G6-45 önjáró tarackágyú
Első protója 82ben készült el,amit 84ben egy újabb követet.87ben készült el egy 4db-os elősorozat,ez a 4 gép került bevetésre 87 végétől.A rendse sorozatgyártás 89ben kezdődött,saját célra és exportra-vagyis rendes sorozatgyártásra ez is csak a háború után került.
Az előszéria 4 példánya első bevetésére saját lábán utazott a namib-angolai hatrárra,éppen csak az egyiket egy másik vontatta a határon lévő Mavingába,mert annak motorját tönkretette egy gyári hibás hajtókar törése a német Deutz motorjában....A három épp példány azonnal tovább indult Angolába,a 4. 3 nap mulva követte őket,miután a repülőgépen hozott új motorra cserélték a tönkrementet.Ekkor már a G5 vontatott lövegeket nem nagyon használták nappal,a kubai légifölény miatt-ellenben az önjáró G6okat igen élénken használták nappal is.A sűrű ajnövényzetű erdős szavannán/száraz erdőben saját magának taposva utat a fák koronája alatt mozgatták őket,önálló mobil tüzérosztegként.Többször is támadták a cuitoi repteret,a kommunista erők hadszintéri hadtápbázisait,az utánpótlásszállitó konvojokat.Mindig igyekeztek álcázni mind menetvonalát,mind tüzelőállásait,ha tehették
Első bevetését úgy tervezték,hogy a lövegcső 6000 lövéses (ez nem fix érték,un normál töltetre van megadva.Ha gyengébb kivetőtöltetet használnak,ez a lövésszám ciklus több is lehet-de kevesebb is extra töltéssel) élttartamának végén visszavonták őket a dél afrikai tüzérségi szertárba átvizsgálásra és karbantartásra.harctérről saját lábukon mentek a karbantartásra.88ban viszont már a karbantartást,lövegcsőcserét is a hadműveleti területen,a bozótban végezték el.
6x6 kerekes kialakitásán kivül több egyedisége is volt.Elösször is a súlya duplája a korabeli M109 tarackoknál.Ennek fő oka,hogy korában nagyon erősen páncélozottnak számitott.Szemböl a ZU23 gá 23x152 AP lőszerétől véd,mig körben a 14,5 milis B32 AP lőszertöl.Aknavédett,10kg-os aknákat helyben javitható módon kibir.(ezt állitólag 88ban élesben is bizonyitotta,az egyik példány a bal középső kereke alatt robbant hk akna,ami után mozgóképes maradt-de erre nincs bizonyiték,és más helyen cáfolják,mint legendát,szóval a fene tudja.Amire bizonyiték van,hogy a 2. prototipus testén robbantási kisérletekkel ellenőrizték a követelmény teljesitését).A tornyon lőrések vannak,hogy a személyzet egyéni fegyvereiből tüzelhessen beltérből.Van egy dizel APUja.Félautomata töltésű,a két töltő kézzel helyezi a töltőtálcára a gránátot és a kivetőtölteteket,amit onnan automatikusan tölt a töltetürbe.percenként 4-5 lövésre képes.Érdekes,hogy a torony hátuljában van egy kitolható szállitószallag rendszer,amit a tölténytár gyors feltöltésére is használnak.De tűzfeladatot is alapvetően igyekeztek úgy végezni,hogy ezzel a feltöltő rendszerrel a kisérő lőszerszállitó teherautókrol töltötték a löveget,és nem a jármű löszerkészletét használták.A löveg digitális tüzvezető rendszerrel rendelkezik az első példánytol fogva.
Exportváltozatai könnyebbek,kb 10 tonnával.Ezek csak a korban az önjáró lövegeknél szokásos repeszvédő páncélzatot kapták.
Érdekes "export" változatok az irakiaknak tervezet Al-Fao és Majnoon változatok.Ezek 210/L53 és 155/L52 kaliberűek.
Még a nehéz 210mmL53 csővelt szerelt Al-Fao sem éri el az SADF G5 változat 49tonnás súlyát.Érdekes,hogy nagy súlya és 6x6os kerékképlete ellenére is a G5 Angolában nagyon jó terepjáró képességünek bizonyult.Simán tapostak maguknak utat a sűrű ajnövényzetben,megjelenésük után ezek vezették a mobil harccsoportokat,mikor közvetlen támogatásra szorosan melléük voltak beosztva (a 4 bevetett példányt nem osztották be állandó jelleggel egyik mobil harccsoporthoz sem,mobil kikülönitett tüzérosztagként sokszor önállóan manővereztek kiséretükkel)
