak nem vagyok híve. Úgy gondolom, hogy ha a nehézdandárt német fegyverekkel szereljük fel, akkor a debreceni dandárnak is tőlük kellene fegyvert venni. Vagy magyar cégtől a Komondor páncélozott harcjárművet. Ha ugyanis nekik török harcjárműveket hozunk be, akkor azoknak teljesen más logisztikai rendszer kell. Amikor az ember „vasat” vesz, akkor know-how-t, kiképzést, oktatást, utánpótlást, egész kapcsolatrendszert is bevásárol hozzá.
a mikor mar mastema 
