Ez az eszmefuttatás csodálatos volt. Emlékeztetnélek, hogy Magyarország önként lett tagja egy klubbnak amelynek vannak bizonyos értékrendjei. Nem mászhat fel az asztalra és szarhat a közepére csak mert ő szuverén.
Mi nem ennek a klubnak lettünk a tagjai, hanem egy olyan elképzelt Európának, amit az emlékeinkből és a vágyainkból építettünk fel a szovjet megszállás ideje alatt. A mi "Európa" fogalmunk nem kompatibilis a valódi Európával, amely mostanra azon értékek döntő többségét megtagadta, amit mi "európai értéknek" hittünk.
Ennek oka az, hogy a szovjet megszállás mintegy megállította az időt nálunk, a mi európai kultúránk vagy nem tudott, vagy lassan, de biztosan más irányba fejlődött, mint a szabadon maradt Európa kultúrája és politikai berendezkedése. Európaiak vagyunk, egy párhuzamos fejlődéssel létrejött másik Európa részesei, amely már nem kompatibilis az egykori szabad világ Európájával. Erről nem mi tehetünk, de látva a nyugati Európa példátlan sikereit az önpusztításban e szakadék betömése, vagy a két Európa közelítése a saját Európánk önfeladása révén nem járható út többé.
A konfliktus a saját és a nyugati Európa között megvívandó, mert a behódolás a nyugati Európának nemzeti katasztrófa lenne. Gondoljunk csak arra, hogy ha nem szarunk az asztalukra, akkor most több százezer zozó héderelne az országunkban adott esetben és a politikai diskurzus nem a kirekesztésükről, hanem a befogadásuk és integrációjuk durva hallucinációiról szólna nagyjából szadeszes hangnemben.
Konfliktus van, érdekellentét van, ez van.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a szintén távoli és idegen Oroszország karjaiba kell futnunk, csak fel kell készülnünk arra, hogy a nyugattal súlyos érdek- és kulturális ellentéteink vannak, amik folyamatosan politikai és legrosszabb esetben katonai konfliktust is generálhatnak, ami elől nem hátrálhatunk meg, mert a nyugatosodás egy olyan tartalmú nyugat esetében, mint a jelenkori rosszabb kilátásokkal bír egy nyílt amerikai-magyar háborúnál is.