Nem is arrol volt am szo eredetileg.
En mindossze a nemet vegyeszetet dicsertem mellekesen, mondvan ha valakik, akkor a nemetek megoldanak minden otvozetet - erre ugrott be erthetetlenul felhuzva es leoktato stilusban, mintha nem kellene hozza kemia... logikusan nem az az aga kell, ami mondjuk a premed szakokra, de ettol meg kemia.
Mindegy is amugy, csak szorakoztato volt latni, ahogyan a sok ugyanolyan laikus, mint en, lelkesen elkezdte lajkolgatni az orbakolast, mert meg azt sem erttettek, hogy en
konkretan a definiciot ideztem (mondjuk kb veletlenul , de akkor is.)
Amugy arra meg mindig kivancsi lennek @ozymandias hogy nalad mi a(z orszag)sorrend az ilyen speci, pancel, ur- es egyeb otvozetek temajaban...?
Jobb híján beteszem ide.
Hogy mi a sorrend? Jó kérdés. Éppen a napokban beszélgettünk a Feleségemmel a harckocsikról és nekem szegezte a kérdést, hogy akkor melyik a legjobb. Ugyanazt tudom írni itt, mint amit neki is mondtam:
Nem tudom rá a választ.
Mind az amerikai/német/angol/olasz/orosz/kínai/koreai/japán fejlesztések anyagtudományos vonalon eléggé speciálisak és elég sok az áthallás, viszont a tények tények maradnak:
- kohászati gépgyártásban a németek/japánok (folyamatos öntés, üstmetallurgia, finomítási eljárások, thermomechanikus hengerlés, stb nagyjából tőlük jött, fej-fej mellett kifejlesztve) az egyértelmű élvonal, korszakos cégekkel.
- Az oroszok kakukktojás, mert a sorozatgyártásban nem erősek, egyedileg fabrikált cuccokkal viszont nagyot tudnak gurítani (nevükhöz fűződik a salakos átolvasztás, fedettívű hegesztés többek között). Az oroszokat még mindig a hadiipari fejnehézség jellemzi. - USA tradicionálisan erős titánban, alumíniumban, nikkel-ötvözetekben - lásd repipar/űrkutatás/olajipar. Oroszoknál minden van, ami katonai/űrkutatás/repipar, ellenben még mindig szopóágon vannak az egykristályok növesztésében, emiatt nem hozzák a nyugati gázturbinák élettartamát/turbina előtti hőmérsékletét sem.
- Anglia bizonyos dolgokban elég jó helyen van (BAe, Vickers, RR, stb.) turbinákban, kerámiákban, felületkezelésben, viszont iparilag valahogyan folyamatosan teret veszítenek.
- Dél-Korea és Olaszország: Mindketten nagyon komoly iparral rendelkeznek, kapacitásban nem a legnagyobbak, de mindketten képesek legyártani szinte mindent.
- Kína: tanul, tanul és vásárol/koppint, nagyjából eljutott oda, ahol a németek 20 éve voltak, mára nincs olyan kohászati termék, amit ne tudnának legyártani, viszont a komolyabb egykristály-növesztést még nem (?) tudta megszerezni. Ez az oka, hogy nem igen van még kínai utasszállító, hiába is akarják.
A szubjektív sorrendemben nem egy-egy nagyszerű termékre fókuszáltam, hanem a metallurgia/kohászati gépészet/ipari háttér/minél szélesebb high-tech megoldások megléte alapján rangsoroltam. Nem vettem figyelembe a mikroelektronikai anyagtudományt, mivel ahhoz nem értek - ellenben a jelek szerint egyre fontosabb lesz. Ha csak néhány high-tech termékekre fókuszálnék, akkor Anglia/USA előrébb lenne, ha az alapanyagok sokféleségére, akkor Kína előrébb lenne, ha a kapacitásra, akkor Dél-Korea/Olaszország hátrább. Próbáltam egy nagyjából fair rendszer alapján rangsorolni.
Sorrendem:
- Japán és Németország 1
- Olaszország és Dél-Korea 1,5
- Oroszország és USA 2
- Kína 2,5
- Anglia 3
Metallurgy = applied science, azaz alkalmazott tudomany, a femek KÉMIAI es fizikai tulajdonsagaira epitve.
Amit te előkapartál tudás helyett, az messze a tényleges valóságtól, és a tanult tárgyak között egy metallurgus részéről a kémia egészen hátul szerepel, inkább olyanok mint: fémtan, fizikai-kémia, fém fizika. Alus végzettségem van, és csak a legelején volt kémiánk, mint alapozó tárgy.
Mindkettőtöknek igaza van, a kérdés, hogy honnan nézzük és mi a terület. A kémia az egész rendszer alapja, kezdve a fémek kinyerésétől. Mára a metallurgia annyira széles körű tudomány lett, hogy nem lehet egy pontból nézni. Nézhetjük gyártási szempontból, ahol ismert a követelményeknek megfelelő alapanyag, ott le kell gyártani a megfelelő ötvözetet, ott a kémia mehet hátra.
A probléma akkor kezdődik, ha a feladatod nem egy alapanyag legyártása, hanem egy termék élettartamának biztosítása adott körülmények között. A munkám egyre nagyobb része a korrózió hatásainak csökkentése. Évente x milliárd € kár van az olaj/gáz/vegyipar/gyógyszeriparban a korrózió miatt, mert valamilyen kémiai kölcsönhatás a fém/környezet/technológia nem lett teljes egészében figyelembe véve. A műszaki fémek folyamatos versenyfutásban vannak az idővel az érceikből történő kivonás kezdetétől fogva.
Nem vagyok vegyész, viszont azzal a kémiai háttérrel bírok, ami kell a fémekhez/korrózióhoz - vagyis ez egy rétegtudás, a feladathoz mérten. Nagyjából olyan ez, mint az IT, leélheted az életed nagyon magas posztra jutva az IT-ben programozás nélkül, de ugyanez igaz, úgy is lehetsz nagy név, hogy süsü vagy a hardware-hez.
Ami az anyagban történik az mindig kémiai és fémfizikai jelenség, ami az anyaggal történik az meg külső behatás, a nagy kérdés mindig az, mit lehet ellene tenni és ki melyik részében van a probléma megoldásában.