Oroszország európai ország.
Földrajzilag ez nyilván vitathatatlan.
Hagyományaiban szintén európai ország. A cár szó alapja a cézár és Bizánc bukása után az orosz uralkodók azt az elvet képviselik, hogy ők a Kelet-római birodalom (s így áttételesen a Római Birodalom) örökösei. Ez nem a nép, az állam identitási alapja.
Oroszország történelmében is európai ország. Az orosz államiság bölcsője Kijev, de az 1200-as évektől már a moszkvai állam is az európai történelem szereplője volt (lásd pl. Alexandr Nyevszkij).
Évszázadokon át az ún. keresztény világ a Föld igen csekély területére, éppenhogy csak Európára terjedt ki, és közel ezer éven át fenyegette az a veszély, hogy az egészet elnyeli az iszlám (kezdeteben az Arab-, majd az Oszmán Birodalom képében). Oroszország ennek a kezdetben nem túl izmos, pogányok, nomádok szorongatta keresztény világnak volt az észak-keleti bástyája.
Nem igaz, hogy az európai hatalmak mindig oroszellenes politikát folytattak, sőt! Éppen Anglia volt az, amely már Rettegett Ivántól kezdve törekedett Oroszországot nagyhatalmi játszmáiba szövetségesként bevonni. A Nagy északi háborúban (1700-1721), orosz-lengyel-dán-szász szövetség harcolt Svédország ellen. A hétéves háborúban (1756-1763) német-orosz-francia-svéd-spanyol szövetség harcolt az angol-porosz szövetség ellen. A Churchill által az első világháborúnak titulált konfliktusban gyakorlatilag a kontinentális Európa hadakozott a valódi outsider, a Szigetország és a Német-Római Birodalom alól magát függetlenítő, (egyébként ijesztően hatékony) militarista rablóállam, Poroszország ellen.
Oroszország aztán porosz és osztrák együttműködésben osztotta föl Lengyelországot.
A francia forradalmi háborúk negyed évszázada alatt Oroszország többnyire a franciaellenes koalíció gerincét adta, és ha I. Sándor megegyezésre jutott volna Napóleonnal, akkor az outsider Nagy Britannia úgy járt volna, mint amikor Hitler Sztálinnal megegyezve penderítette ki a kontinensről.
(A tét egyébként azóta sem változott: Lesz-e, lehet-e egy Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő, fehér-északi, tradicionális, kontinentális koalíció, vagy marad a tengerentúli outsiderek érdekei által működtetett háborús, sorvasztó megosztottság.)
1849-ben Bécs (London egyértelmű biztatásával) orosz segítséget kért a magyar szabadságharc leveréséhez. Eszébe nem jutott távol tartani az oroszt Európától.
Az I. és a II. világháborúban szintén Oroszország (majd a Szovjetunió) kellett az antant győzelméhez. (És az orosz nép mindkettőben mérhetetlenül nagyobb áldozatokat hozott, mint nyugati szövetségesei. Szóval az a műsor, amelynek idei évadában Párizsban orgiát ülhetett a blaszfémia a "nyugati értékek" nagyobb dicsőségére, nem jöhetett volna létre Oroszország (illetve a Szovjetunió) közreműködése nélkül.)
Oroszország kulturálisan is vitathatatlanul európai ország, sőt, az elmúlt 200 év európai irodalma egyszerűen értelmezhetetlen Gogol, Gorkij, Csehov, Puskin, Dosztojevszkij, Solohov, Bulgakov, Szolzsenyicin, Paszternak és a többi óriási hatású orosz íróhatalmasság nélkül. És ott van még Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev a zene, Eisenstein a film, Lomonoszov, Mengyelejev, Szaharov, Pavlov a tudomány területén, hogy csak az általános iskolában is ismert neveket említsem...
Az első képen Lomonoszov, a második képen Lavoisier - utóbbit a kor "európai értékei" küldték a vérpadra.
Az "európai értékek" mibenlétét firtató kérdésekre adott válasz hiánya egyébként nagyon beszédes, világossá teszi, hogy ez csak egy üres tökkolomp, bármiféle valós, hiteles tartalom nélkül. Az, amit épp annak mondanak. A russzofób cancel-culture most azért gyűlöli Moszkvát, mert az ezúttal nem áll be az új üdvtan, az erőszakos woke-konzumidiotizmus zászlaja alá.
Az teszi igazán pikánssá a jelenlegi, sportolókra, macskákra, sőt, fákra is kiterjesztett hisztériát, hogy Oroszország 100 éve ideológiailag éppenséggel a legfejlettebb európai ország volt, hiszen a kor legeslegprogresszívabb európai ábrándját, a kommunizmust igyekezett megvalósítani a kor nagy nyugati koponyáinak elragadtatásától övezve. (És hogy lelkesedett ez az őrült, nyugati csőcselék még '68-ban is, bár akkorra már Mao volt az "európai" favorit!)
Azt mondani, hogy Oroszország nem európai ország, hogy kívülálló, hogy nem ide tartozik, pont olyan, mint azt mondani, hogy a gyomor, na, az már nem szerv, az már nem testrész. A szív, az agy, a tüdő, az izmok, azok igen, de a gyomor, na, ahhoz semmi közünk, hát nézzétek már, csak egy üres zsák, ráadásul a szaros belekhez kapcsolódik, ez már nem mi vagyunk!
(És erről a végére, tényleg csak zárójelben
D.T.Szuzuki:"Egy amerikai tudós egyszer ellátogatott valamelyik primitív néphez, s amikor megmondta neki, hogy a nyugati emberek a fejükkel gondolkodnak, ez a primitív nép arra a következtetésre jutott, hogy az amerikaiak egytől egyig őrültek. Kijelentették: "Mi a hasunkkal gondolkodunk." A kínaiak és a japánok - az indiaiakat nem ismerem -, ha valami súlyos problémával kerülnek szembe, gyakran mondják: "Gondolkodj a gyomroddal", vagy egyszerűen: "Kérdezd meg a hasadat." Vagyis, ha valami létünkkel kapcsolatos kérdés fölmerül, azt a tanácsot kapjuk, hogy "gondolkodjunk" a hasunkkal - és nem a test valamely elkülöníthető részével. A "has" egész valónk totalitását képviseli, a fej pedig, a test legkésőbb kifejlődött része, az intellektust jelenti. Az intellektus alapvetően arra való, hogy tárgyiasítsa a megfontolás tárgyát képező alanyt.")
