Na ez egy mókás kérdés, mivel légitársasága válogatja, mivel húzzák meg az ICAO előírásokat még szigorúbbra (egy előírás csak szigorúbb lehet, mint amit kiadnak, lazább nem).
Az alap skill test évente 2 alkalom van (és legalább 4 hónap kell elteljen 2 ellenőrzés között), ebbe pedig van egy sor dolog – benne pedig a általában crosswind leszállások is. Erre jönnek rá a légitársaság saját szimes gyakorlatai, így bekerül és gyakorolható, bár főleg a procedurere megyünk rá, mivel az fontosabb (approach/emergency procedures). Az erős szeles leszállást igazából begyakorlod a képzésed meg az időgyűjtésed alatt kisgéppel – amivel sokkal nehezebb, mivel kisebb tömegű. Mivel pedig leszállni már főleg kapitány fog, akinek minimum van 1500 órája (ATPL requirement), így ez inkább látszólagos probléma, a gyakorlatod megvan.
A vicc az, hogy nem ettől félsz (viharos idő, turbulencia), hanem a rutinból eredő feledékenységtől (kihagysz dolgokat checklistből, ilyesmik – pl a B-1 futó nélküli hasraszállása tök jó példa erre). Azokra koncentrálnak inkább.
A baj ennyire nem látható a felvételeken – az, mik a peremértékek.
-alapból indulás előtt tájélozódsz a rendeltetési reptér időjárásáról és az alternate repteret eszerint választod meg. Ha rossz az idő, átmész oda – de ezt nagyon nem szeretik, mert akkor fizetni kell az utasok szállását, továbbútját, vagyis nettó veszteség (lásd orosz Boeing földhöz csapása).
-mi az adott gép oldalszél komponens maximuma, mi a company és reptér által jóváhagyott maximum?
Az igazság az, hogy az ilyen leszállások többsége a határértékeken mozog, de menni kell, így le is kell tenni a vasat – aztán persze irhatod az ODS-re a hard landinget :S
