Inkább kezd már a dicső császárok korabeli Kínára hasonlítani. A párt a hatalmát védi az általa felépített oligarcháktól, akik valaha valószínűleg törtető párfunkcionáriusok voltak. Csak mára már "saját pénzt veretnek". A párt valójában egy hatalmas "hadseregnyi" hivatalnokot jelent, ki-ki úr a saját szemétdombján, de egyedül jelentéktelen, viszont a "párt köpenyben" a többi hivatalnokkal már igenis hatalom, főleg az erőszakszervezetek támogatásával. Mindenki a kiváltságait védi. A kínai császári birodalom gyengeségét is a széthúzó hivatalnokréteg okozta. Afganisztán nekik jó lenne, hatalomprojekciónak, de nem elég stabil a hatalmi struktúra egy háborús helyzethez. Ráadásul, fajsúlyos ellenfeleik, csak a hibára várnak. A hivatalnokok viszont félnek a nagy döntésektől, mivel az felelősséggel, bukással jár. A "tündöklő Kína" valójában egy belül repedező agyaggólem. Félelmetes ha odacsap, ott minden elpusztul, de az irányítói túl sokat veszthetnek, sokan egymás ellenérdekelt frakciókba tömörülnek ezért is lassúak a döntéseik. Ráadásul a lázongó nemzetiségeik is támogatóra találhatnak kívülről. Kína túl nagy már.